Kiszorulhatnak a külföldiek?
Készült: 2012. szeptember 12. szerda

Az új állami földosztás végeredménye néhány helyen a Fidesz saját törzsválasztóit is megbotránkoztatta. Olykor ugyanis a semmiből felbukkanó „civilek” juthatnak földbérlethez. A helyiek számára ezek a távolról „gyütt”, nyerészkedő ismeretlenek sokszor kevésbé kívánatosak, mint a külföldi, aki esetleg még helyben is lakik. Az állami földbérletek körülötti manőverek megkérdőjelezhetik az ősszel kihirdetésre kerülő új földtörvény politikai sikerét.


 

K ormányzati nyilatkozatok szerint hamarosan a parlament elé kerül az új földtörvény. Ennek szükségességét a 2014. április végén lejáró, egyszer már meghosszabbított földvásárlási moratórium indokolja. Ekkortól a többi uniós gazda ugyanolyan feltételek szerint kell hogy termőföldet szerezhessen nálunk, mint a hazaiak. Az EU négy legfontosabb alapelve ugyanis az emberek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának biztosítása – a termőföld pedig tőkeként értelmezendő.

Épp ezért uniós állampolgárokat kerek-perec kizárni a hazai földpiacról lehetetlen, legalábbis amíg EU-tagok kívánunk maradni. A kormány csak annyit tehet, hogy olyan feltételeket támaszt a magyar termőföld körül ólálkodók elé, amelyeket a magyar gazda könnyebben teljesíthet, mint külföldi kollégája. Ebben viszonylag széles a magyar kormány mozgástere, ugyanis a tőke szabad áramlásának biztosításán túl nincsenek kötelezően betartandó brüsszeli előírások.

Sőt, az Európai Bizottság elviekben további engedményeket is tehet, ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy a jogszabályban megfogalmazott korlátozás a köz érdekét szolgálja. Ilyen lehet például a helyi népesség megtartása. Az EB jogharmonizációs gyakorlatában azonban létezik az ún. arányossági teszt is: eszerint az elérendő célhoz nem lehet olyan drasztikus korlátozást bevezetni, amelynél puhább előírással is biztosítható a közérdek érvényesülése.

Itt fontos megemlíteni, hogy a földtörvényhez készül egy üzemtörvény is, amely részletesen szabályozza majd a földtulajdont és -használatot. Várhatóan ez is őszre készül el. A lehetséges szabályozási módokkal magazinunk több írása is foglalkozott tavasszal (lásd honlapunkon).

 

Totális előjogok

A törvény tervezetében az szerepel, hogy földet csak főfoglalkozású, szakképzett gazdálkodó vehet, és ezzel a spekulációs vagy szimplán vagyongyarapodási célzattal vásárlókat részben valóban ki lehet szűrni. Csakhogy ez teljesen független a földvásárló nemzeti hovatartozásától.

A tervezet azonban tartalmaz néhány olyan korlátozást is, amelyek bizonyos mértékig már alkalmasak arra, hogy a magyar gazdálkodók előnyt élvezzenek. Ilyen a már ma is létező állami elővásárlási jog, a földtulajdon és földhasználat teljes körű felmérése, a földművesek közt felállítandó preferencia-sorrend, és (új elemként) a termőfölddel kapcsolatos minden jogügyletre kiterjesztendő engedélyeztetési rendszer.

Ami az állam elővásárlási és előhaszonbérleti jogát illeti, kétségtelen, hogy a magyar állam ezáltal minden földpiaci ügyletről tudomást szerezhet. Adott esetben helyzeti előnyt élvező vevőként – illetve a termőföld újraelosztójaként – kifáraszthat olyan piaci szereplőket, akiket távol akar tartani a magyar termőföldtől.

Csakhogy az elővásárlási jog hatékony alkalmazásához pénz kell, és ebből van manapság a legkevesebb. Kérdésessé teszi a módszert a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) mostani pályázati rendszere és újraelosztási gyakorlata is. Ez a hazai gazdálkodók jelentős részében erős kételyeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy az állam elsőbbsége mennyiben szolgálja az ő érdekeit, vagy inkább politikai célok teljesítéséről van-e szó.

Ezzel szemben a földtulajdon és földhasználat teljes körű felmérésének szükségességét senki sem vitatja. Hiszen bármilyen gazdasági jogalkotás és jogalkalmazás előfeltétele, hogy a mindenkori kormány tisztában legyen a tulajdonviszonyokkal. Egy ilyen szabályozás elvileg a zsebszerződések ellen is alkalmazható.

A földtörvény elfogadása után, a jogszabály hatályba lépéséig adnának időt a gazdáknak arra, hogy nyilatkozatot tegyenek, különböző jogcímeken pontosan mennyi termőföld van a birtokukban, hol és mekkora területen gazdálkodnak. A határidő lejárta után a bevallott adatokat összevetnék a közhiteles, illetve földhasználati nyilvántartásban szereplő adatokkal. A jogszabályból nem olvasható ki, hogy milyen plusz forrásokat biztosítanak majd a földhivataloknak arra, hogy a nyilvántartással kapcsolatos feladatokat legkésőbb 2014 közepéig végrehajtsák.

 

Nemet mondhat mindenre

Részben a zsebszerződések elleni fellépésként is értelmezhető, hogy a törvény hatályba lépése után minden termőfölddel kapcsolatos jogügyletnél szükség lesz egy újonnan – osztrák és német minták alapján – felállítandó hatóság engedélyére. Kivételt egyedül az NFA és az önkormányzatok nyilvános pályázatai képeznének. A kormányzat láthatóan rendkívül fajsúlyos kérdésként kezeli az új hatóság felállítását, hiszen a törvénytervezet jelentős része ezen intézmény jogosítványait tárgyalja.

