Készült: 2012. július 18. szerda

A hatalmas latin-amerikai ország alig harminc év alatt jelentős behozatalra szoruló élelmiszer-importőrből nőtte ki magát a világ egyik legfontosabb éléskamrájává. Sikerült felzárkóznia a világ vezető exportőrei – USA, Kanada, Ausztrália, Argentína és az Európai Unió – mellé. A brazil siker titka: kedvező időjárás, olcsó munkaerő, egy teljesen liberalizált piac, elegendő tőke és egy távlatokban gondolkodó állami agrárintézet.


Brazília északkeleti részén, Bahia tartományban az elmúlt három évtized során az őshonos cserjék visszahódították a terület egy részét. Harminc éve eukaliptusszal és fenyőfélékkel ültették be a cerradónak (a brazil „szavannának”) ezt a részét.

De az utóbbi időben már minden egyes négyzetméter a változásról, fejlődésről szól – és rengeteg új farm sarjadt ki a száraz talajból. Piauí városában három évvel ezelőtt a Cremaq farm még nem volt több, mint a brazil kesudiótermesztés elvetélt kísérlete: az omladozó pajták és az elvadult bozótos furcsa szellemvárosa. Most viszont háromszáz fős szakembergárda küzd azért, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a tápanyagszegény talajból. Ebben pedig rádiótechnológiás időjárás-előrejelző rendszer, kifinomult szoftverek, háromszáz kilométernyi új út, a kukoricát és szójababot szállító teherautó-flotta segíti őket. A farmot az elhanyagolt földterületek megújítására szakosodott BrasilAgro varázsolta újjá. Mindezt egy olyan helyen, ahol a legközelebbi kórház félnapi járóföldre van, és a helyiek döntő többsége állami segélyből él.

Támogatás nélkül

1996 és 2006 közt 23 milliárd dollárról 108 milliárdra nőtt az országban termelt gabona összértéke – ez 365 százalékos növekedést jelent. A marhahúsexportot egyetlen évtized alatt megtízszerezték – elhódítva a vezető szerepet Ausztráliától. Brazília néhány év alatt a világ domináns baromfi-, nádcukor- és etanolhatalmává vált.

1990 óta az éves szójababtermelést 15 millió tonnáról 60 millióra növelték. Most szójaüzletben már csak az USA számít jelentősnek, a brazilok a világ teljes fogyasztási szükségletének harmadát produkálják (és sikerrel értékesítik). 1994-ben a brazil szójaexport az észak-amerikainak alig egyhetedét tette ki – most 85 százalék az arány. És ezt a hatalmas mennyiséget művelhető földterületeik alig hat százalékán hozzák létre.

Ráadásul a brazil farmerek mindezeket az eredményeket jelentősebb fejlesztési programok, kormányzati támogatások és súlyos adók nélkül érték el. A Gazdasági Együttműködésért és Fejlesztésért Szervezet (OECD) felmérése szerint 2005 és 2007 közt a farmok teljes bevételének alig 5,7 százaléka származott államilag támogatott termékek forgalmazásából. Ugyanez az arány az Egyesült Államokban 12, az OECD-országokban átlagosan 26, az Európai Unióban pedig 29 százalék.

Mindezt az esőerdők irtása nélkül tudták véghezvinni (igaz, más okokból sajnos jelentős erdőterületek váltak a művelés áldozatává), mert az új farmövezetet a legközelebbi dzsungeltől ezer kilométerre alakították ki. Hogyan volt képes ez az ország erre a teljesítményre? 2050-re hétmilliárdról várhatóan kilencmilliárdra nő a Föld népessége. A teljes populáció által megtermelt (és újra elosztott) jövedelem még nagyobb mértékben nőhet, a városlakók száma megduplázódik – ami a fogyasztási szokásokra is jelentős hatással lesz. Az ENSZ élelmiszer szakhatóságának (FAO) számításai szerint 2050-ig ötven százalékkal kell növelni a gabonatermelést ahhoz, hogy kielégítsük a népességszaporulat hatására megnövekedő keresletet.

Természeti adottságok

Nem lesz egyszerű feladat, hiszen a termelés növekedése folyamatosan lassul, és egyre nagyobb gondot jelent az öntözéshez szükséges vízmennyiség biztosítása. No meg a termőföldé: egy iparági becslés szerint ma a világ gabonatermés-növekedésének 40 százaléka származik a hozamok növekedéséből, 60 százalékban az új területek művelés alá vonásából. Összehasonlításként: a hatvanas években még pont fordított volt ez az arány.

