Készült: 2008. január 13. vasárnap

Magyarországon a csapadék mennyisége, illetve annak egyenetlen eloszlása a növénytermelés egyik legnagyobb bizonytalansági tényezője. Ehhez megfelelő termelési szerkezettel, fajtákkal, technológiával és főként a vízellátás szabályozásával lehet alkalmazkodni. A művelt területnek alig két százalékát öntözzük, de ezek a kibocsátott érték húsz százalékát adják.


Az öntözés az intenzív gazdálkodás velejárója, a termőföld hatékony használatának egyik eszköze. Az elemzők leggyakrabban az öntözés hozamnövelő hatását hangsúlyozzák, de legalább ilyen fontos a hozamok stabilizálása, a hozamkiesések és az elmaradt haszon mérséklése. Intenzív termelés esetén a ráfordítások közel állandónak tekinthetők, és sokszor az öntözés határozza meg a termés nagyságát és minőségét, azaz a víz hiánya csökkentheti az egyéb inputok (például tápanyagok) hatékonyságát is. Az öntözést tehát a termelés fontos technológiai elemének kell tekinteni, amely befolyásolja a termelés eredményességét.

Öntözési rendszerek

Az öntözési technikával szembeni legfontosabb elvárások:

1. Képes legyen a termesztett növények öntözővízigényének kielégítésére megfelelő időben és minőségben.

2. Feleljen meg az öntözendő terület alaki, felszíni, talajtani jellemzőinek.

3. Összehangolható legyen az agrotechnológia többi elemével. 4. Legyen élőmunka-, energia-, víz- és költségtakarékos, ugyanakkor környezetkímélő is.

Átlagos körülmények között a betáplált vízmennyiségnek csak 37-39 százalékát hasznosítja a növény, a többi veszteségként jelentkezik. A befektetett energiának is kétharmadát a szivattyúk, a vezetékek, idomok és vízkijuttató berendezések emésztik fel.

Az öntözés vízszétosztási rendszere alapján megkülönböztethetünk:

  • felületi (árasztásos, barázdás stb.),
  • esőztető rendszerű (szórófejes),
  • mikroöntözést (csepegtető, permetező, felszín alatti stb.).

Az öntözés technológiai elemei szerint különbséget teszünk:

  • a vízszállító berendezések (szivattyúk, közműrendszerek stb.),
  • a vízszétosztó hálózatok (csővezetékek, hidránsok stb.),
  • a vízkijuttató eszközök (szórófejek, csepegtetőtestek stb.) között.

A létező megoldások

AZ EGYES ÖNTÖZŐRENDSZEREK más-más technikai felszereltséget igényelnek. A felszíni öntözés kevesebb technikát igényel, ugyanakkor csak nyugodt felszínű, kötöttebb talajokon, nagy vízadagolású öntözésre használható megoldás. Az árasztásos, barázdás és csörgedeztető öntözés a világon nagyon elterjedt, Magyarországon azonban a gyakorlat nem részesíti előnyben.

A legelterjedtebbek hazánkban az esőztető öntözőrendszerek, ezeken belül is a mobil technológiák. A kézi áttelepítésű vagy fix kiépítésű acél- vagy műanyagcsövekből felépített hálózaton működő, állványra helyezett körforgó szórófejekkel dolgozó esőztetőberendezések helyhez kötöttsége és nagyobb kézi munkaigénye miatt általában kisebb területek öntözésére alkalmazhatók. Ezeknél az öntözés minősége és a kiadagolható öntözővíz mennyisége a csőhálózat hidraulikus paramétereitől és a szórófejek hatósugarától, valamint az üzemelési idejétől függ. A csőhálózat kiépítettségétől, a víz betáplálásától és a szórófejek hatótávolságától függően egy berendezéssel több szórófej is üzemeltethető.

Nagyfokú rugalmassága és minimális kézi munkaigénye miatt a legelterjedtebben használt öntözőberendezések Magyarországon a mobil, csévélhető dobos konstrukciók. Ezek traktorral vontatva gyorsan áttelepíthetők egyik tábláról a másikra. A hidráns vagy vízkivételi hely közelébe rögzített gép nagy átmérőjű dobjáról ugyancsak traktor segítsé-gével csévélhető le a különböző (50?450 méter) KPE-műanyagcső, amelynek végén szánon csúszó, nagy hatósugarú szórófej vagy több szórófejjel rendelkező öntözőkonzol végzi a kijuttatást. A vízszállító KPE-cső visszacsévélési sebessége, ezáltal a kijuttatott víz mennyisége is szabályozható. A nagy hatósugarú szórófejek nagyobb cseppmérettel üzemelnek, mint a konzolos berendezések, amelyek jobban kímélik az öntözött kultúrát. A kisebb cseppméret miatt ez utóbbiaknál nagyobb párolgással és elsodródással kell számolni. A gépek többségével egy állásból rendszerint kétszeres terület öntözhető be a csévélési irány átváltásával.

A leginkább automatizálható nagy teljesítményű esőztető öntözőberendezések a járvaüzemelő lineár vagy körforgó rendszerű esőztetőberendezések, amelyek 25?55 méter távolságban kialakított gördülő tornyokon nyugvó konzolos csővezetékkel és ütközőlapos vagy körforgó szórófejekkel végzik az öntözést, folyamatos mozgás közben. A munkaszélességük 200-300 métertől 800-1000 méterig terjed. Az egy időben beöntözött terület 10 és 100 hektár között alakul. A jobb kihasználás érdekében az üzemelő öntözőberendezéseket minél nagyobb összefüggő területre célszerű kiválasztani. A centrális, karforgó rendszerű gépek általában egy vízkivételi helyről (hidrodusról) üzemelnek, a lineár berendezések vízellátása nyitott csatornából vagy hidrodusokról történhet. A járvaüzemelő centrális és lineár öntözőberendezések leggyakrabban saját motoros szivattyúval és tornyok mozgatását végző villanymotorok meghajtásához saját áramfejlesztővel rendelkeznek. Ezek összehangolt működését ráépített elektronika biztosítja. Gyakorlatilag felügyelet nélkül képesek üzemelni, megfelelő monitoringrendszerrel kiegészítve egyetlen operációs pontról üzemeltethetők. Mivel drága berendezések-ről van szó, a vezérlés automatizálásával nem szabad spórolni.

A mikroöntözésű berendezéseket főleg az intenzív kultúráknál használják. Ezek előnye, hogy kis vízmennyiséget koncentrált adagolással juttatnak el a növényre (permet formájában) vagy a talajra és a gyökérzónába (csepp formájában). Leggyakrabban kertészeti termelésben és ültetvényekben lehet találkozni ezzel az öntözési móddal. A technológia különösen igényes a víz minőségére, a hálózat pontos méretezésére, a vízszétosztás egyenletességére. Fontos tehát a víz tisztaságát és kémiai összetételét meghatározó szűrőrendszerek és a hálózat kiépítéséhez szükséges idomcsövek helyes megválasztása. Az öntözővíz adagolására a mikroöntöző berendezéseknél a különböző csepegtetőtesteket és mikroporlasztású szórófejeket, a talajfelszín alatti öntözésnél pedig a szivárogtató és porózus falú ?izzasztó? csőelemeket alkalmazzák. A csepegtető öntözőrendszerek kiépítése több kézi munkát igényel, de bizonyos műveletek ? a csövek lefektetése és felszedése ? gépesíthetők is. A mikroöntöző rendszereket gyakran kombinálják tápoldatozással, melynek révén az optimális vízellátás mellett a tápanyagellátás is megvalósul.

Az öntözőrendszerek vízellátása különböző szivattyús aggregátokról, illetve szivattyútelepekről történhet. Legelterjedtebben a különböző teljesítményű centrifugáló szivattyúkkal lehet találkozni, amelyek elektromos vagy robbanómotoros meghajtásúak, magas az üzembiztosságuk, és kevésbé érzékenyek a korrózióra. A centrifugálszivattyúkat többlépcsős kivitelben (soros vagy párhuzamos kapcsolással) is alkalmazzák, ha nagyobb szállítómagasságot vagy nagyobb térfogatáramot kell kiszolgálniuk. Mélyebb vízkinyerés és kutak esetén gyakran alkalmazzák a búvárszivattyúkat is.

A hazai öntözőgéppark

A HAZAI öntözőberendezésekre és a gépparkra az elöregedés és a romló műszaki állapot a jellemző. Különösen igaz ez a mintegy 700-800 darabot számláló járvaüzemelő lineár és körforgó öntözőgépekre. A legnagyobb számban üzemeltetett csévélődobos berendezések műszaki állapota is több kívánnivalót hagy maga után. E nagy felületű és nagy vízborítású öntözésre használható berendezések felújítása és lecserélése nagyobb költséget jelent, amelyet nehezen tudnak kigazdálkodni az üzemek. Hasonló a helyzet a vízellátást biztosító szivattyúk, aggregátok és vízkivételi művek, valamint a föld alatti csővezetékek, tolózárak és hidránsok esetében is. Talán a mikroöntöző rendszerek állapota mondható kedvezőbbnek, ezeket ugyanis részletekben és fokozatosan is fel lehet újítani, illetve bővíteni.

A bevethető öntözőberendezések csökkenő száma is okozója a hazai öntözés visszaszorulásának.

Piaci kínálat

A PIACON AZ ÖNTÖZÉSHEZ szükséges eszközök széles kínálata áll rendelkezésre. A vízellátásra használható különböző szivattyúk és szivattyús aggregátok választéka több ezerre tehető. Jelentős olasz túlsúly tapasztalható a gyártók és márkák között.

A mikroöntöző rendszerek kínálatát az izraeli cégek uralják. A mintegy 16 különféle gyártó és márka közül nyolc izraeli nemzetiségű. Ezek csőrendszerek, idomok, csepegtetőtestek és mikroszórófejek széles kínálatával vannak jelen a piacon.

Legszélesebb kínálata a csévélhető dobos öntözőberendezéseknek van. Mintegy 20 különböző gyártó és márka 1430 típusa közül választhatnak a beruházók. Itt is az olaszok vannak többségben. A műszaki megoldások a felhasználási terület, a csőméret és csőhosszúság, valamint az üzemeltetési mód szerint különböznek. A KPE-csövek átmérője 40 és 150 milliméter között (mintegy 10 lépcsőben), a csőhosszúság 100 és 750 milliméter között (sokféle méretben) változik. A dobok meghajtásában és vezérlésé ben, valamint a kocsiszerkezet kialakításában is sokféle műszaki megoldással lehet találkozni.

A listaárak is nagy szóródást mutatnak. Nem ritka ugyanazon méretű és funkciójú öntözőberendezés esetén a háromszoros ár sem.

A járvaüzemelő öntözőberendezések kínálata már sokkal szűkebb. Gyakorlatilag három gyártó és márka van jelen a magyar piacon, mintegy 14- féle különböző típusválasztékkal. Közülük is az amerikai Valmont kínálata a legnagyobb, és már üzemelő gépek között is ez a márka van többségben. A munkaszélességük a körforgó berendezéseknél 250 és 500 méter között, lineár berendezéseknél 300 és 1200 méter között változik. Az egy méter munkaszélességre eső fajlagos árban másfélszeres különbségek tapasztalhatók.

Az öntözés fejlesztésére az elkövetkező időszakban kiemelt figyelmet kell fordítani.

Hajdú József

Haszon Agrár 2008/1.

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!