Készült: 2011. február 24. csütörtök

A vízdíj eltörlése után 4,5-4,6 milliárd forintos költségvetési forrást ígért a kormány a vízi- társulatoknak. Ám egyelőre a 20 százalékos előleg sem érkezett meg.

A Komárom-Esztergom megyében élő etei, banai és bábolnai gazdákhoz hasonlóan az ácsi Péntek Lőrincnek is gondot okoz a belvíz.
A termelő 18 hektáron termeszt cukorrépát – az egykor cukorgyáráról híres település határában –, de területének mintegy egyhatodán jócskán elhúzódott a betakarítás. Mint mondja: általában már novemberben túlesnek ezen, idén viszont előbb a belvíz, később pedig a fagy miatt még januárban is a földben maradt a cukornak való.


A hasonló helyzetű cukorrépa-termelők dolgát tovább nehezíti, hogy az ország egyetlen, Kaposvárott működő cukorgyára, január 9-ig vette át az alapanyagot. Akik nem tudtak határidőre betakarítani, azok már csak Szlovákiába szállíthatták a feldolgozásra szánt terményt.

 

A komáromi Solum Zrt. életét is megkeserítette ezen a télen a belvíz. „1500 hektáros művelt területünk egyharmadán szinte lehetetlen volt az őszi talajművelés. Negyven hektáron tönkrement a nagyértékű burgonya, tizenöt hektáron pedig a cukorrépa betakarítását akadályozta meg a fagy és a belvíz” – vázolja a csapadékos időjárásból adódó gondokat Czita János növénytermesztési igazgató.

Mint mondja, a mélyebb fekvésű területeken mintegy 200 hektárra felesleges volt bármit is elvetni, azokon a részeken meghiúsult a növénytermesztés. Megoldást a következőkben lát: a csapadékvíz-elvezető árkok karbantartása, a patakpartok kaszálása, valamint a zárványterületek vizének vízgyűjtőkbe történő átszivattyúzása.

Ám arra, hogy a belvízzel elöntött földeken a jövőben mit vethetnek, még az igazgatónak sincs válasza. „Munkagépeinkkel egyelőre nem tudunk kimenni a földekre, csak reménykedünk benne, hogy a tavaszi vetés idejére normalizálódik a helyzet” – mondja.

Évtizedes forráshiány

Sándor Gábor, a Komáromi Vízitársulat igazgatója úgy látja, hogy nem megfelelő a különböző vízrendszerek (állami, önkormányzati, vízitársulati gazdák) közötti működési összhang. Ugyancsak nehezíti a helyzetüket a pénzhiány, az utóbbi 8 évben ugyanis az állam kivonult a társulatok finanszírozásából.
„A két kormányzati ciklus alatt összesen annyit tudtunk a medrek, szivattyúk, műtárgyak és zsilipek karbantartására fordítani, mint korábban egyetlen esztendőben! Tetézi a bajt, hogy gyakori a vízgazdálkodási szempontból helytelen földhasználat. A gazdák – zömmel a pénzhiány miatt – nem végeznek talajlazítást és egyéb meliorációs munkákat” – sorolja Sándor Gábor.

A költségvetésben a vízitársulatoknak 4,5 milliárd forintot különítettek el, ebből az év elején 20 százalékos előleget igényelhettek. A pénz azonban előreláthatóan kevés a szükséges munkák elvégzéséhez: csak a 2009-es befizetéseknek felel meg. Az érdekeltségi hozzájárulások megszüntetésével azok adminisztratív költségei megmaradnak, ami egy-egy társulat esetében akár több millió forintot is jelenthet.

 

Az állami források lehívásának egyik feltétele, hogy a társaságoknak a vízügyi igazgatóságok ellenjegyzésével egyéves feladattervet kell összeállítaniuk, amely már a térség vízügyi kérdéseinek összehangolására törekszik. (Eddig a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok felügyelték a vízi társulatok munkáját, most viszont a vízügyi igazgatóságok vették át a szakmai felügyeletet.)

 

Változást jelent továbbá az is, hogy 2011-től a társulatok szintén részt vehetnek a közmunkaprogramban. Információink szerint a 90 százalékos állami támogatással foglalkoztatható munkásokra elsősorban a belvíz sújtotta alföldi megyékben tapasztalható nagyobb érdeklődés.

 

Később jön a pénz

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat (METIVIZ) az erősen belvízveszélyes Tisza-Hármas Körös és a Hortobágy-Berettyó által határolt részen gazdálkodik. A 128 ezer hektáros működési területből jelenleg több mint 10 ezer hektár van elöntve. Emellett csaknem 78 ezer hektár szivacsszerűen telített. „Tavaly december eleje óta védekezünk, legfontosabb teendőnk most a vizek eljuttatása a fő befogadóba, ami a magas árvízszintek miatt csak szivattyúzással megy. Ezt 31 szivattyúval, 24 órás műszakban végezzük, az átemelés költsége eddig 105 millió forintjába került társaságunknak. Napi szinten 3,5 milliót emészt fel a belvíz elleni védekezés” – vázolja a gondokat a társulat igazgatója, Pusztai András.

A társulati kezelésű csatornák kritikus pontjai is folyamatos tisztítást igényelnek, ezeket 5 kotrógép munkába állításával oldja meg a szervezet. A folyamatos védekezés dacára érezhetően nő a feszültség a gazdák és a vízgazdálkodási társulat között. Előbbiek az eddigi gyakorlatnak megfelelően a táblák vízmentesítésében várnának segítséget, de ezt a kieső érdekeltségi hozzájárulásból adódó forráshiány miatt már nem tudja vállalni a METIVIZ.

 

A feladatok nem várhatnak, miközben a munkák költségeit az állam csak utólag egyenlíti ki. A hatékonyabb működés érdekében a társulat január közepétől 15 közmunkás foglalkoztatását vállalta, nekik elsősorban a prevenciós tevékenységben szánnak fontos szerepet. Elsődlegességet élvez a lakott területek mentesítése és az ingatlankárok elkerülése, de egyre sürgetőbb lenne a gazdák földterületeinek víztelenítése is. Utóbbihoz elengedhetetlen a kormány által a vízitársulatoknak beígért 20 százalékos előleg, enélkül ugyanis a Tisza–Körös–Berettyó vidékén (is) veszélybe kerül a tavaszi vetés.

 

n Bakos Mónika

 

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!