Trend FM

Korszerű fajtákkal, fóliatakarással április végén megjelenhetünk saját szamócáinkkal a piacon. Mivel a szedésre nehéz embert találni, családtagjainkra vagy a szedd magad akciókra is szükség lehet.

A sárgabarack termésmennyisége és átvételi ára évről évre erősen ingadozik. Pedig van megoldás: legalább a hozamok kilengéseit mérsékelni lehet.

A kecskesajtkészítők között meglepően sok olyan embert találunk, aki kezdetben csak a családját akarta egészséges kecsketejjel ellátni, majd a dolog valahogy vállalkozássá nőtt. Magával ragadta őket a sajtkészítés, és csöppet sem bánják.



Végeláthatatlan papírmunkával jár a gazdálkodás. Idén az előírások köre tovább bővült hét új gazdálkodási követelménnyel. Az ellenőrzések már elkezdődtek.

Fagy, jégeső, vihar – mindig rájár a rúd a meggytermelőkre, ha meg épp jó a termés, az a baj. Erős magyar feldolgozóipar híján nehéz garantálni, hogy a konzervgyárak a magyar meggyet válasszák, és ne a spanyol vagy a lengyel portékát.

Jövedelmező a bodzatermesztés, ha szakszerűen, kellő odafigyeléssel végzik. Az étel-színezéknek használt gyümölcs iránt nő a kereslet, ezért a hazai terület még növelhető.

A válság miatt olcsóbb a gép, a raktár. Esetenként a céges vagy családi autó minőségi cseréje is megéri bankkölcsönből. Megmutatjuk, miként érdemes eladósodni most. Az értünk folytatott versenyben több bank is új konstrukcióval rukkolt elő.

Hatalmas összegeket pumpálnak Oroszországban a tej- és a hústermelés felfuttatásába, hogy függetlenítsék magukat a nyugati importtól. Az elképzelés szép, a megvalósítás viszont nem megy egyik pillanatról a másikra.

A kés ismét státusszimbólum a férfiak körében, akárcsak az óra és az autó, ezen fölösleges is lenne vitatkozni. Bicska vagy vadászkés, tőr vagy szurony – a vonzalom egyaránt kialakul, ha elsétálunk egy késbolt mellett.

