Készült: 2008. március 12. szerda

A kukoricavetést egy kicsit mindenki másképp csinálja. Mások a talajadottságok, a rendelkezésre álló gépek, a hadra fogható munkaerő és persze az anyagi lehetőségek. A gazdák sok éves tapasztalatukat és minden mozgósítható fillért bevetve ugranak neki a szezonnak. Az utolsó döntések egyike: mekkora legyen a tőszám? A szakmai döntés után már csak a vetőgép pontos beállítása van hátra.


A jó minőségű vetéshez pontosan vető, jó mélységtartással dolgozó, többféle beállítási fokozatot tartalmazó, könnyen kezelhető vetőgépek szükségesek. A mai legkorszerűbb gépek azok, amelyek nagyobb munkasebességgel dolgoznak, képesek a starter műtrágyákat kijuttatni a sorok mellé, és alkalmasak talajfertőtlenítő szerek kihelyezésére.

Konstrukciós kialakítások

A KUKORICAVETŐ GÉPEK felépítését és konstrukcióját leginkább az befolyásolja, hogy előkészített magágyba vagy szármaradványokkal (mulccsal) kevert talajrétegbe, illetve műveletlen tarlóba végezhető-e velük a vetés.

A magágyban dolgozó vetőgépek könnyebb gerendellyel készülnek, amely lehet osztott vagy teleszkópos, mindkettő megoldás arra szolgál, hogy vándorláskor csökkenthető legyen a vetőgép szélessége. A mulcsba vető és a direktvető gépek erősebb, masszív gerendellyel készülnek, mivel nagyobb terhelést kell viselniük a csoroszlyák talajban tartásához.

A vetőszerkezetek zöme tárcsás kivitelű, mechanikus vagy pneumatikus rendszerű. A pneumatikusok vetőelemenkénti adagolótárcsával vagy köz-ponti adagolódobbal készülhetnek. Jelenleg a vetőelemenkénti szívólevegővel dolgozó vetőtárcsás rendszerek a legelterjedtebbek világszerte és hazánkban is. Ezeknél egy központi ventilátor szívólevegőt juttat el a vetőtárcsákhoz, amely a magtartályból egyenként szippantja a magot a tárcsák furataihoz, és a vákuum megszűnését követően a mag gravitációsan kerül a csoroszlya által nyitott magbarázdába. Ezeknél a gépeknél minden vetőelemen külön magláda található, amelyet egyenként kell feltölteni.

A központi magtartállyal és adagolódobbal rendelkező, szívó-nyomó levegővel dolgozó pneumatikus kukoricavető gépek (CASE IH; Herriau; Amazone) esetében az adagolódobon annyi furatsor található, ahány soros a vetőgép. A vákuum hatására a furatokba került kukoricaszemeket soronként nyomólevegő juttatja el a vetőcsoroszlyához, biztosítva a szemenkénti vetést. A mechanikus vetőszerkezeteknél külön megfogó szerkezet rögzíti a vetőmagot, majd kioldva ejti azt gravitációsan a csoroszlya munkasávjába.

A vetőtárcsák vagy központi magadagolódob meghajtása általában és elterjedten talajkerékről, sebességarányosan történik. Több vetőelem esetén a haladási sebesség pontos követésére több talajkerékhajtást építenek ki, amelyek a vetőtengelyen keresztül viszik át a hajtást az egyes vetőelemekre. Központi magadagolódobbal rendelkező gépeknél egy talajkerékről hajtják meg a dobot. Ritkábban találkozni lehet elektromos meghajtással is, amikor a haladási sebességre szinkronizált villanymotorok hajtják meg a vetőtengelyt vagy vetőelemenként a vetőtárcsát. Ennek a hajtásnak az az előnye, hogy helyspecifikus vetésre is alkalmassá tehető, azaz a talajtérkép alapján a jobb tápanyagellátású táblarészeken növelhető a kukorica tőszáma, ezáltal a táblánkénti terméshozam.

A vetőelemek rendszerint paralelogrammás függesztéssel csatlakoznak a gerendelyhez, és terhelésükről tekercsrugók gondoskodnak, azok nyomják a talajba a csoroszlyákat. A csoroszlyák terhelése a vetési módtól függ. Magágyba történő vetés esetén 50-60 kg-os terhelés is megfelelő. Mulcsba történő vetés esetén ennek duplája kell, direktvetés esetén pedig négyszeres nyomóerőre is szükség lehet a talajba hatoláshoz, az egyenletes mélységtartáshoz.

A vetési mélység csúszócsoroszlyás rendszereknél tömörítő keréken, tárcsás csoroszlyák esetén mélységhatároló keréken keresztül történik. Ritkábban alkalmazott megoldás a tandem kialakítású vetőkocsi, amelynél nyomó és mélységhatároló kerék között dolgozik a vetőcsoroszlya. Közvetlenül a csoroszlyák mögött gyakran nyomókereket is elhelyez-nek, amely a magbarázdába hullott magot a barázda fenekén a talajba nyomja, ezáltal jobb feltételeket teremt a csírázásához. A kivetett sort, a magbarázdát magtakaró kerekekkel és/vagy megtakaró kaparólemezzel fedik be a gépek.

A mulcsba vető gépeknél erős tárcsás csoroszlyákat és megerősített vetőelemeket alkalmaznak, amelyek elejére szárvágó csoroszlyát vagy szárterelő csillagkerekeket szerelnek ? ezek megnyitják az utat a vetőcsoroszlyák előtt. A direktvető gépeknél robosztus vetőelemeket, tárcsás csoroszlyákat és hatékony terhelő rendszereket alkalmaznak. A vetőelemek előtt pedig sima vagy hullámos élű sornyitó tárcsák dolgoznak, amelyek a műveletlen talajba elővágják a sor helyét.

