Készült: 2012. március 14. szerda

Az ország csapadékosabb borvidékein szívesen veszik, ha takarónövények fedik a sorközöket, míg a keletebbre fekvő, szárazabb vidékeken a hagyományos művelésmódra esküsznek a borászok. Egy biztos: ezekre a vulkanikus területekre masszív gépek kellenek.



Három évvel ezelőtt kezdtük el a biológiai növényvédelmet. Mára mind a 80 hektáron ezzel a módszerrel termesztjük a szőlőt. Mivel az ültetvények közel 90 százaléka a villányi hegyoldalon fekszik, a talajerózió ellen is egy természetes megoldást kerestünk. Többféle pillangós növénnyel vetettük be a sorközöket, úgymint vöröshere, fehérhere, vadlucerna, szarvaskerep” – árulja el a csökkentett sorközművelés filozófiáját Gere Attila Villányban.

A vetett pillangósok az eredeti, alacsonyra növő vad fajok. Sűrűn nőnek, így a talajt is takarják. A talajból kipárolgó nedvesség a leveleken lecsapódik, majd visszahullik a földre. Aszályos években ez a tulajdonság kincset ér. A pillangósok további előnye, hogy megkötik a nitrogént, ezzel is táplálva a talajt. „Igen gazdaságos megoldás, és nem kell minden évben újravetni őket.”

A sorok megművelése kevés gépet igényel. Ősszel, a szüret befejezte után egy ásógép fellazítja a talajt, hogy az olvadást követően a téli csapadék minden cseppje a földbe tudjon szivárogni. Kora tavasszal, a metszés után pedig egy mulcsoló hengerrel mennek végig a sorokon, ezzel aprítva össze a levágott vesszőket. Gere Attilánál hét Carraro traktor dolgozik az ültetvényeken.

„Bár az elsődleges cél az organikus gazdálkodás megteremtése volt, a lucernafélékkel bevetett szőlőben sokkal kisebb a géphasználat, és szinte minimális az üzemanyagköltség. Éppen ezért az új telepítésű szőlőknél eleve úgy kezdjük az ültetvény kialakítását, hogy először elszórjuk a pillangós növények magvait, majd ezt követi a szőlő telepítése.”

Szűkültek a sorközök

A magyar szőlészet, borászat az elmúlt két évtizedben több fázison ment keresztül. A csopaki 17 hektáros Jásdi Birtok helyén húsz esztendeje az akkori időknek megfelelő – és korszerűnek mondható – szakcsoportos telepítésű ültetvény volt, a maga 240–250 centiméteres sorköztávolságával. Ezekben a sorközökben fért el a hajdani KGST-piac legmegbízhatóbb gépe, a Zetor.

„A rendszerváltás után ez a művelési technológia, illetve géppark kiment a divatból, így mi is átálltunk egy korszerűbb művelési módra. A Royat típusú középmagas, félcsapos művelés mellett döntöttünk. Ezzel természetesen változott a szőlő művelési igénye is. Royat-művelésnél, ahol a sorok 150–160 centire vannak egymástól, már nem lehetett a régi Zetorokkal a szőlő közé menni. Kézenfekvő volt olasz szőlő- és gyümölcsművelő géppel próbálkozni, így az elmúlt tíz évben egy Same Frutteto II 75 lóerős traktorral dolgozunk” – meséli a kordon kialakításának hátterét Jásdi István Csopakon.

Ez a gép nem a legdrágább, legstrapabíróbb ebben a kategóriában, de mivel csak 17 hektárt kell kiszolgálnia, az elmúlt tíz évet komolyabb meghibásodás nélkül dolgozta végig. Jásdi István most már mégis lecserélné, ám a szőlészeti géppark megújítására ritkán írnak ki pályázatot.

Kevesebb gázolajjal

„Kezdetben mi is forgattuk a talajt, tárcsával műveltük. A sorközben egy hármas ekével évente egyszer beszántottunk, azután tárcsáztunk, utána már csak a szüret előtt 3–4 héttel a füvet, illetve a gazt vágtuk le egy kaszával. Ez a módszer nagy üzemanyag-fogyasztással járt, ami az elmúlt években erősen elgondolkoztatott bennünket” – mondja Jásdi István.

Végül a csopakiak is úgy döntöttek, hogy hagyják benőni a sorközöket, és a talajforgatást kiiktatják a művelési feladatok közül. „A talajlazítást is csak kétévente végezzük el, egy dinamikus altalajlazítóval. A köztes időben pedig hagyjuk, hadd nőjön a természetes növényzet. Időnként egy mulcsozóval tartjuk karban. Rá van szerelve egy körkasza, ami a sorokban, a tőkék között levágja a gazt. Egy évben hétszer kell végigmenni a területen géppel, régebben viszont ezt 12-szer kellett megtenni.”

A váltás másik oka itt is a szemléletváltozás. Ugyanis a Jásdi Birtok vezetője szintén úgy véli: a talaj túl sűrű forgatása árt a faunának és a flórának. „A talaj élő szervezetei számára jobb, ha némi nyugalmat biztosítunk nekik. És persze ez egy üzemanyag-takarékos megoldás.”

