Széchenyi 2020
Készült: 2012. október 17. szerda

Akár hús-, akár tejtermelés, a hozamokon ki lehet mutatni, hogy a tisztán tartott állatok meghálálják a gondoskodást. Kevésbé hűlhetnek ki a saját vizeletüktől, kisebb a bakteriális fertőzés lehetősége, javul a közérzetük és a termelési mutatók. Mérséklődik a szagterhelés, és a tápanyagdús végtermék máshol jól hasznosítható.

Nemcsak szagos a rosszul megválasztott, vagy hibásan alkalmazott trágyatechnológia, hanem szennyezi a telep környezetében a talajt és a felszíni vizeket is. Mindez komoly bírságokat vonhat maga után, szélsőséges esetben pedig a telep bezárására is sor kerülhet. A rosszul alkalmazott technológia üzemeltetése önmagában is jelentős többletköltségekkel terheli az ágazatot. A legfontosabb, hogy a trágyát olyan végterméknek tekintsük, amelyik gondos kezelés után jövedelmezőbbé teszi az állattartást, mert költségeket takarítunk meg vele.


A keletkezett ürülék mennyiségét és összetételét – az állatok faji meghatározottságán túl – befolyásolják a tartási körülmények, az etetési és itatási technológiák is. Az egyes állatfajok esetében általában kétféle trágyatechnológia különböztethető meg: az egyik almozásos, illetve alommentes (vagy hígtrágyás), ahol a vizelet és csurgaléklé, illetve mosólé a hordozó közeg. Ezektől eltérő a ketreces baromfi- és nyúltartás esetén keletkezett tiszta állati ürüléket tartalmazó, nagy szárazanyagtartalmú, koncentrált trágya.

A napi ürülék mennyiségének és szárazanyagtartalmának figyelembevételével kell megtervezni az istállón belüli trágyatechnológiát (lásd táblázatainkat a későbbi oldalakon). Ügyeljünk rá, hogy a trágya keletkezése a környezetre ártalmas ammónia, kénhidrogén és metán képződésével is jár, ezek levegőbe kerülését a trágya kezelése során mérsékelni kell.

Fontos, hogy a technológia hozzájáruljon a trágya hatóanyagtartalmának megőrzéséhez is, amit aztán a növények tápanyagpótlására hasznosíthatunk. Sőt, a száraz trágya – mint majd látni fogjuk – egészen meglepő célokra is fordítható.

Megoldások szarvasmarhára

Hagyományos kötött és mélyalmos tartás esetén szilárd, almos trágya keletkezik, 30–45% szárazanyagtartalommal. A nagyon elterjedt alomtakarékos, pihenőboxos tartás esetén, ahol aprított almot használnak, 10–20% szárazanyagtartalmú almos trágya keletkezik. Almozatlan (gumiszőnyeges, vagy paplanos), pihenőboxos, kötetlen tartás esetén 8–10% szárazanyagtartalmú hígtrágyával lehet számolni.

Az almos trágya eltávolítására jellemzően termelési ciklus váltásakor kerül sor. A hosszabb ideje összegyűlt és rétegződött mélyalmot traktoros homlokrakodók, magajáró csúszókormányos vagy kompakt kivitelű és törzscsuklós kormányzású kisrakodókkal lehet kitermelni. Fontos, hogy geometriai méreteik lehetővé tegyék az istállón belüli munkavégzést. A feladat elvégzéséhez trágyavillát és markolókanalat használnak. A gépek a kitermelt almostrágyát pótkocsira rakják, amelyekkel a tárolóhelyre szállítják, vagy alkalmas időpontban a területre kiszórják.

Kötött tartású szarvasmarha-istállókban az állásokból időnként kézzel kell az almostrágyát a trágyacsatornába továbbítani, az ürülék az állás kiképzése folytán eleve a csatornába jut. A trágyacsatornába került almos trágyát kaparóláncos, lengőlapátos vagy kihúzószános szerkezettel lehet az istálló végébe juttatni, ahol ferdepályás kiképzéssel, közvetlenül pótkocsira gyűjthető. Egy-egy berendezés egy vagy két állássort szolgálhat ki.

