Készült: 2012. november 30. péntek

2013-tól mi is saját előállítású növényi olajokat tankolhatunk a gépeinkbe. Sajtolóba akkor érdemes beruházni, ha feltételezzük: hosszú távon magasak maradnak az üzemanyagárak, és nem változik az adórendszer. Cikkünk az átállás eszközigényét és árát mutatja be.

Kissé megkésett az intézkedés, mert az olajmagvak rendkívül magas, tonnánként 450–500 eurós áránál látott napvilágot. Ezáltal beszűkült az árkülönbség az így előállított üzemanyag és a töltőállomásokon tankolható dízelolaj között.

Az elmúlt 15 évben – amikor az olajosmagvak árai a mostaninak még a felét sem érték el – az osztrák és német gazdák csakugyan ki tudták használni az árkülönbözet előnyeit. A hazai próbálkozások viszont rendre csődöt mondtak. Aki mégis megkísérelte, az szigorú büntetésre számíthatott, ha a dolog a VPOP tudomására jutott.

A növényi olajok motorikus felhasználása nem új keletű, hisz az első nyersolaj- és dízelmotorok is ezzel az üzemanyaggal működtek. A modern dízeleknek is régóta ismert olyan speciális változata (az Esbett-motor), amely nyers növényi olajjal üzemel.

Amikor a kúti gázolaj és a növényi olajok ára között mintegy 25–30 eurócent/liter különbség alakult ki – tehát az 1990-es évek második felében és az ezredforduló elején –, a német és osztrák gazdák (gépkörök) több tízezer erőgép motorját alakították át. Ezek aztán hidegen préselt, szűrt repceolajjal tudtak működni. Sokan nemcsak az üzemanyagot cserélték le, hanem még a kenőolajat is kiváltották vele.

A szerző közelről is megismerhetett egy osztrák gazdát, aki gazdaságának három traktorát – és a család három dízeles autóját – saját előállítású, szűrt növényi olajjal üzemeltette. Faaprítékkal fűti a lakóházát, napkollektorok segítenek a melegvízellátásban és napelemek termelik az elektromosság java részét. Így szinte teljesen függetlenítette magát a vásárolt fosszilis energiáktól.

Nem árt a motornak

Olyan méreteket öltött a növényi olaj üzemanyagként való felhasználása, hogy a német FNR (Fachagentur Nach­wach­sende Rohstoffe e.V.) kétéves tesztprogramot indított: a növényi olaj traktormotorokra gyakorolt hatását mérte fel. A tesztprogram eredménye, hogy a traktorok több mint felénél semmilyen elváltozást nem tapasztaltak a dízelüzemhez képest. Egy részüknél kisebb lerakódásokat (kokszosodást) észleltek az égéstérben, illetve gyakoribb olajcserékre került sor. A megállapítások ez utóbbiaknál arra a következtetésre jutottak, hogy azokat szennyezett növényi olaj, beállítási és beszabályozási hibák is okozhatják.

A John Deere a közelmúltban indított programot új motorok fejlesztésére, a kalsruhei egyetemmel közösen. A növényi olajok motorikus felhasználásakor műszakilag két út járható. Az egyik az olajat alakítja át a motor igényeinek megfelelőre. Erre megoldás a biodízel – az észterezett növényi olaj –, amely ugyancsak nagy karriert futott be, de mostanában minimális az árnyeresége, így a felhasználása visszaesett.

A másik út, amikor a motort alakítják át a hidegen préselt, szűrt növényi olaj üzemanyaghoz. Mindkét esetben a növényi olaj magas (250 mm2/s) kinematikai viszkozitását és sűrűségét kell radikálisan (35–40 mm2-re) csökkenteni. A két út közötti alapvető különbség, hogy a biodízel előállítása iparilag centralizáltan, erre a célra épített üzemekben történhet. Míg a hidegen préselt, szűrt, nyers növényi olaj helyben is előállítható, viszonylag egyszerű berendezésekkel.

Piaci átalakító készletek

Néhány traktorgyár gyárilag is kínál megoldást a motor átalakítására (mint például a Fendt), de túlnyomórészt az utólagos átalakítások a jellemzőek. Ezek célja, hogy a növényi olajat 85–90 °C-ra felmelegítve csökkentsék annak viszkozitását, majd így porlasztják be a hengerekbe.

Kétféle átalakító készlet terjedt el a gyakorlatban. Az egyikben az olaj felmelegítése elektromos fűtőberendezés segítségével indul, majd amikor a motor eléri az üzemi hőmérsékletet, a további temperálás már a motor hűtővizével történik. Ebben az esetben az erőgép üzemanyagtartályába tiszta, szűrt, hidegen préselt növényi olajat kell tölteni (egytankos módszer).

