Készült: 2010. április 16. péntek

A területnagyság, a vágandó növény és a pénztárca függvényében kell dönteni arról, mivel érdemes kaszálni. Milyen a hazai választék, és mire ügyeljünk a vágáskor?


Csak minőségi friss és tartósított (széna, szenázs) szálastakarmányokkal lehet a termelési szinteket fenntartani vagy növelni. A nagyobb tápértékű szálastakarmányokból pedig kevesebb is elég a kérődzőknek és a lovaknak.

Kaszálással kezdődik a jó minőségű, tartósított szálastakarmányok előállítása. A legmagasabb beltartalmi mutatókkal rendelkező, lábon álló fűfélék időbeni kaszálásával és rövid idejű, gyorsított fonnyasztásával sikerül a legtöbb tápanyagot megőrizni a, tartósított takarmányokban.

Magyarországon 150 ezer hektár pillangóst kell kaszálni ? évente többnyire háromszor ?, ennek a zöme betakarításra kényes lucerna. Ezen kívül mintegy 390 ezer hektár gyep termését kell évente legalább kétszer levágni. Az egyéves ? szántóra vetett ? 4 ezer hektár keveréktakarmány betakarítása ugyancsak a kaszálásra vár. A legelők karbantartásában is fontos szerepet játszik a tisztító kaszálás. Összesen évente 800-900 ezer hektár területen kell elvégezni ezt a műveletet, amelyhez elegendő teljesítményű, műszakilag és technológiailag megfelelő kaszálógépre van szükség.

A kaszálógépek többféle méretben és műszaki kivitelben kaphatóak. A kaszálási feladatok és pénztárcánk dönti el, hogy melyiket célszerű választani. Közel 40 gyártó csaknem 800 különféle géptípusa érhető el. Fajlagos áruk jelentősen eltér egymástól: egy méter munkaszélesség 300 ezer forintba, de három millióba is kerülhet! Célszerű tehát alaposan körülnézni a piacon, mielőtt döntenének.

Magajáró kaszálók

A gazdaságok által használt kaszálógépek közt túlsúlyban vannak a traktoros üzeműek. Magajáró kaszáló gépet Európában csupán a Kro ne (BigM) és a Claas (Cougar) gyárt, de nagy teljesítményüket igazán a bérmunka-szolgáltatók tudják jól kihasználni. Ezekkel a típusokkal évente akár 12?15 ezer hektáron is elvégezhető a bérkaszálás. Ezeket a kaszákat már egyre növekvő számban használják a tengerentúlon is.

A Krone BigM gyártmányok három kaszából épülnek fel: egy frontés két oldalsó vagy hátsó függesztésű (jobbos, illetve balos). A kaszákhoz szársértő berendezés és rendrakó adapter is tartozik. Az alapgépek járószerkezete hidrosztatikus hajtású és összkerék-kormányzású. Gyors mozgás, jó manőverező képesség jellemzi őket.

A Claas Cougar1400 magajáró kaszálógép ötféle ? egy front-, két oldalsó, két hátsó kaszából álló ?, lépcsőzetesen felépített kaszacsoporttal végzi a munkát, 14 méteres munkaszélességgel. Kétfajta (gumihengeres és dobos) ütőujjas szársértővel szerelhető fel. Hidrosztatikus hajtás, összkerék-kormányzás, jó manőverező képesség jellemzi ezt a kaszálógépet is. Az ilyen magajáró kaszákkal óránként akár 20 hektár gyep termése is betakarítható.

Mindkét magajáró gép kaszái tárcsás vágószerkezetűek, alsó hajtóműves kialakításúak. Automata kormányzással is rendelhetők.

Traktoros kaszálók

A traktoros üzemeltetésű kaszálógépek választéka rendkívül színes konstrukció és munkaszélesség terén egyaránt. A traktorkapcsolatban leginkább elterjedtek a hátsó függesztésű, TLT-meghajtású, jobbra vágó oldalkaszák. Ezek mellett egyre növekvő számban érhetők el a mellső függesztő berendezéssel és TLT-vel felszerelt traktorokon üzemeltethető frontkaszák, amelyek többféle kombinációban is (kaszacsoportban, rendfelszedő kocsival együtt stb.) alkalmazhatók.