A végtelenített kaparóláncot hajtóműves villanymotor működteti. A trágyacsatornában az almostrágya mozgatható lengőlapátos trágyakihúzóval is. Ebben az esetben a kulisszás hajtóművel mozgatott tolórúd alternáló mozgása nyitja és csukja a lapátokat, amelyek egymásnak adva továbbítják a trágyát az istálló végén kiképzett keresztcsatornába dolgozó keresztfelhordóra.

Pihenőboxos, kötetlen, alomtakarékos vagy alommentes istállókban a pihenőboxok és az etetőút közötti térben széles trágyacsatorna található, amelyen drótkötéllel vontatott vagy alternáló merevrudas mozgatású, szárnylapátos trágyakihúzók juttatják az alommal kevert kövér- vagy hígtrágyát az istállók végében kiképzett keresztcsatornákba.

A középső etetőutas (200–300-as) istállókban a két trágyacsatornán egy-egy trágyakihúzó dolgozik összehangoltan. Az egyik kihúz, a másik visszamozgásban van. A szárnylapátos kihúzók jellegzetessége, hogy kihúzó üzemmódban a lapátok kinyitva maguk előtt tolják a trágyát a keresztgyűjtő csatornáig, irányváltás után visszafele mozgásuknál a szárnyak összecsukódva kúsznak fel az istálló másik végébe.

A szárnylapátok helyett trágyakihúzó szánokat is alkalmaznak erre a célra. A trágyacsatorna végpontjainál irányváltó kapcsolókkal oldják meg a lapátok mozgásirányának megváltoztatását, leállításukról pedig végállás kapcsolók gondoskodnak. A működésük előre programozható (pl. naponta hányszor tisztítsák meg a trágyacsatornát), illetve kézzel is indíthatók.

A drótköteles vontatású szárnylapátos kihúzókat az istálló végébe telepített villanymotoros csőrlőberendezések működtetik, a tolórudas rendszereket alternáló mozgást végző hajtómű mozgatja. A tolórudas rendszerek általában megbízhatóbban dolgoznak téli fagyveszélyes időszakban is. A trágyakihúzó lapátok sebességét úgy alakítják ki, hogy a trágyacsatornában tartózkodó állatok könnyen ki tudjanak térni az útjából. A trágyacsatornában dolgozó trágyakihúzók az istálló végébe telepített keresztcsatornába juttatják a hígtrágyát vagy almos hígtrágyát, amely gyűjtőaknába továbbítja azt, ahonnan aprítókésekkel felszerelt szárnylapátos szivattyúkkal vagy homogenizáló berendezéssel kombinált csavarszivattyúkkal továbbítják az átmeneti tárolókba. Legmegbízhatóbban a ráfolyásos rendszerű szivattyú-beépítések dolgoznak.

Megoldások sertésre

Már csak helyenként alkalmaznak almozásos technológiát a sertéstartásban, illetve annak állatbarát, korszerű ferdepadozatos, taposóalmos változatát, amikor a kutrica felső végénél lévő szalmarácsból szolgálja ki magát alommal a sertés, majd az ürülékkel kevert almot az állatok fokozatosan a trágyacsatornába túrják, tapossák. Ezzel a technológiával részben almos hígtrágya, illetve almos, szilárd trágya keletkezik. A technológia előnyeként ki szokták emelni az állatok jobb komfortérzetét és a 18–19%-kal jobb takarmányhasznosulást. A kutricák tisztításával azonban több kézimunka-igény jelentkezik.

A sertéstartásban jellemzően az alommentes, rácspadozatos, hígtrágyás, hidraulikus trágyakezelési technológiák terjedtek el. Jellemző, hogy a rácspadozat alatti térben trágyagyűjtő-elvezető csatornák vagy trágyapince található, amely befogadja a hígtrágyát. Innen hidraulikus úton jut el az átmeneti vagy végtárolókba.

Vízöblítéses technológiáknál naponta két alkalommal nagy mennyiségű vizet juttatnak a lejtős kiképzésű trágyacsatornába, amely eltávolítja a csatornába összegyűlt hígtrágyát. A technológia hátránya, hogy nagy a vízfogyasztása, és nagy tömegű, felesleges vizet kell mozgatni a trágya elhelyezésénél, ráadásul a beruházási költsége is magas.