Itt is érthető az elv. A tervezet ellenzői, például a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) szerint ugyanakkor az állam ezzel példátlan módon ellenőrzése alá vonná a termőföldpiacot, és nemcsak a tulajdoni, hanem a használati viszonyokat is. A MOSZ objektivitását némileg megkérdőjelezi, hogy az új földtörvény legnagyobb kárvallottjai az általuk képviselt gazdálkodói körök lesznek.

 

Kiket szeret?

Igaz viszont, hogy a tervezet tartalmaz néhány olyan gumiszabályt, amelyek alapján a felállítandó hatóság jóindulatán múlhat egy-egy ügylet helybenhagyása. Tagadhatatlan az is, hogy az új intézmény egyben hosszabb és drágább ügyintézést jelent majd. Nemcsak a vevőnek és az eladónak, de az államnak is, amelynek a termőfölddel kapcsolatos feladatai hirtelen és drasztikusan megnőnek majd.

A készülő törvény egyik legnagyobb gyengesége éppen abban rejlik, hogy az itt felsorolt eszközök szinte mindegyike a központosításról, a kormányzati akarat minél teljesebb körű érvényesítéséről szól. Mindez erőteljesen megnöveli az állami szerepvállalást, a közigazgatási szervek feladatait. Ez plusz költségvetési forrásokat, nagyobb államot feltételez.

A tervezet következő eszköze a földszerzésben felállított preferencia-sorrend. Ebben már valóban tetten érhető cél a helyiek előnyhöz juttatása, bár jelenleg hatályos szabályozáshoz képest sok újat nem hoz. Az államot követően sorrendben az alábbi szereplőket illetné meg elővásárlási jog:

 

1. a föld helyben lakó haszonbérlőjét, feles bérlőjét, részesművelőjét;

2. a pályakezdő fiatal földművest (aki lehet tagállami állampolgár is);

3. a szomszédos földterületen gazdálkodót;

4. azokat a földműveseket, akiknek az adott földterület a székhelyüktől, telephelyüktől legfeljebb 20 km-es távolságban van.

 

Mellékszabályként tevékenység szerint is sorrendet állít fel a törvénytervezet az egyes gazdálkodók között. Az első helyeken az állattartókat, a hungarikumot, illetve a térségre jellemző hagyományos terméket előállítókat, valamint az ökológiai vagy szociális foglalkoztatást megvalósító gazdaságokat részesítenék előnyben. Ugyanakkor ez érvényes az EU bármely országában gazdálkodó földművesre is.

 

Gonosz külföldi?

Végezetül magáról a célkitűzésről, a külföldiek kiszorításáról érdemes néhány szót ejteni. Ehhez mi is elővesszük a sokat emlegetett dán példát. Ott nagyságrendileg mintegy 50 ezer gazdálkodó tevékenykedik az agrárágazatban. Számuk folyamatosan csökken, és az egyes gazdaságok mérete tendenciózusan növekszik. De ami még érdekesebb, hogy a dán mezőgazdaság egyik legnagyobb büszkeségét, a méltán világhírű tejipari termékeket mintegy 10 ezer farmer állítja elő; és közülük minden ötödik holland illetőségű.

Mivel az ottani holland gazdák üzemmérete jellemzően jócskán meghaladja a dán farmerekét, a világviszonylatban is egyedülálló dán tejipari termelés közel felét holland gazdálkodók állítják elő! Dániában ettől nem esnek kétségbe, sőt. Ezek a holland családok ott élnek, ott adóznak, megtanulják a helyi nyelvet, beilleszkednek a helyi társadalomba, és munkakultúrájukkal, technológiájukkal frissítően hatnak a szektorra.

Hazánkba az Árpád-kortól kezdve a Habsburgok regnálásáig a magyar uralkodók és földesurak többször is behívtak különböző nációjú telepeseket, akik aztán új művelési kultúrát honosítottak meg az itthoni mezőgazdaság majd minden szegmensében. Nemzeti büszkeségünk, Tokaj-Hegyalja sem lenne az, ami, ha az Olaszországból érkező szőlősgazdák a XIII. században nem honosítják meg a borvidék mai napig legnépszerűbb szőlőfajtáját, a furmintot.

A lényeg, hogy csak azért, mert külföldi valaki, még nem maga az ördög. Igaz viszont, hogy tőkeszegénységünk okán a megnyíló földpiacon hátrányból indulunk majd velük szemben. A helyben lakás és művelési kötelezettség előírásán kívül sajnos sokkal több védelmet e téren nem várhatunk. A jogalkotónak arra is ügyelnie kell, hogy a piac túlzott korlátozása az árakat is lefojtja, ami versenyképességi szempontból lehet hátrányos.

De lássuk be: a hazai termelők legfőbb ellenfelei a földpiacon mindig is a hazai termelők lesznek. Nem véletlen, hogy a legnagyobb érdeklődés a birtokpolitikai célokat megvalósító üzemszabályozást övezi. Erről legközelebb részletesen írunk.

A nagy ellenség: az osztrák Ludwig Spiegl (Mast-Gutorfölde Kft.) Sümeg közelében mintegy 1000 hektáron gazdálkodik. 1992-ben érkezett ide, húsmarhákkal foglalkozik. Most a magyar állam felszólította, adja el 30 hektáros földjét az őrségi nemzeti parkban. Ha nem teszi, kisajátításra számíthat. Az osztrák agrárminiszter védelméről biztosította a földjeiket jogszerűen szerző, hazánkban gazdálkodókat.

Takarék

Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
https://www.opten.hu/