„Halljátok a traktort? Ez nem zaj, ez muzsika!” – pincelátogatás a Szászi Birtokon

Meghökkentő ilyet hallani az egyik legrégebbi magyar bioművelő, Szászi Endre szájából, de mindenre van magyarázat – ami nem csak a Lamborghinik iránti rajongása.

Már az érkezésünkkor olyan kép fogadott minket, amitől még a traktorokhoz ezer szállal kötődő fotósunk lába is megremegett: négy erősen eltérő évjáratú, csillogóra suvickolt Lamborghini állt a pinceépület előtt, tökéletesen Instagram-kompatibilis csatasorban, orrukat a szigligeti várra és a Balatonra meresztve. Hirtelen új értelmet nyert a mondás: Szép vagy, mint egy új traktor!

„A bioművelésben az a legfontosabb, hogy időben odaérj a szőlőbe: mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy az eső után csak két-három nappal érünk ki permetezni, vagy nem tudjuk a 18 hektáron elvégezni a munkát egy-két nap alatt, mert akkorra tönkremehet az egész. A traktor hangja pedig azért szép a fülemnek, mert ha hallom a zúgást a hegyen, akkor nem fogyott ki vagy tört el semmi, rendben megy a munka” – válaszolja Szászi Endre a kérdésemre, hogy mégis hogy jön össze a bioműveléshez kötött romantikus, szalmakalapban verejtékezős, szigorúan kétkezi munka képe a büszke gépesítéssel. „Vannak olyan munkafázisok, ahol ragaszkodom a kézi munkához: metszeni és szüretelni például nem vagyok hajlandó géppel, mert úgy érzem, pont a szőlő lelke veszne el. Persze jogos, hogy 120 hektárt ma már nem lehet kézzel szüretelni, de annak áldozatául eshet még a madárodú is – nekem éppen ezért van csak 18 hektárom.”

Az állandóság garanciát jelent

„Ezt a birtokot még a múlt évezredben alapítottuk!” – nevet Szászi Endre, és valóban: 1999-ben, elsőként költözött fel a családjával a hegyre, hogy apránkénti építkezéssel létrehozza azt a birtokot, ami ma már az év 365 napján várja a látogatókat. A pince mellett épült vinotéka, szálláshelyek és vendéglő, amit idén télen ugyan – a szinte szomszéd – Villa Kabala üzemeltetett, de húsvéttól már újra ők viszik a konyhát, és várják a beeső, de sokkal gyakrabban a visszatérő vendégeket. A téli üzemmóddal mindenki nyert: a Villa Kabala meg tudta őrizni a személyzetét, Szásziék pedig rákészülhettek a szezonra. Azon kevesek közé tartoznak ugyanis, akik a boraiknak több mint a felét helyben, a pincétől adják el – márpedig ez ekkora méretben hatalmas szó.
„A feleségem rajzolja a címkéket: az alapmotívum húszéves. Mégsem gondolom, hogy idejétmúlt: inkább azt, hogy ha valaki a kezébe vesz egy palackot, annak garanciát jelent, hogy azt a Szászi-bort és -élményt találja majd benne, amit itt kóstolt. Az évjárathatásokat nem tudjuk, de nem is akarjuk kiküszöbölni: a célom, hogy felismerjék a Szászi-stílust.
Ragaszkodom bizonyos dolgokhoz: több mint húsz éve ugyanaz a feleségem, akivel a három közös gyerekünket neveljük, ugyanazt mondom és ugyanazt teszem, mint akkor, amikor belekezdtem.”
Ugyanilyen regényesen kezdődött a Lamborghini-rajongása is: egyszer csak eljött a perc, hogy kellett egy traktor. Egy barátja épp Olaszországban volt: megkérte, hogy keressen neki egy idősebb darabot. Ő meg is találta a sorban az elsőt: igaz, a hazaszállítás után, a papírok intézése közben kiderült, hogy nem egy, hanem valójában két traktorról volt szó egy testben, ezt azonban sikerült tisztába tenni, és miután munkába állt a mai napig szolgáló Lambo, eldőlt, hogy a Szászi Birtokon nem is lesz más.
“Amikor régen hallgattam a német termelőket és csodáltam, hogy a vadiúj traktorjuk mellett ott pöfög a matuzsálem, próbáltam megvenni tőlük. Az volt a válasz: „Dehogy adom el! 110 százalékos gépesítéssel dolgozunk!” Azt gondoltam, hogy soha nem fogom ezt elérni. Mostanra viszont mi is így állunk: persze nem megy mindig az összes, de ha az egyik kiesik valami miatt a sorból, az nem veszélyezteti a munkát és a szőlőt, mert beleülünk a régibe.”