Az úsztatásos trágyaeltávolításnál a rácspadozat alatti, 1–4%-os lejtésű trágyacsatorna végébe 5–10 cm-es küszöböt képeznek ki. A csatornát a küszöbig vízzel töltik fel. A csatornába kerülő hígtrágya a víz felületén úszik le a keresztirányú gyűjtőcsatornába vagy gyűjtőaknába. Hátránya, hogy nagyon hosszú (50 m feletti) istállókban már költséges csatornákat igényel, továbbá időnként a csatornákat tisztítani kell.

A duzzasztásos trágyaeltávolításos technológiáinál a rácspadozat alatti, nagyméretű, egyik irányban lejtős trágyacsatornát zsilippel zárják le. A csatornában összegyűlt hígtrágyát 3–7 naponként a zsilip megnyitásával a keresztcsatornába, vagy átmeneti, illetve végtárolókba engedik. Általában 25 m csatornahosszúságig működik jól, a fölött szakaszoló zsilipek beépítése szükséges. A szakaszolást és az ürítés gyakoriságát az ülepedés mértéke szerint kell megválasztani. Időnként a csatornákat itt is tisztítani kell.

A trágyapincés technológiánál a rácspadozat alatt 2–2,5 m mély trágyapincét alakítanak ki, amely képes befogadni 20–30 napi hígtrágya-mennyiséget. A trágyapincét ezt követően közvetlen önfelszívó hígtrágyaszállító tartálykocsikkal („szippantóssal”) ürítik le. Ez a technológia a legkevésbé költséges, ugyanakkor a trágyabomlás termékei erősen szennyezhetik az istálló légterét. Erős kiülepedéssel is számolni kell, és a trágyapince időnkénti tisztítása igencsak munkaigényes.

Ezek a trágyaeltávolítási rendszerek főleg a sertéstartásra jellemzőek, de csoportos borjúnevelőkben és hízómarhatartásnál is alkalmazzák. Fontos az állatvédelmi követelményeknek megfelelő (20/2002-es FVM rendelet) taposórácsok megválasztása is. Ezek főleg betonból készülnek, de fiaztatókban és malacnevelőkben a műanyagrácsok is elterjedtek. Fontos a rések (taposóhézagok) és fedett felületek optimális aránya, a csúszásmentesség és a pontos illesztés.

A hígtrágya kijuttatása az istállóból gravitációsan csővezetéken történik, ahol a folyadék áramlási sebessége nem lehet 0,5 m/s-nél kisebb. Nagyobb távolságú szállításhoz átemelő szivattyúk beépítése szükséges. Az istállóból kikerült hígtrágya egyrészt fázisbontás nélkül kerülhet a nyitott vagy zárt hígtrágya-tárolókba, illetve a biogázüzem előtárolójába, vagy fázisbontás után a szilárd és híg fázis külön-külön kerül tárolásra.

A hígtrágyák fázisbontására többféle technikai megoldást is alkalmaznak a gyakorlatban. Ezek lehetnek nagy felületű, egyszerű, gravitációs szalmaszűrők, ív-, vibrációs és préssziták, ahol a szita felületén gyűlnek fel a szilárd részek és a furatokon át távozik a folyékony fázis. Az utóbbi időben pedig főleg ellensúlyos csigás szeparátorok terjednek el erre a feladatra, ahol a szűkülő házban a forgó csiga folyamatosan préseli előre a szilárd részeket, miközben az abból kikerülő folyadék a csiga alatti szűrőbetéten távozik.

Szagosabb, de olcsó

Jászjákóhalmán, a Jákó-Pig Kft.-nél 40–60 centiméter mély lagúnák találhatók a taposórácsok alatt. Lékó Zsolt, a cég tulajdonosa szerint a meglévő istállók korszerűsítése ezzel a megoldással volt a legegyszerűbb, mivel csak az ólak padlószintjét kellett megemelni, nagyjából fél méterrel. Az eredeti padlószint lett a trágyalagúnák alja, itt gyűlik össze a sertések trágyája, amit attól függően, hogy mikor éri el a kritikus mennyiséget, egy dugó kihúzásával leengednek a hígtrágyatárolóba.