Brazília számára nem elhanyagolható versenyelőny, hogy más országokkal szemben jelentős tartalék-termőterületekkel rendelkezik. A FAO felmérése szerint az ország agrárvállalkozói és vállalatai közel 400 millió hektárnyi megművelhető földön gazdálkodhatnának. A használatban lévő területek nagysága pedig 50 millió hektár.

A brazil hatóságok valamivel szerényebb adatokkal számolnak: ők 300 millió hektárra teszik a mezőgazdasági szempontból hasznosítható területek nagyságát – de már ez is óriási. Akkora, hogy a FAO kalkulációi szerint Brazíliának annyi a művelés alá vonható területe, mint Oroszországnak és az USA-nak együttvéve. A természetvédők gyakorta hangoztatott vádjaival ellentétben ezeket a területeket jobbára nem az esőerdőből, hanem a cerradóból hasíthatják ki.

Brazília víztartalékok tekintetében is jól áll. Az ENSZ 2009-ben készült jelentése szerint éves szinten több mint 8 ezer milliárd köbméternyi megújuló vízkinccsel gazdálkodhatnak – ami jóval több mint bármelyik másik országé. A 190 millió lakosú Brazíliának annyi a víztartaléka, mint a teljes ázsiai kontinensnek (de ott cirka négymilliárd ember él). Ráadásul nem csak az Amazonas menti területeken van vízbőség. Például Piauí – az ország egyik legszárazabb térsége – harmadával több csapadékot élvez, mint az amerikai „kukoricaövezet”.

Afrika egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy a hasznosítható földterületek nagy része nem a csapadékban gazdag övezetekben van. Brazília viszont lényegesen jobb földtani és éghajlati sajátosságokkal dicsekedhet. A BrasilAgro felmérése szerint az ország annyi gazdálkodásra alkalmas – évente legalább 975 milliméter csapadékkal öntözött – területtel rendelkezik, mint egész Afrika. Sőt, itt van a Föld összes hasonló adottságú termőterületének egynegyede.

Tizenöt év alatt a brazil farmerek harmadával növelték a művelés alá vont földeket, jórészt a korábban terméketlennek tartott cerrado betörésével. Nemcsak a beszántott földek területét, de a termelékenységet is megsokszorozták. A mezőgazdasági csodáért mégsem az Esőistent vagy a Földanyát, hanem a Brazil Mezőgazdasági Kutatóvállalat, az Embrapa (hivatalos nevén: Empresa Brasileira de Pesquisa Agropecuária) tudós szakembereit illeti az elismerés.

Termőre fordított szavanna

Az Embrapát negyven éve alapította a brazil állam. A cég elég támogatást kapott ahhoz, hogy a világ legjobban működő trópusi kutatóintézetévé váljon. Szakértői az elmúlt években az új vetőmagok nemesítésétől a szarvasmarha-tenyésztésen át az ultravékony, ehető élelmiszer-csomagolások kifejlesztéséig szinte minden tudományterületen kitüntették magukat, ami csak összefügg a mezőgazdasággal. Saját nanotechnológiai laboratóriummal is dicsekedhetnek, amely szupererős, biológiailag lebomló anyagok és kötszerek gyártásával foglalkozik. Legnagyobb eredményük mégsem ez, hanem a cerrado termőre fordítása volt.

A cég megalapításakor a brazil szavannát még művelésre alkalmatlan, értéktelen földterületnek tartották. Senki sem gondolta volna, hogy ez a savas, tápanyagszegény talaj valaha is értéket teremhet. Először mésszel (pontosabban porlasztott mészkővel és krétával) kezelték a földeket: így jelentősen redukálni tudták a savasságukat. A kilencvenes évek második felében évi 14–16 millió, a kétezres évek elején 25 millió tonna mészkövet terítettek szét a cerradón. Az elmúlt három év során csak a 20 ezer hektáros Cremaq farmon ötezer kocsirakományra való meszet rakodtak le.