Mesék, amerre csak látunk

Szászi Endre 18 hektár saját szőlőt kezel a Szent György-hegyen, a Badacsonyon és Szigligeten, de van olyan szőlő, ami földrajzilag átnyúlik a Keszthelyi-hegységbe – ott vannak a kékszőlők és a cserszegi fűszeres, ha már egyszer ott nemesítette a fajtát Bakonyi Károly. Dolgozik négyfajta olaszrizlinggel (Szent György-hegy, Badacsony, Szigliget és azon belül a Kabócás), szürkebaráttal, furminttal, zenittel, kéknyelűvel, rózsakővel, ottonel muskotállyal, vulcanussal, pinot noirral, cabernet franc-nal, ja, és egy kis csókaszőlővel. Van belőlük rozé, gyöngyöző és pillanatokon belül pezsgő is – egy csomó pedig több évjáratban is elérhető. Nem csoda, hogy erre saját vinotéka kell…

A birtok igazi varázslat, ugyanis nem látni róla ember alkotta épületet, kivéve a szigligeti várat. A Balatont viszont igen – kétszer is. Az egyik híres törzsvendégük, Makk Károly úgy fogalmazott: olyan, mint egy izgalmasan felöltözött hölgy: a domborulatok között hol itt, hol ott villan ki a Balaton, ahogy egy női váll egy rafinált ruhában.
Apropó, Makk Károly: 2007-ben, a badacsonyi (bakművelésű, a filmmel nagyjából egyidős tőkékről származó) olaszrizling első évjáratának közös, pince előtt üldögélős kóstolásakor kérdezte meg tőle Szászi Endre, hogy hívhatnák-e a bort Liliomfinak a film tiszteletére – mire a rendező válasza: számára a megtiszteltetés. A Liliomfi tehát csak az arra méltó évjáratokban készül el.

Ekkor pattant fel Szászi Endre, hogy a terriorokat illusztrálandó hozzon néhány követ: a különböző területek bazaltját, bazalttufáját, termésköveit: „Amikor idekerültem, akkor értettem meg, mit jelent a szó, hogy terméskő: úgy terem a földben, mint a krumpli. Ahányszor végigmegyünk a sorokon és kiszedegetjük őket, annyiszor bukkannak fel újra. Ebből rakták a falat a kőművesek a pince oldalába.”
Apropó, pinceoldal: ottjártunkkor éppen vadul virágzott az egész támfalat benövő rozmaring, mi pedig átszellemülten legeltük a virágokat. Ha még nem kóstolták a rozmaring virágát, ne hagyják ki! Sokkal mélyebb, fűszeresebb íze van, mint a leveleknek. Tavasszal, a vendéglő nyitásakor rozmaringágak kerülnek a vázákba asztaldísznek, amik őszre meggyökeresednek, és Szásziék újra elültetik őket: ennek köszönhetően a pince nyugati oldalán valódi rozmaringdzsungel pompázik.