A nagyobb munkaszélességű kaszákat vontatott kivitelben gyártják, amelyek között a hattyúnyakas vonórúddal rendelkezők jobbra és balra vágó üzemben is képesek dolgozni. A frontkaszákból és a jobbos, illetve balos oldalkaszákból ? vagy frontkasza és vontatott kasza kombinációjából ? egészen nagy (8?10 méteres) traktoros kaszacsoportok is képezhetők. Ezekkel igen komoly (óránként 10?12 hektár) területteljesítmény érhető el.

A traktor és a kaszálógép kapcsolatában rendkívül fontosak a függesztékek és beépített tehermentesítő rendszereik (rugós, hidraulikus vagy hidropneomatikus), valamint a talajfelszínt tökéletesen kopírozni képes megoldások (AFP-Active Float Plus, Duo Grip, Lift Control, Alfa-motion, Ballance stb.). Mindezek legfőbb funkciója, hogy minimális tarlónyomás mellett a talajfelszín kereszt- és hosszirányú pontos követésével egyenletes tarlómagassággal vágják le a lábon álló szálastakarmányokat.

A kaszálógépek legfontosabb része a vágószerkezet, amely beállított tarlómagasságban elvágja a növényi szárakat, és rendre vagy további kezelésre továbbítja azokat. A kaszáló gépek készülhetnek:

  • alternáló kaszaszerkezettel, ujjas vagy dupla pengés (Busatis rendszerű) kivitelben,
  • rotűciós dobos
  • vagy rotációs tárcsás kivitelben
  • dobos-tárcsás kombinációban.

Legelő tisztításához vízszintes vagy függőleges tengelyű, lengőkéses vágószerkezetű gépek is rendelkezésre állnak, de ezek inkább a mulcsozók családjába sorolandók.

Alternáló vágószerkezetek

Napjainkban már csak meglehetősen ritkán találkozunk alternáló vágószerkezetű kaszákkal, akkor is inkább a duplapengés változatokkal (Rasant, Reform, AEBI, BCS). Ezeknél a mozgó kaszagerendelyen elhelyezett pengék végzik a vágást, kaszaujj vagy másik penge megtámasztása mellett.

Egyszerű műszaki megoldást képviselnek, viszonylag kicsi a hajtó teljesítményigényük, szőnyegrendre vágják a takarmányt. Manapság frontkaszaként vagy hátsó függesztésű, jobbra vágó kivitelben gyártják őket, 1,6?2,4 méter munkaszélességgel. Mellső függesztett kivitel esetén terelő csillagokkal szűkítik utána a rendet. A talajfelszínt pedig csúszótalpakon kopírozzák.

Leggyakoribb meghibásodásuk a penge vagy kaszaujj törése, ami cserével könnyen javítható. Elsősorban azért szorulnak hátrányba, mert kisebb a munkasebességük, tehát kisebb az áteresztőképességük és a területteljesítményük is.

Tárcsás rotációs kaszák

A kaszálógépek legnagyobb része rotációs tárcsás vágószerkezettel készül. Ezekből háromszor-négyszer nagyobb választék található a piacon,mint a rotációs dobos vágószerkezetű kaszákból.

A rotációs tárcsás kaszák könynyebb kivitelben készülnek. Alsó meghajtásúak és legtöbbször úgynevezett lepényhajtóműre épülnek. A hajtóműként szolgáló sajtolt kaszagerendelyük foglalja magában a hajtást továbbadó fogaskerékpárokat és a tárcsák csapágyazását.

Mivel az egész hajtási rendszer olajban fut, ez biztonságos kenést nyújt a fogaskerekeknek és a csapágyaknak. Az olajjal való feltöltés természetesen megbízható tömítések alkalmazását igényli.

A lapos hajtómű szilárdsági paraméterei szabnak határt a tárcsás kaszák munkaszélességének is, ami általában 4 métert jelent. A hajtóműves kaszagerendelyt állítható magasságú csúszótalpak támasztják alá, amelyeken keresztül lehet kaszáláskor a tarlómagasságot szabályozni.