A kukoricavető gépek gyakori és fontos kiegészítő adaptere a sorműtrágyázó és a talajfertőtlenítő szert adagoló berendezés. A sorműtrágya-szóró tartályát és adagoló berendezését leggyakrabban a vetőgép gerendelyére szerelik fel, és ejtőcsöveken jut el a starter műtrágya a vetőkocsi elejére telepített műtrágyacsoroszlyához, amely a vetett sor mellé helyezi ki a tápanyagot. A műtrágyatartály adagolószerkezete a vetőtengelyről kapja a hajtását, mint ahogy a gerendely mögé szerelt mikrogranulátum- szórók is, amelyek tartálya két vetett kukoricasorra adagolja a talajfertőtlenítő szereket. A nagyobb munkaszélességű, többsoros kukoricavető gépek tömegének csökkentésére a sorműtrágyázó tartályát a traktor elejére függesztik, és pneumatikusan, elosztókúponkeresztül juttatják el a vetőelemekhez a starter műtrágyát. Ismertek olyan megoldások, amikor külön kocsi hordozza, vagy eszközhordozó platójára helyezik a műtrágyatartályt, és ezekhez kapcsolják a vetőgépet (Horsch, Lemken).

A kukoricavető gépek többféle munkaszélességgel és vetett sorral készülnek. A kisüzemek vetőgépei két vagy négysorosak. A nagyobb munkaszélességű változatok is páros (általában 6, 8, 12 soros) változatban készülnek. A hibridkukoricák vetéséhez 3 és 5 sorral is építenek gépeket az apa- és anyasorok kiosztásához. Magyarországon a jellemző sortávolság a 70, 75 és a collból származtatott 76,2 cm. A vetőgépek többségénél a sortávolság változtatható a vetőelemeknek a gerendelyen történő eltolásával. (A meleg éghajlatú országokban 45 cm-es sortávolság, míg Észak- Amerikában 80 cm-es sortávolság is előfordul.)

A vetőgépeken a tőtávolság a vetőtengely fordulatszámának változtatásával és a vetőtárcsák furatszámának a változtatásával állítható be, rendszerint 15 és 30 cm között. A vetőgépek műszakilag képesek ennél szélesebb tartományt is lefedni.

Fontos tartozékai a kukoricavető gépeknek a nyomjelző csoroszlyák, amelyek a fogáscsatlakozásoknál kijelölik a traktorvezető által követett nyomot. A nyomjelző csoroszlyák mechanikus, pneumatikus vagy hidraulikus működésűek, kézi vagy automatikus működtetésűek lehetnek. Pontos beállításuk rendkívül fontos a helyes fogáscsatlakozások, a csatlakozó soroknál a sortávolság megtartása miatt.

Egy elrontott csatlakozó sor a sorközművelésnél és a betakarításnál jelentős veszteséget okozhat. A sorvezetővel (párhuzam-vezetővel) vagy automatikus kormányzással felszerelt gépcsoportok esetén nincs szükség nyomjelző csoroszlyákra, mert a műholdvezérlésű GPS-rendszer pontosan kijelöli és betartja a sorcsatlakozásokat, akár 2?5 cm-es pontossággal, ezen túl nagyobb sebességű munkavégzést is lehetővé tesz. Szerencsére egyre több ilyen berendezést alkalmaznak.

Beállítás és üzemeltetés

A MINŐSÉGI KUKORICAVETÉS első feltétele a megfelelő vetőgép megválasztása. Szerencsére a piaci kínálat bőséges: 26 különböző gyártó több mint 700 különféle típust és típusváltozatot kínál a hazai piacon. A gépek között megtalálhatók az egyszerű konstrukciójú alapfunkciót ellátó olcsóbb változatok (néhány százezer forintért) és a legkorszerűbb, nagy sebességű vetésre alkalmas adapterizált típusok is (tíz millió forint feletti áron). A választékban a kisüzemek, a nagyobb társas gazdaságok és a bérmunka vállalkozók is megtalálják a maguknak való gépet.

A megfelelően kijavított és felkészített vetőgépnél közvetlenül a vetés előtt el kell végezni a szükséges beállításokat. Minden egyes vetőelem között ellenőrizni kell a sortávolságot. Az eltéréseket a vetőelemek gerendelyen történő oldalirányú eltolásával lehet korrigálni.

A fajta, a technológia és a talaj minősége alapján meg kell határozni a hektáronkénti tőszámot. A kivetett magmennyiség az ezermagtömegtől függ, ezt pedig a vetőmag csomagolásáról lehet pontosan leolvasni. A tőtávolság és vetőmagmennyiség meghatározása elvégezhető a fenti segédtáblázat segítségével, vagy segítségül hívhatjuk a vetőgép beállítási tábláit is. A hektáronkénti kivetett magszám és a betakarításkori tőszám között célszerű 10-12%-os rátartással élni, mert a gyakorlati tapasztalatok alapján ekkora a veszteség (csírázóképesség, kártevők, technológiai hibák stb.) a termelési ciklus alatt. A kiszámított tőszám- és beállítási értékekhez közeli fokozatot kell megkeresni és beállítani a vetőgépen. Ez egyaránt érinti a vetőtengely és a vetőtárcsák furatszámát. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a tárcsa furatának mérete igazodjon a kalibrált vetőmagok méretéhez.

Még a területre történő kihajtás előtt célszerű beállítani a sorműtrágyaszóró és a granulátumkijuttató adapterek adagolását a kívánt értékekre, amelyet szükség szerint leforgatási próbával is ellenőrizendő. A táblára csak beállított és funkcionálisan letesztelt géppel szabad kimenni.

Hajdú József MMI

Haszon Agrár 2008/2.

Megjelent a Haszon Agrár magazin novemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin novemberi száma!