A másik, ún. kéttankos módszernél a traktoron egy kisebb gázolajtartály kap helyet, és melléje egy nagyobb növényiolaj-tartály kerül. Ebben az esetben a traktor gázolajjal indul, majd amikor eléri az üzemi hőmérsékletet, a hőcserélő automatikusan átvált növényi olajra.

Az első megoldást személygépkocsikon és kisebb erőgépeken alkalmazzák elterjedtebben, utóbbi a nagyobb traktorokra jellemző. Ritkábban lehet találkozni olyan átalakító készlettel, ahol a növényi olajat a tartályban melegítik elő, ezáltal a porlasztási hőmérsékletre emelése kisebb energiát igényel.

A kéttartályos módszer előnye, hogy hidegebb időben is biztonságosan és könnyen indul a motor, és valamivel olcsóbb megoldás. Hátránya, hogy két üzemanyag-ellátórendszert kell kiépíteni és használni. Természetesen mindkét átalakító készlet – a hőcserélőn, fűtőberendezésen kívül – tartalmazza még a bekötéshez szükséges csöveket, elektronikus vezérlőszelepeket és szűrőket is.

Az átalakítással egyidőben nagyobb szórónyílásúakra kell cserélni a porlasztókat, és nagyobb teljesítményű izzító gyertyák beszerzése is szükségessé válhat. Ezek az átalakító készletek általában 1500–3000 euró közötti áron (420–840 ezer forint) szerezhetők be a piacon, vagyis széles a skála. A legismertebb gyártók között ott van a Gruber KG, a Hausmann és a KW Energie Technik.

Saját sajtolás

Az üzemanyagcélú növényi olaj előállításához szükséges kisebb (nem ipari) berendezések teljesítménytől függően 4–6 millió forintból beszerezhetők. A hidegen préselt növényi olaj általában csigás présekkel állítható elő. Szűrésére lap-, centrifuga- vagy gyertyaszűrők használhatók. Érdemes a felhasználás előtt egy ideig a növényi olajat ülepíteni is (nyálkátlanítani), így tisztább anyagot lehet nyerni belőle.

Döntően a gazdaságosság függvénye az, hogy a növényi olajat érdemes-e motorikusan felhasználni. Árát 85 százalékban az olajosmag piaci ára határozza meg. Hidegen préselve 1 liter növényi olajhoz csaknem 3 kg repce- vagy napraforgómagra van szükség. Így 120–130 Ft/kg ár mellett az olaj alapanyagköltsége 350–380 Ft/liter.

A préselés után visszamaradt olajosmagdara takarmányként hasznosítható: a szójadarát lehet vele kiváltani. Ennek elszámoló ára vagy értékesítési bevétele 90–110 forinttal javíthatja az üzemanyagcélú növényi olaj önköltségét. Figyelembe véve az olaj előállításának közvetlen és közvetett kiadásait, a saját készítésű növényi olaj bekerülési költsége 300–320 Ft/liter közt alakul, ami a kúti gázolaj árához képest lényegesen kedvezőbb.

A növényi olaj motorikus felhasználásának többletköltségei (amortizáció, üzemeltetési és szervizköltségek stb.) elérhetik a 60 Ft/litert is. Ezt is figyelembe véve a megtakarítások tovább csökkennek, ám a jelenlegi literenkénti 420–430 forintos gázolajárhoz képest még mindig árelőnyben vagyunk. Látható tehát, hogy a jogszabályi lehetőség csak az egyik feltétel, a másik az olajos magvak piaci ára, amely döntő mértékben befolyásolja a növényolajok saját célú felhasználását.

 

Családi erőmű

Családi házak energiaellátására növényi olajjal üzemelő, kombinált blokkerőművek (BHKW-k) is gyakoriak német és osztrák területen. Ezek növényi olajjal üzemelő (pl. Elsbett) motorból és áramfejlesztő generátorból épülnek fel, villamos áramot állítanak elő, és hulladékhőjük az épületek fűtésére és melegvíz előállítására hasznosítható. Olyan komplex rendszereket is kínálnak, amelynek tartályába csak repcemagot kell tölteni. A blokkerőmű fölé telepített prés kipréseli belőle az olajat, majd szűri, és a szűrt olajat a motor üzemanyagtartályába tölti. A rendszer automatikus üzemben működik. Ez a megoldás Magyarországon a tanyák energiaellátásában kaphatna szerepet.

Megjelent a Haszon Agrár magazin januári lapszáma
Megjelent a Haszon Agrár magazin januári lapszáma
eladó szántó