Készült: 2011. január 20. csütörtök

Tekintettel a kisebb vetett területre és a gyenge műtrágyázásra, mennyivel lehet kevesebb a jövő évi búzatermés?

 


Valóban kevesebb a vetett terület, mint a megszokott 1,1 millió hektár, de még korai lenne termésbecslésekbe bocsátkozni. Természetesen szűkülnek a lehetőségek és a várakozások. A búza műtrágyázásának lényege a tél végi, kora tavaszi tápanyag-utánpótlás, ami nagyon egyszerűen fogalmazva a jó minőséget adja a termésnek. Ehhez a technológiai művelethez termelőink még beszerezhetik az alapanyagot. A történet másik oldala, hogy nálunk is a nemzetközi piacok határozzák meg a helyi gabonaárakat, az EU-n belül egységes piac van. Nyugat-Európában jelenleg tonnánként 235 euró az étkezési búza ára, ami nem rossz, és remélhetjük, hogy ezen a szinten is marad.

 

Vízdíjat nem kell már fizetni, ugyanakkor a kormány beígért a víztársulatoknak 5 milliárd forintot. Vajon változott-e valami a csapadék-elvezetés terén?

 

Nálunk több helyről azt jelezték, hogy a víztársulások még nincsenek a helyzet magaslatán, egyre több a belvízzel elöntött terület. Több tagtársunk területén a megszokott 500 mm éves csapadékátlag helyett tavaly 1500 mm fölötti mennyiség hullott le. Ennek a jelenségnek az idei évre is súlyos kihatásai lesznek. Most ez is befolyásolja az idei termést. Csak reménykedni tudunk benne, hogy a tavaszi olvadás lassú lesz.

 

Vajon a be nem vetett területekre mind kukorica kerül? Főként, ha tartósnak ígérkezik ez a magas ár?

 

Magyarországon átlagosan 1,2 millió hektáron termesztünk kukoricát, 2010-ben 100 ezer hektárral kevesebbet tudtunk elvetni a tervezettnél. Véleményem szerint a tengeri vetésterülete nem tud 1,5 millió hektárra növekedni, mert aránylag magas a termesztés bekerülési költsége. És vannak olyan területek az országban, például Heves megye, ahol nem érdemes termeszteni a korai légköri aszályok miatt. Sok helyen napraforgóval fognak próbálkozni a szabad területeken. Számunkra az lenne igazi megoldás, ha a mostani 4 millióról 6 millió tonnára emelkedne a kukorica belső felhasználása, és nem a kiszámíthatatlanul ingadozó nemzetközi piacra várnánk. Az EU-csatlakozásunk utáni éveket viccesen a „bejelentett épülő bioetanol-erőművek korszakának” is lehetne nevezni, de csak a töredékük fog megépülni. Úgy tudom, a Cargill is csak a földmunkáknál jár még. Szerencsésebb lenne az abrakfogyasztó állattenyésztési ágazatok (sertés, baromfi) rendbe rakása, ami politikai szólamokra nem működik. Egy jól működő állattenyésztéssel a szervestrágyázás pozitív hatásait is élvezhetné a növénytermesztés.

 

Kell-e aggódnunk a román és ukrán gabonatermelés felfutása miatt?

 

Belpiacainkon nem hiszem, hogy nagy tételben megjelennek román és ukrán árualapok. De sajnos rosszak a forgalmiadó-szabályaink, így az „áfa-lovagok” számára jelenleg csábító ide-oda utaztatni az árut. Külpiacainkon más a helyzet, Ukrajna az észak-afrikai államokban komoly versenytársunk a közepes minőségű (10-11% fehérjetartalmú) vagy takarmánybúzák piacán, a kedvezőbb logisztikai elhelyezkedése miatt. Innen nemcsak minket, de a francia árukat is képesek kiszorítani, időlegesen és szezontól függően. (Lásd még Ukrajnával foglalkozó írásunkat a 48. oldalon – a szerk.) Más piaci szegmensekben (14%-os fehérjetartalmú búzák) nem versenyképesek velünk. A közeljövőben el kell döntenünk, hogy melyik szegmensben kívánunk versenyezni. Felvállaljuk a nagy szezonális kilengések problémáját, vagy egy kiváló minőségű, bizalmi áruval kívánunk a piacra lépni? Jelenleg keresleti piac van, ilyenkor nincs nagy árkülönbség a takarmány- és a minőségi búza között. De az elmúlt két évben kínálati volt a világpiac, és külön pályán mozgott ez a két minőség. Nincs okunk feltételezni, hogy ez az idén másképp lenne.

 

Milyen növényt ajánlana a kieső búzaterületekre?

Szántóföldi növénytermesztésünk fő problémája, hogy leegyszerűsödött a vetésszerkezetünk, kiszorultak a pillangósok és a szántóföldi zöldségek a vetésforgóból. Az elmúlt két évtizedben a gyakorlatilag eltűnő aprómagvak (köles, fénymag, madárborsó, cirok, szeklice, bükköny) és a gyógyszeripar számára termelt növények termesztésének újbóli preferálása lehet válasz a kérdésre. Ezek területarányosan nagyobb bevételt produkáló kultúrák. A hajdina hegyvidéki növény, de ez is pár ezer hektártól pár tízezer hektárig termeszthető hazánkban. Az aprómagok termesztése szinte egy külön szakma, ami teljesen elvész, ha az egyetemen továbbra is a négy fő növényt tanítják...

Nem sikerült annyi búzát vetni, mint szerettek volna a termelők. De már az is kérdés, hogy a talaj mikor lesz alkalmas a kukorica, napraforgó elvetésére. Vagy mással próbálkoznak? A Gabonatermesztők Országos Szövetségétől Petőházi Tamással beszélgettünk.

A Fejér megyei Panagro Kft. 160 hek-táron szokott búzát vetni, de tavaly csak 120 hektár volt alkalmas rá. „Leginkább azért, mert a kukorica betakarítását még mindig nem tudtuk befejezni” – indokolja a helyzetet Csepreghy János, a cég vezetője. „80 évre visszamenőleg nem voltak annyira telítettek a talajok vízzel, mint most. Ősszel sem tudtunk szántani, de valószínűleg tavasszal sem sikerül, így aztán még kevesebb esélye van a földnek kiszáradni. Meglátjuk, mi lesz áprilisban. Az utolsó pillanatban fogunk dönteni a vetőmagokról is, mert lehet, hogy igen rövid tenyészidejű kukoricára lesz szükség. A vetésforgó miatt csak korlátozott mértékben vethető a napraforgó, a borsóhoz meg nincs gépparkunk. Elvileg vethetnénk aprómagvakat is, de ugyan melyik olyan jövedelmező, mint a kukorica? És biztos partnereink sincsenek ezen a téren.”

Rövid tenyészidejű magok kellenek!

A szabolcsi Guti Rudolf bt.-je tavaly 80 hektáron szeretett volna búzát vetni, de csak 40 hektáron sikerült. „Főként a laposban sok a víz, itt lehet, hogy le se megy Béla napjáig! Pedig ekkor, április 23-án mindig el szoktuk kezdeni a kukorica és a napraforgó vetését. Most, ha nem szárad ki a föld addig, akkor borsóval vagy száznapos napraforgó-hibriddel próbálkozunk. Ez utóbbi azonban nem mindig sikerül.”

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!