A világ egyetlen presztízsmárkája, ami akarata ellenére presztízsmárka

A Liliomfit balatoni kilátással ezúttal Kis Pállal kóstolta Szászi Endre: Kis Pál a tulajdonosa a Lamborghini traktorok kizárólagos forgalmazójának, az Auditker Kft-nek. A kapcsolatuk pedig a legelső Szászi-tulajdonú traktor beszerzésétől datálódik. Akkor talán még az Auditker sem volt kizárólagos forgalmazó – csak viszonteladója a fő magyar forgalmazónak, viszont sokkal jobb eladási mutatókkal rendelkeztek. Így a Lamborghini-gyár egy szép napon felkérte őket, hogy tartsák inkább ők a Lamborghini traktor magyar piacát egy kézben.
Hiába próbáltam forszírozni, hogy Lambóval felszántani a Badacsonyt mennyire menő, Kis Pál gyorsan letörte a szarvaimat: „A Lamborghini egy ugyanolyan jó traktor, mint a többi. Nagyjából ugyanazt tudják, se többet, se kevesebbet. Az autó neve nagyon jól megalapozta a márkát, de ez messze nem egy luxustermék. Azt ma már senki nem tudja, hogy a Porsche is gyártott traktort…
Amiben különbözünk a többi traktormárkáktól, az a szervizháttér. A gépek egyáltalán nem drágábbak, mint a konkurensek, mi viszont azt tudjuk nyújtani, amit mások nem feltétlenül. Ezek gépek, tehát adódhatnak velük műszaki problémák: mi először „távgyógyítással”, telefonon segítünk talpra állítani őket. Ha nem sikerül, akkor indulnak a helyszínre a kollégáink, végső esetben pedig beszállítjuk a traktort – de állva senkit nem hagyunk.”
Azt is kevesen tudják, hogy ma már a Lamborghini autók és traktorok két külön cégcsoporthoz tartoznak: a traktorrész még mindig családi kézben van! Emiatt hiszik azt, hogy a Lamborghini traktor ugyanúgy státuszszimbólum, mint az autó, ám ez koránt sincs így. A sztori azonban olyan regényes, hogy már forgatják belőle a filmet.

 „Egy traktoros nekem ne diktáljon!”

·         A kezdetek sokak számára ismertek: Ferruccio Lamborghini traktorgyáros vett egy autót kebelbéli jóbarátjától, Enzo Ferraritól, ám voltak kifogásai a kuplunggal kapcsolatban. Enzo a legenda szerint elzavarta Ferrucciót, hogy egy traktoros neki ne diktáljon, mire ő úgy megsértődött, hogy megépítette az első Lamborghinit.

·         Az 1950-es évek Olaszországában bevett szokás volt gazdag családok tagjait elrabolni és váltságdíjat követelni értük. Ezt megelőlegezendő, F. Lamborghini Svájcba költöztette a családját, és péntekenként elutazott hozzájuk, hogy hétfőn visszatérjen a gyárba –  egy maga építette helikopterrel, aminek semmiféle engedélye nem volt, sőt, még Ferruccio sem rendelkezett pilótavizsgával.

·         Maga Kis Pál sem tudja kihagyni a poént: nemrégiben egy mezőgazdasági szakkiállításon kisorsoltak egy Ferrari-tesztvezetést. A következő bemutatkozást adta meg: „Remélem, hamarosan vezethetek egyszer egy Ferrarit, mert eddig csak Lamborghiniket volt lehetőségem. Most is áll az udvarban nagyjából 25 darab.”

·         A „Lamborghini” kiejtése helyesen „lamborgíni”. A „lambordzsíni” kiejtés valószínűleg a Rain Man (Esőember) című legendás film egyik nyitójelenetének köszönhető, ahol Tom Cruise követte el a hibát.

·         A Lamborghini-sztoriról szóló filmet több éve forgatják Hollywoodban, ám az elkészültét különböző csapások hátráltatják. Az biztos, hogy Ferruccio Lamborghinit Antonio Banderas alakítja majd.