A magyarok zöme maga főzi meg a lekvárt, de ha mégis a boltba kényszerül, ott is a magasabb gyümölcstartalmú terméket keresi. Extra kategóriájú lekvárt választana minden negyedik vásárló, de az áru származása csak a vásárlók felét érdekli. Prémium jelzéssel láthatják el termékeiket azok a gyártók, amelyek kiemelkedő minőségű lekvárokat készítenek. A megkülönböztetést (lekvár és szörp esetén) a Vidékfejlesztési Minisztérium termékkategória-szabályozása teszi lehetővé. Ezzel kívánják ösztönözni azokat, akik magas hozzáadott értékű, kiemelkedő minőségű termékeket gyártanak, amely mentes a mesterséges színezéktől, édesítőszertől, aromától és tartósítószertől. Vagyis a jó lekvár alapja ma is a gyümölcs, akárcsak nagyanyáink idején.   Venni vagy készíteni?   „Felelős termelőként és szülőként is azt látom, hogy nem jut elég minőségi termék az emberekhez” – mondja Ötvösné Horváth Gyöngyi, a Sokoró Dzsem Kft. egyik tulajdonosa és ügyvezetője. Véleménye szerint mindenkinek szüksége van egy kiskanálnyi konzervált, természetes boldogságra. Viszont úgy veszi észre, hogy a boltokban szinte kivétel nélkül a „nagyok” vannak jelen, függetlenül attól, hogy a lekvár mely országból származik. A „kicsiknek”, mint a Sokoró Dzsem, marad a fesztiválokon, vásárokon, kiállításokon való megjelenés, esetenként a saját honlapon vagy webáruházakban való értékesítés. „Előbbi következménye valószínűleg a család szétesése lenne, míg utóbbiból – noha évről évre nő a kereslet – megélni még nem lehet” – vallja az ügyvezető.   Napjainkban reneszánszát éli a környezet- és egészségtudatos életmód. Számtalan fórummal, internetes naplóval lehet találkozni, ahol egymást érik a nagymamáktól örökölt lekvárreceptek, praktikák. Magazinunk utánanézett, valóban egy létező trenddel van-e dolgunk. Házi kutatásunk a lekvárfogyasztási szokásokról minden célcsoportot lefed, és így reális viszonyítási alapként szolgál.   A felmérésben résztvevők közel kétharmada (65%) évente hat, vagy ennél több 400 grammos kiszerelésű lekvárt fogyaszt, bő egyharmada (35%) hat üveg alatt. Kimagasló azok aránya (69%), akik kizárólag saját vagy családjuk, barátaik házi főzéseit fogyasztják. A boltok polcairól 23 százalék, fesztiválokról, vásárokról 8 százalék szerzi be a lekvárt.   A válaszadók 14 százaléka azt állította, hogy nem engedheti meg magának a drága, prémium minőségű lekvárt – attól függetlenül, hogy házilag készíti vagy boltban veszi meg. Éppen emiatt a lekvár származása sem szempont számára. A vásárlók fele – ártól függetlenül – teljesen érzéketlen a lekvár származására: ha jónak tartja, megveszi. A fogyasztók 35 százaléka éppen ellenkezőleg viszonyul a kérdéshez: ártól függetlenül kizárólag magyar termékeket vásárol, akár közvetlenül a készítőtől is.   Utolsó kérdésünk a gyümölcstartalomra vonatkozott, arra, hogy ezt mennyire tartják a vásárlók fontosnak. A válaszadók 5 százaléka nem teheti meg, hogy válogasson, így a kiválasztott ízből a legolcsóbbat veszi meg, jellemzően alacsony gyümölcstartalommal. 70 százalék azonban magasabb gyümölcstartalmú (100 g lekvárban 35–50 g gyümölcs) dzsemet vesz – vagy venne. Közel egynegyedük (24%) pedig megteheti, hogy extra kategóriájút vásároljon (100 g lekvárban legalább 55 g gyümölcs). Tehát ha valaki nem főz be otthon a családjának, vagy az éppen elfogyott, akkor a nagyobb gyümölcstartalmat ígérő lekvárok közül válogat.   Tisztulhat a piac?   A hazai boltok polcain ma már gyakorlatilag minden második lekvár külföldi eredetű – derült ki a Corvinus Egyetem nemrégiben lezajlott kutatásából. Ezen a tényen meglepődve ellátogattunk három különböző nagyságú üzletbe, felmérni a polcokon található dzsemek származását. Egy 100 ezer fő fölötti, megyei jogú város hipermarketében 12-féle gyártótól származó lekvárt találtunk, közülük négy volt magyar. Egy Pest megyei, 15 ezres lakosú városban egy ismert üzletlánc boltjában hatból kettő volt magyar. Egy alig több mint 4 ezer fős község legnagyobb közértjében a négyféle lekvárból egyetlen származott magyar gyártótól. Bár ez a felmérés nem nevezhető reprezentatívnak, mégis alátámasztja a „lekvár-rendelet” létjogosultságát.   „Nem gondolom, hogy a prémium kategória bevezetése radikálisan pozitív irányba befolyásolná a vásárlók magyar lekvárokhoz fűződő viszonyát, pont az ára miatt” – mondja Horváth Gyöngyi. Ugyanis ha a termelő több gyümölcsöt tesz bele, és 10–15 százalék cukrot használ fel, akkor a lekvárt párologtatással kell besűrítenie. Ez megemeli a termék árát (több gyümölcs, költségesebb főzés) és a termelékenység is lecsökken (hosszabb főzési idő).   Helyes törekvés, hogy a kiemelkedő minőségű termék megkülönböztetheti magát vetélytársaitól, ám ahhoz, hogy a vásárlók több lekvárt vegyenek, előbb a lekvárevést kellene visszacsempészni a köztudatba. Mogyoróvajas helyett lekváros kenyér kerüljön inkább a gyermek uzsonnacsomagjába.   „Aki igényes, tudatos vásárló volt, az eddig is extra minőségű dzsemet vett” – vélik a Lek-Vár-Lak lekvárok készítői, Schváb Mónika és Szarvas Attila. Papp Miklós a Házi lekvárkülönlegességek készítője is úgy gondolja, hogy noha az embereknek kevés pénzük van, megvan az a réteg, amely számára fontos a lekvár minősége.   Jó kezdeményezés lehet a rendelet, de a készítők számára biztosított lehetőség mellett bizonyos termelői-etikai normákra is szükség van. A vásárlói bizalom elnyerése szempontjából fontos, hogy a prémium minőségű készítmény valóban minden összetevőjében, ízében magyar legyen – ne csak a csomagolásában.   Egy termék árképzésekor érdemes lenne figyelembe venni a fogyasztók vásárlási szokásait is, mert a vásárló tudatossága csak a pénztárcájáig terjed. Ha a rendelet eléri célját, és a prémium jelölést nem csupán marketingfogásként használják fel, hanem ellenőrzötten valódi minőséget jelölnek vele, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a magyar vásárló – a külföldihez mért azonos ár mellett – a hazait fogja választani.

Az egységes támogatásigénylés beadási határideje lejárt, ám május 31-ig még szankciómentesen módosítható. Mi a teendő, ha addig sem kerül földbe a tervezett növény?

A közelmúltban kétféle erdősítési kiírás is megjelent. Az egyik keretében 15–20 évre le kell mondanunk a gazdálkodásra kevésbé alkalmas területeinkről, viszont a fatelepítésre, az ápolásra és a kieső jövedelem pótlására is kapunk pénzt. A másik támogatás egyszeri, és csak azt várja el, hogy öt éven keresztül fenntartsuk azt a fás ültetvényt, amelyre az összeget igényeltük.

Magyarország sok tejet importál, de sokat is exportál. Ez az állati termék hol folyékony, hol valamilyen tartós állapotában széles folyamként hömpölyög Európán át. Megnéztük, mi mozgatja.

Van, aki azért issza, mert egy kicsit sznob, és ez a sörféleség különleges és drága. Van, aki mexikói emlékeket idéz vissza vele, és akad olyan, aki nem is ihat mást. Kukoricánk lenne elég, de miért nincs kukoricasörünk?

Takarék

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma