Készült: 2010. október 20. szerda

Ha csak annyi műtrágyát és olyan összetételben adunk ki, amennyit az adott növény – a talajban lévő tápanyagon felül – igényel, azzal pénzt takaríthatunk meg. Ráadásul a végtermék minősége is jobb lesz. Ezt az „ideális állapotot” forintosítjuk az alábbiakban.

Cikkünk a laboratóriumi vizsgálatok közül azokra koncentrál, amelyek a talajok tápanyag-utánpótlásának meghatározására alkalmasak. Számolási példán keresztül mutatjuk be, hogy a vizsgálat milyen közvetlen és közvetett haszonnal járhat.


Ismerd meg a földed!

Az első lépés, hogy megismerjük a talajt, amelyben termelni kívánunk. Meg kell állapítanunk a típusát, a hibáit, az előnyeit, a tápanyag-szolgáltató képességét és a természetesen a tápanyag-tartalmát.

Mindezekre szakszerű mintavételezéssel és laboratóriumi vizsgálatokkal lehet választ kapni. Egyben választ kapunk arra is, hogy milyen növényt termeszthetünk gazdaságosan – és melyik növénnyel adódik majd gondunk.

Második lépésként válasszuk ki a termesztendő növényt, és azt a vizsgálatokra alapozott, megfelelő arányú és mennyiségű tápanyaggal lássuk el. A tápanyag lehet szerves trágya, műtrágya vagy mindkettő. (Ne feledjük, a tápanyagarány nagyon fontos.) A harmadik lépésben – amikor a növény már kikelt – meg kell győződnünk róla, hogy az adott körülmények (csapadék, hőmérséklet stb.) mennyire befolyásolták a növény tápanyagfelvételét. Erre választ ad a növény levelének laboratóriumi vizsgálata. Még ekkor is van lehetőség a tápanyagarányok korrigálására – fejtrágyázással, lombtrágyázással.

Mi a haszna?

A laboratóriumi vizsgálatok listaárából nehéz következtetni a szolgáltatás értékére. Ezért inkább vessük össze két, egymáshoz közel eső gazdaság termelését.

Területük összehasonlítható méretű, az időjárás is azonosan hatott rájuk. Mindkét gazdaság őszi búzát termelt. Az „A” gazdaság azonban minden laboratóriumi vizsgálatot és szolgáltatást igénybe vett (talaj- és növényvizsgálat, szakvélemény), míg a „B” gazdaság a „hagyományos” tápanyag-ellátást alkalmazta (úgy cselekedett, ahogy azt korábban megszokta).  

Nézzük meg a költségeket, mai árakon számolva:

A ráfordításbeli különbség a két gazdaság között hektáronként 17 960 forint.

A költségeket a megtermelt búza tonnájára is kiszámíthatjuk:

A különbség a két gazdaság között búza-tonnánként 8742 forint.

A számok tehát azt mutatják, hogy egy tonnánkénti 472 forintos vizsgálati költség áll szemben a megtakarított tonnánkénti 8742 forinttal. Természetesen ahány gazdaság, annyi gazdálkodási mód. Lehet, hogy egy „D” és „C” gazdaság esetében a nyereség nem 8 ezer forint körül alakult volna, csak 5 ezer forint körül – de ki dobna ki az ablakon tonnánként 5 ezer forintot is?

A fentieken túlmenően egyéb lényeges előnyök is származtak az okszerű műtrágyázásból:

1. A búza minősége lényegesen jobb volt az „A” gazdaságban. Étkezési búzaként adta el a terményt, míg a ”B” gazdaság takarmány minőséget ért el.

2. A tápanyagarány betartásával a növény az időjárási szélsőségeket jobban elviselte.

3. Kevesebb permetezésre, növényvédelmi beavatkozásra volt szükség.

4. Nem elhanyagolható a környezetvédelmi hatás sem.

A vizsgálatokat akkreditált laboratóriumban végeztessük el. (A laboratóriumok legfrissebb listáját megtalálja honlapunkon – a szerk.) Az ilyen vizsgálatok pontosak, ellenőrizhetők, visszakereshetők, az eredményeket pedig bizalmasan kezelik.

Csak precíz kijuttatással jó

A Gerezsdlaki Mg. Zrt 1580 hektárja dimbes-dombos területen helyezkedik el. „Itt nincs két egyforma tápanyag-ellátottságú tábla” – mondja a cég termelésirányítója, Horváth Szilárd. Tavaly 315 hektáron termeltek őszi búzát, 29 ezer forintjukba került egy hektár tápanyaggal való ellátása, és 4,6 tonna kalászos termett. „Már az előző AKG-ciklusban is benne voltunk, és most is elnyertük a környezetgazdálkodási támogatást. Ez azt jelenti, hogy a támogatott öt év elején és végén is kötelező talajvizsgálatot végeztetnünk.
A talajvizsgálatokat a szekszárdi Minerág Kft. végezte el az idén is. Mintegy 2500 forintba került egy hektár mintavételezési és vizsgálati költsége. Az eredményekhez tápanyag-gazdálkodási tervet is készítettek 180 Ft/ha áron. Az ideális az lenne, ha képesek volnánk talajmintánként annyi műtrágyát szórni, amennyit a hozzátartozó földrészletre javasolnak. De hát ehhez precíziós gazdálkodás és pénz kell. Tudom, hogy az igény szerinti trágyázással egyes részeken csökkenteni tudnám a költségeket, másutt viszont több tápanyagot kellene adnom, mint amennyit megtehetek. A végeredmény úgyis az, hogy annyi műtárgyát adunk ki, amennyire pénzünk van.

Termelés költsége

 

Megnevezés

 

„A” gazdaság

 

„B” gazdaság

 

Terület nagysága (ha)

 

650

 

220

 

Termésátlag (2009-ben)

 

4,8

 

3,6

 

Műtrágya-költség (Ft/ha)

 

66 320

 

72 000

 

Ki nem szórt műtrágya (Ft/ha)

 

11 060

 

0

 

Talajban maradt hatóanyag (Ft/ha)

 

3487

 

0

 

Összes műtrágyaköltség (Ft/ha)

 

51 773

 

72 000

 

Vizsgálati költség (Ft/ha)

 

2266

 

0

 

Összes tápanyagpótlás költsége

 

54 040

 

72 000

 

Költségek búza-tonnánként

 

Megnevezés

 

„A” gazdaság

 

„B” gazdaság

 

Műtrágyaköltség (Ft/t)

 

11 258

 

20 000

 

Vizsgálati költség (Ft/t)

 

472

 

0

 

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!