Hatékonyabb baktériumtörzseket fejlesztettek ki a cég tudósai a nitrogén megkötésére, így nagymértékben csökkenthetik a földek műtrágya-igényét. Egy szó mint száz, a brazilok nem elégedtek meg azzal, hogy hatalmas földterületeik parlagon heverjenek, hanem mindent elkövettek, hogy művelésre alkalmassá tegyék azokat. Ennek köszönhetően ma már Brazília farmokról származó terményeinek 70 százalékát a „sívó” cerradón termelik.

Újra meghonosították Brazíliában a Brachiaria nevű fűfélét – ez volt a folyamat második lépése. A cég szakemberei keresztezések révén kinemesítettek egy új variánst: a braquiarinha az eredeti fajnál jóval több, hektáronként 20–25 tonna takarmányt ad. Így a cerradón nemcsak a termő-, de a legelőterületeket is nagymértékben bővíteni tudták. Részben ennek köszönhető, hogy a brazil húsmarhák a korábbi négy év helyett már 18–20 hónap alatt vágósúlyba érnek.

Az Embrapa az elmúlt években a brachariaria genetikailag módosított, nagylevelű változatával kezdett kísérletezni. A szakértők nagy reményeket fűznek az új fajtához: véleményük szerint a braquiarão névre keresztelt növény tovább javítja a takarmányozást.

A cég harmadik és legfontosabb lépése az volt, hogy trópusi növénnyé tette a szóját. Ez a hasznonnövény eredetileg csak Északkelet-Ázsiában – Japánban, a Koreai-félsziget egyes részein és Kínában – őshonos, valamennyi a mérsékelt égövi területekhez tartozik. A szója alapvetően négyévszakos növény, Brazília az egyetlen déli ország, amely sikerrel próbálkozott meg az előállításával. Ez is az Empraba fejlesztőinek köszönhető: különféle keresztezési eljárások segítségével hullámzó szójaföldeket varázsoltak a Mato Grossora és a Goiás vidékére.

Nagyban megy

Az utóbbi időben már a genetikailag módosított növények vetőmagjának importálásából is szép bevételeket kasszíroz az ország. Az Egyesült Államok után a világ második GMO-nagyhatalmává vált. A szakemberek számos olyan fajtát is kinemesítettek, amelyek jól bírják a savas talajt, és a tenyészidőt is jelentősen lerövidítették. Gyorsan érő szójafajtáik lehetővé tették, hogy a brazil farmerek évente kétszer arassanak, ami a terméshozamok növelésén keresztül az ország egész mezőgazdaságára pozitív hatást gyakorolt.

Élen jár az Embrapa az új földművelési módszerek kifejlesztésében és elterjesztésében is. Kutatásainak köszönhetően a világon először Brazíliában terjedt el a talaj tápanyagtartalmának megtartását és növelését lehetővé tévő „no-till” művelési mód, amelyet ma már az ország növénytermesztőinek fele alkalmaz. Ahogy a legtöbb komoly mezőgazdasági kultúrával bíró országban, úgy Brazíliában is egyszerre vannak jelen az aprócska családi birtokok és a hatalmas óriásvállalatok.

Az ország közel ötmillió farmjának fele évi tízezer real körüli éves bevételt (1,2 millió forintot) termel – ezek együttesen az ország termelésének alig hét százalékát teszik ki. A haszon túlnyomó része a közel 1,6 millió nagyvállalat pénztárcájába vándorol: ők a teljes termelés 76 százalékát adják.

A brazil tapasztalatok más országokban és kontinenseken is kamatoztathatók – például Afrikában. Annál is inkább, mivel a Brachiaria fűhöz hasonlóan (amely éppen Afrikából érkezett) a helyi mezőgazdaság számos meghatározó elemét is külföldi országokból importálták. Igaz, a gazdasági rendszerek „exportálása” jóval összetettebb feladat, mint egy faj behozatala.

„A hetvenes években valamennyi technológiánkat az Egyesült Államoktól vettük át” – mondja dr. Crestana. „Nem bizonyultak elég hatékonynak. Harminc évünkbe került, mire kifejlesztettük a magunk módszereit. Lehet, hogy az afrikaiak majd tőlünk szeretnék elsajátítani a terület termőre fordításának receptjét. Talán nekik rövidebb idő alatt sikerül kidolgozni saját működő modelljüket.”

Megjelent a Haszon Agrár magazin novemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin novemberi száma!