A taposórácsokon maguk a sertések tapossák keresztül a trágyát. Mivel mindig egy helyre járnak a dolgukat végezni, ezért mindig lesz egy sarok, ahol a trágya felhalmozódik. Éppen ezért a leengedést megelőzően egy keverő szivattyúval minden egyes lagúna tartalmát homogenizálni kell.

A korszerűsítés 2008-ban történt uniós támogatással, ami kiterjedt a hígtrágyatárolás teljes folyamatára. A támogatás meghaladta a 100 millió forintot.

„1600 négyzetméternyi istállót korszerűsítettünk, ahol 1200 sertés él azóta jobb körülmények között. Előtte az állatok beton padozaton álltak, feküdtek, ettek, ittak és… A felgyülemlett trágyát emberi erővel és locsoló segítségével jutattuk az istálló két szélén kialakított keresztcsatornába. Sok élőmunka és még több víz kellett ehhez a feladathoz. Azóta lényegesen csökkent a napi vízfelhasználásunk. Az új, lagúnás rendszerben sokkal tisztább az állomány, lényegesen kevesebb a fertőzések, megbetegedések száma, sőt, a súlygyarapodásban is kimutatható, hogy az új rendszer nem volt hiábavaló beruházás” – mondja Lékó Zsolt, de elismeri, hátránya is van a technológiának.

Mivel a trágya az ólban, a sertések alatt gyűlik és várakozik a leeresztésre, a szaghatás igen „orrba ötlő”, és a legyek is bántóak. „Jó időben gyakrabban szoktuk elvégezni a leeresztést. Hibalehetősége ennek a rendszernek nincs, hiszen a lefolyócsövek úgy vannak méretezve, hogy ne tudjanak eldugulni. A leeresztés egy dugó kihúzásával történik. Nem árt ügyelni rá, hogy a dugó a láncon, azaz nálunk a kampón maradjon, mert ha leesik róla, kellemetlen odalent megkeresni...”

 

Trágyából alom

„Mi itt, Emődön bő egy éve, tavaly júniusban adtunk át egy 356 szarvasmarha befogadására alkalmas istállót, a hozzá tartózó fejőházzal együtt, ami a mai egyik legújabb technológiával van felszerelve. Automatizált a szellőztetés és a karámok tisztítása is. Így néhány évtizedig ismét verseny- és működőképes lesz a gazdaság” – mutatja a telepi technológiát Fekete Zoltán, az Emődi Tej Mg. Zrt. termelési igazgatója.

Egy hidraulikus munkahenger szakaszosan húzza az istálló padozatán lévő szánt, amely maga előtt tolja a trágyát. Az istálló végén pedig az összes anyag egy keresztcsatornába jut, ahonnan a homogenizálóba, majd később a szeparátorba, utána pedig a hígtrágyatárolóba kerül. Természetesen ezt a rendszert a teheneknek is meg kellett szokniuk.

„Eleinte úgy működött, mint egy villanypásztor, az istálló végébe terelte a teheneket, de az állatok pár nap alatt rájöttek, hogy minden további nélkül át tudják lépni” – meséli Fekete Zoltán. Azóta, az elmúlt egy évben pedig teljesen hozzá is szoktak ehhez a technológiához.

A hidraulikus rendszer egyébként úgy van kialakítva, hogy érzékeli az elakadást, így akkor sem okoz komoly sérülést a jószágnak, ha annak a lába a szán alá szorul. Ilyenkor a rendszer leáll, a kezelője pedig könnyen orvosolni tudja a problémát – mondja Fekete.

Az istállóból a keresztcsatornába juttatott trágyát homogenizálni kell, hogy később a szeparátorban külön tudják választani a trágya szilárd összetevőit a folyadéktól. A folyadék ezek után a hígtrágyatároló medencébe kerül, ahonnan később a földekre viszik. A trágya másik része eközben valóságos kinccsé válik. A szeparátor szinte minden nedvességet eltávolít belőle, így egy olyan száraz és szagtalan anyag jön létre, amelyik kis pihentetés, további szikkasztás után vissza tud kerülni az istállóba a tehenek alá almozás (!) céljából.