Aszály idején

A Jásdi Birtokon kétféle talajtípus van: agyagos, vörös homokkő, amiben a legnagyobb szárazság idején sem szárad ki a szőlő, valamint egy márgás, dolomitos föld, amely hajlamosabb a kiszáradásra.

„A dolomiton már tavaly májusban láttuk, hogy gondok lehetnek. Június végén már pánikoltunk, hogy szőlő helyett zöldborsót fogunk szüretelni” – utal az éretlen szőlőszemekre a csopaki szőlész. A 2011-es évjáratot végül egy júliusi eső mentette meg, és mindent egybevetve jól sikerült. Jásdi István úgy véli: az aszály hatását fokozta, hogy nem művelték a talajt, így nagy volt a párologtatás a természetes növénytakaró miatt. „Amíg a régi, jól bevált módszerrel forgattuk a talajt, ilyen gondunk nem volt. Egyszóval aszályos években ez a művelési mód kockázatos.” Mások nem osztják a véleményét. Ha mulcsoljuk, takarjuk a sorközt, kisebb a párolgási veszteség.

Özönvíz idején

2010-ben 60 százalékkal több volt a csapadék az átlagosnál: 900 mm esett Csopak térségében. A füvesítésnek, illetve a természetes aljnövényzetnek hála talajerózióval nem kellett számolni. „Régebben egy-két nagyobb nyári zápor alkalmával, amikor pár óra leforgása alatt leesett 15–20 milliméter eső, itt nemcsak a talajt, de még a köveket is elmosta a víz. Csapadékosabb időszakokban tehát roppant hasznos ez a művelési mód.”

A csopakiak az évjárat függvényében hol előnyösnek, hol hátrányosnak látják a talajtakaró növényzetet. Persze nincs az a meteorológiai előrejelzés, ami márciusban megmondaná a szőlésznek, hogy az adott évben lesznek-e záporok és mennyire hevesek.

„A mulcsolót és a hozzá tartozó hidraulikus fűkaszát tavaly vásároltuk” – mutatja Jásdi István. Jásdi István egy alsóörsi lakatossal készítteti el, amire még szüksége van. „A dinamikus altalajlazítót ő készítette a számunkra egy külföldi márka alapján. Szerintem jobb anyagokat használt hozzá, mint az eredeti példány gyártója, és persze jóval kedvezőbb árat kért érte. Ez a gép ideálisan működik homokos és agyagos földben, sőt a köves talajon is.”

Tarka művelés-módhoz

Árvay János pincészete bő 17 hektárról szüretel. Itt megtalálható szinte az összes szőlőművelési forma, amit a Tokaji borvidéken az utolsó 30 évben alkalmaztak. „Amikor megvásárolunk egy területet, nem vágjuk ki az ottani kultúrát. Egyrészt tiszteletben tartjuk az elődök munkáját, másrészt ezek az öreg szőlők mély, szerteágazó gyökérzettel rendelkeznek, ami a leglényegesebb a jó termés szempontjából” – indokolja a helyzetet a pincészet vezetője.

Ebből adódik, hogy a családi vállalkozás különböző szélességű és teljesítményű munkagépek beszerzésére kényszerült. A legkisebb egy 50 lóerős, összkerékhajtású kistraktor, amellyel a keskenyebb sorközű – 110–123 cm – területeken dolgoznak. A talaj művelésekor a legfőbb szempont, hogy a szőlő igényeinek a lehető legkevesebb művelettel feleljenek meg.

A hagyománytisztelő Árvay János az őszi mélyszántást fontosnak tartja. „Az év közben tömörödött talajt ősszel meg kell forgatni, hogy utat engedjünk a levegőnek, a csapadéknak. Ezt a szántást a téli fagyok és a hó porózussá teszi. Tavasszal már csak a gyomosodás megakadályozására kell koncentrálni.”

Kevesebb az eső

Tavasszal minden műveletnél a talaj zárása a legfontosabb. „Villányban a csapadék egyenletesebben érkezik, mint nálunk, ott meg lehet tenni, hogy minden sort füvesítenek. Tokajban viszont kevesebb az eső, és a talaj szerkezete is más” – indokolja a tokaji pincészet vezetője, miért nem kedvelik náluk a takarónövényzetet. Rátka közelében, ahol az Árvay család gazdálkodik, a vulkáni tevékenység eredményeként kovakő, pala, üvegszerű kőképződmények találhatók a földben:

„Extrém esetekben napokon belül el tud kopni az ekevas. Éppen ezért mi masszív ekéket, kultivátorokat, talajlazítókat használunk.”

Tokaj környékén is akad egy 75 éves öregúr, aki jó minőségű eketestekkel, kultivátorokkal látja el a környéket. „Az ő alkatrészei hónapokig kitartanak. Némely gyári darabok viszont néha hetek alatt felmondják a szolgálatot nálunk.”

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!