A hajtómű felett találhatók a vágótárcsák, ezek kör, ovális vagy háromágú csillag alakzatot követnek. Az előbbiek általában két szabadon kitérő, míg az utóbbiak három kaszapengét foglalnak magukba. A nagy kerületi sebességgel forgó pengék folyamatosan előre haladva, súrolt körívek mentén vágják le a szálastakarmányt. Az pedig róluk hátrafelé áramolva kerül szőnyegrendre, vagy állítható rendterelők segítségével szűkített rendre. Gyakori, hogy a két szélső tárcsára ugyanebből a célból terelőkúpot építenek.

A kaszagerendelyek tarlónyomása a függesztő szerkezetbe beépített rugók ? vagy hidropneumatikus rendszerek ? segítségével állítható be. A keresztirányú szintbe állást központi csap körüli mérlegállással lehet biztosítani.

A tárcsás kaszák hajtóműháza már eleve ék alakú kivitelben készül, hogy a kaszák 5?7 fokos dőlésszöge (előredőlése) biztosítható legyen. A tárcsás kaszák leggyakoribb javítási igénye a kaszapengék cseréje, mivel elkopik, illetve akadályba ütközés esetén eltörik, kicsorbul. Egyszerű célszerszám segítségével emelhető ki a vágótárcsa két lemeze közötti csapon lengő, sérült kés, és helyére új helyezhető be. A másik ? bár ritkábban előforduló ? javítási feladat az elkopott csúszótalpak cseréje, ez viszont már műhelymunkát igényel. A kopott csúszótalp kárt tehet a tarlóban, és a ?lepényhajtómű? sérülését is okozhatja.

Dobos rotációs kaszák

A rotációs kaszák másik (kisebb) csoportját a dobos vágószerkezetű kaszák képezik. Ezeknél párosával elrendezett, felső meghajtású ? alul tányérban végződő forgó dobokon ülő ? kések vágják le a takarmányt, és dobpáronként szűkített rendet képeznek. Robusztusabb felépítésűek, nagyobb (akár 50 százalékkal is több) meghajtási teljesítményt igényelnek, és kevésbé érzékenyek a talaj egyenetlenségeire, mint a tárcsás kaszák.

Felső gerendelyükbe futó meghajtó tengelyek és zárt kúpkerekes hajtóművek révén kapják a dobok a hajtásukat. Az egyes forgórészek merev gerendelyen vagy egyenkénti paralelogrammás felfüggesztésen kaphatnak helyet. Ez utóbbinak nagy előnye, hogy forgórészenként hossz- és keresztirányban egyaránt képes követni a talajfelszín egyenetlenségeit. (Ez utóbbi sikeres megoldás sokáig egyedülálló magyar fejlesztés volt: RK 3,2 és RK 4,8.)

Az átmérőtől függően három vagy négy kést magában foglaló forgódobtányér alatt helyezkedik el azálló csúszótányér, amely kopírozza a talajfelszínt. A két tányér közötti hézaggal lehet a tarlómagasságot beállítani. Egyes típusoknál a csúszótányér cseréjével lehet ezt elvégezni.

A dobos rendszerű rotációs kaszák is készülhetnek elöl vagy hátul függesztett, illetve vontatott kivitelben is. Munkaszélességük 1,6 és 4,8 méter között változik, a leggyakoribb munkaszélesség tartomány 2,1?3,2 méter.

Ezeknél a kaszáknál is a kopott és sérült kaszapengék cseréjére kell figyelmet fordítani, valamint a hajtóművek olajszintjének ellenőrzésére és a kardántengelyek kenésére, továbbá a kopott csúszótányérok kicserélésére. Ez utóbbi ugyanolyan egyszerűen elvégezhető, mint a tárcsás kaszáknál.

Mindkét rotációs kaszatípusnál kötelező feladat a burkolatok és a védő- takaró ponyvák épségének ellenőrzése, valamint időbeni cseréje, a forgórészek okozta sérülések elkerülése érdekében.

Szársértők

A szársértő berendezés a levágott szálastakarmányok szár- és levélrészeit roncsolja, ezáltal felületeket nyit a nedvesség gyorsabb leadására. A kaszálással egymenetben végzett szársértéssel ? és az ezt követő rendkezeléssel ? akár a felére is rövidülhet a takarmányok száradási ideje. Ez csökkenti a tápanyag-veszteségeket és az időjárási kockázatokat. Minőségi, tartósított szálastakarmányok előállításához nélkülözhetetlenek a szársértővel felszerelt kaszálók.