„Kéthetente cseréljük ezt a jószágok alatt. Két ember, három óra alatt elvégzi a feladatot, rengeteg szalmát takarítunk meg vele!” – büszkélkedik a telephely vezetője. A növendék állatok még mindig mélyalmos technológiával vannak elszállásolva. Itt rengeteg a munka, nedvesebb időkben akár két-háromnaponta is cserélni, takarítani kell az istállók almát, ami sok időt vesz el mind az emberi, mind a gépi munkaidőből. Ezen felül nagyon sok szalmát is felemészt, ami drága mulatság.

Egyetlen előnye van csupán a mélyalmos technológiának. Környezetvédelmi szempontból a mélyalmos trágya nem számít veszélyes hulladéknak, emiatt tárolása és későbbi felhasználása is sokkal egyszerűbb, mint az új technológia másik végtermékeként megjelenő hígtrágyának.

„A beruházás közel ötven százalékos uniós támogatással jött létre, a teljes költségvetés az 500 millió forintot is meghaladta. Tudjuk, hogy ez idővel meg fog térülni, de az elsődleges szempont a működésünk fenntarthatósága volt.”

A trágya szárazanyag-tartalmának változása a szarvasmarha-tartási technológiáknál

Tartástechnológia/

Állásrendszer

Trágya fajtája

Száraz-

anyag- tartalom (%)

Meg-

jegyzés

Mélyalmos

félérett almos trágya

35–45


Kötött, hosszú és középhosszú állás

almos trágya

30–40


Kötött, almozott,

rövid állás

almos trágya

25–35


Kötött, alomtakarékos, rövid állás

almos hígtrágya

15–20

aprított szalma-alom

Kötetlen, pihenőboxos, alomtakarékos

almos hígtrágya

10–20

aprított szalma-

alom

Kötetlen, pihenőboxos, almozatlan

hígtrágya

5–10


_DSC0487.tif

Keletkezett hígtrágya-mennyiségek az egyes trágyakezelési technológiákban, sertéstartásban

Jellemzők

Trágya-eltávolítási módok

Öblítéses

Úsztatásos

Duzzasztásos

Keletkezett hígtrágya- mennyiség (m3/koca fh/nap)

0,3–0,60

0,24–0,36

0,18–0,24

Hígítási arányok

6–10 szeres

4–6 szoros

3–4 szeres

A keletkezett hígtrágya szárazanyag- tartalma (%)

0,8–1,3

1,3–2,0

2,0–2,7

Puha, meleg fekhely, de sok szalma és kézierő kell hozzá

Napi ürülékmennyiség egyedenként

Állat

Ürülék (kg/db)

Szárazanyag(%)

Tejelő tehén

3–50

12–15

Hízómarha

25–40

11–12

Borjú

4–16

8–12

Anyakoca

14–17

10–13

Hízósertés

4–7

8–10

Tojótyúk

0,05–0,08

15–25

Ürülékek tápanyagtartalma (%)

Állatfaj

N

P

K

Szarvasmarha

0,4–0,5

0,1–0,2

0,4–0,8

Sertés

0,5–1,3

0,1–0,5

0,3–0,4

Baromfi

0,2–0,8

0,2–0,5

0,2–0,5

_DSC0461.tif

A víztakarékos tartástechnológiájú sertéstelepek hígtrágyahozama

Jellemzők

Telepnagyság (koca/fh)

100

500

1000

1500

2000

2500

Keletkezett ürülék mennyisége (ezer m3/év)

2,2

11

22

33

44

55

Az ürülékben lévő szárazanyag mennyisége (ezer t/év)

0,18

0,88

1,76

2,64

3,52

4,40

Az összes hígtrágya mennyisége (ezer m3/év)

4,4

22

44

66

88

110

Fajlagos hígtrágya mennyisége (m3 koca fh/nap)

0,12

0,12

0,12

0,12

0,12

0,12

A trágya az egyik sarokban halmozódik fel, így az akna leeresztése előtt a tartalmát még homogenizálni kell

 

Takarék