A szársértő berendezéseknek ? amelyeket a vágógerendely mögé, az anyagáramba helyeznek ? kétféle műszaki megoldása terjedt el. Az egyik gumiborítású, profilozott vagy rovátkolt fémhengerpárból áll, amely pillangósokhoz javasolható. Ez a szársértő ? miközben átvezeti a hengerek között a levágott takarmánynövényt ? több helyen megtöri a szárat és a levelet. A szársértés után a levél zöme a száron marad.

A másik típus a fűfélék szársértésénél alkalmazható: egy vízszintes hengerre többszörös csavarvonalban, rugalmas ágyazással felhelyezett, V-alakú (fém- vagy műanyag ujjakból álló) ütőujjas-dobos berendezés. Ez felhasítja, horzsolja a levágott növényi szálakat, leveleket, így okozva sérüléseket a száradáshoz.

Pillangósok esetében azért nem használható az ütőujjas-dobos szársértő, mert leveri a levelüket, amelyek így a rendkezelés és száradás során veszteségként maradnak a tarlón.

A nagy munkaszélességű kaszák fontos kiegészítője a rendtöbbszöröző berendezés. Ennek segítségével nagyméretű takarmányrendek készíthetők a szecskázó számára, mégpedig a kaszálással egymenetben. A rendtöbbszörözők szalagos vagy csigás kivitelűek, és két vagy három kasza által levágott takarmányból képeznek egyetlen rendet. Jellemzően ki is iktathatók, amikor a technológia szempontjából (szőnyegrenden történő szárítás esetén) nincs szükség rájuk.

A KASZÁLÁS ALAPSZABÁLYAI

  • 1. A takarmányterület és az egy kaszálásra rendelkezésre álló idő függvényében kell meghatározni a kaszáló gépek munkaszélességét, területteljesítményét és darabszámát. Ne feledkezzünk meg az üzemeltető traktorok teljesítményéről sem!
  • 2. A pillangósok kaszálásához alternáló vágószerkezetű vagy rotációs-tárcsás kaszákat alkalmazzunk, gumihengeres-nyílbordás szársértővel felszerelve. Pillangósok (lucerna) esetében a rizómák védelme és a jobb sarjadás érdekében 7?10 cm-es tarlómagassággal célszerű elvégezni a kaszálást.
  • 3. Gyephez és termesztett fűfélékhez rotációs kasza javasolható. A tárcsás kaszák inkább jó talajú, egyenletes felszínű területekre valók, míg a dobos kaszák a rosszabb talajú, egyenlőtlenebb talajfelszínű vagy az ősgyepek kaszálására alkalmasabbak. Ezek dobos-ütőujjas szársértővel kiegészítve végeznek minőségi munkát. Gyepek esetében a rotációs kaszák 5?7 cm-es tarlómagassággal dolgozhatnak.
  • 4. A kaszagerendelyek tehermentesítését, a tarló nyomását úgy célszerű beállítani, hogy az kézzel (25?30 kg erővel) megemelhető legyen. A kasza csak ekkor képes jól alkalmazkodni a talajfelszín változásaihoz, és kiemeli a tarlót is. Rotációs kaszáknál a vágótárcsák ráhelyezési szögét úgy kell beállítani, hogy az kissé előre dőljön, és 5?7 fokot zárjon be.
  • 5. Hengeres szársértők esetében a hengerek közötti hézagot és palástnyomást úgy kell szabályozni az anyagáram függvényében, hogy ne darabolja a növényi szálakat, de jól látható sérüléseket okozzon. A dobos ütőujjas szársértőknél az anyagáram irányításával (terelőlappal) lehet szabályozni a szársértő hatást. Munka közben is ellenőrizzük a szársértők működését! 6. Szinte minden kaszán található állítható rendterelő, amellyel a levágott és szársértett takarmány terített vagy szűkített rendre rakható. Ennek beszabályozására is ügyeljünk ? a későbbi veszteségek csökkentése érdekében.

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!