Készült: 2009. szeptember 10. csütörtök

Kisebb üzemekben a legegyszerűbb megoldás egy gabona-vágóasztalt vagy egy kukorica-adaptert átalakítani a napraforgó betakarítására. Ezek hatékonysága viszont csak fele-harmada az erre a célra kifejlesztett napraforgó- adapterének. Ha emellett a cséplésre, a tisztításra és a sebességre is ügyelünk, óránként akár hat hektárt is levághatunk mindössze két százaléknyi veszteséggel.


Legfontosabb olajnövényünk a napraforgó. Az utóbbi időben évente 500 és 600 ezer hektár közötti területen termeljük, az éves termésmennyiség 1?1,5 millió tonna között alakul. Ez a mennyiség az EU napraforgó-termésének negyedét adja. Legfőbb termőhelye az Alföld, deaz ország valamennyi régiójában szerepel a vetésforgóban. Az elmúlt években a hozamok is kedvezően alakulnak, több megyében és régióban is hektáronként 3 tonna feletti terméshozamokat regisztráltak, és idén is legalább ez várható (az augusztus eleji termésbecslések szerint). Ezekkel a mutatókkal Magyarország a világ tíz legnagyobb napraforgó- termelője közé sorolható, az EU-ban pedig dobogósnak számítunk.

A napraforgó termelési technoló giájának egyik legkényesebb művelete a betakarítás, hiszen ilyenkor már az eredményt, a termést kell jó minőségben, kis veszteséggel a tárolás helyére juttatni. A betakarítást megelőző technológiai műveletek szintén fontosak, mert a jól elvetett, egyenletesen kikelt és jól fejlődő állománynak egyöntetűbbek a tányérjai. A megfelelően kezelt, gyommentes állományban biztonságosabban dolgoznak a betakarító gépek. A vetési idő és a tőtávolság helyes megválasztása jelentősen befolyásolja a terméshozamokat és az olajhozamokat is.

DESZIKKÁLÁS ? NEM MINDEGY, MIVEL

A napraforgó kis veszteséggel történő betakarításának fontos művelete az állomány vegyszeres szárítása (deszikkálása). Ezzel felgyorsul és egyenletesebb lesz a magtermés száradása, csökken a szár- és tányérbetegségek kedvezőtlen hatása a magtermésre. Különösen elhúzódó csapadékos időszakban végzett betakarítás esetén mutatkozik meg a kedvező hatása.

A deszikkálást általában akkor célszerű megkezdeni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 20?30 százalék között alakul. Ilyenkor a szárrészek még zöldek, de a termés biológiailag már érett állapotba került, a kaszatban lévő magvak már feketék vagy csíkosak, és könnyen kimorzsolhatók. A mesterséges állományszárítást követően 5-7 nappal (időjárástól függően) megtörténik a kaszatok utóérése, és a mag nedvességtartalma 20 százalék alá csökken. Ekkorra a szár és a levél is megbarnul, és elkezdődhet a betakarítás. A betakarításkori ideális szemnedvességtartalom 12?14 százalék, ilyenkor megtakarítható a szárítási költség.

Deszikkálásra gyártótól függően többféle készítmény is rendelkezésre áll, és megfelelő hatékonysággal alkalmazható. A deszikkáló szereket gyakran kombinálják érésgyorsítókkal és gyomirtó hatású szerekkel. Gyommentes állományban jól használható a Harvarde 25F, gyomos állományban pedig a Reglone Air, Pardner, Zoop vagy a Bromatril 25 SC között lehet válogatani. Évelő gyomokkal fertőzött állomány esetén a szisztematikus hatású szerek közül célszerű választani (Glialka 480; Glyphogan 480 SL; Roundup). A mesterséges állományszárításnál a vegyszerek kijuttatása légi permetezés vagy magas hasmagasságú hidas permetezőkkel történhet. Ideális a légi kijuttatás, mert földi gépek esetén ? bármennyire is körültekintően járnak el ? pergési veszteséggel kell számolni.

Az állományszárítást a termőterület nagyságától függően a betakarítás ütemezése szerint szakaszolva és körültekintően célszerű végezni, hogy a környezetében található más kultúrákban ne okozzanak kárt. Már a táblák kiválasztásánál ajánlatos ezt figyelembe venni, és minél nagyobb táblában elhelyezni a napraforgót.

ADAPTER-MEGOLDÁSOK

A napraforgó egymenetes betakarítására jól alkalmazhatók a gabonakombájnok. A szükséges beállítások mellett ? ami a cséplődob és a rostarendszer beszabályozását jelenti ? a legfontosabb változtatás a megfelelő betakarító adapter kiválasztása. A betakarítás során az adapter elsődleges feladata a napraforgótányérok leválasztása a szárról és továbbítása a ferde felhordóra, amely azokat végül a cséplődobba juttatja.

Háromféle adapterrel lehet találkozni a gyakorlatban:

  • 1. napraforgóadapter-toldattal felszerelt gabona-vágóasztal (például Biso);
  • 2. napraforgó betakarítására is alkalmassá tett (például vágópengékkel felszerelt) kukorica-csőtörő adapter (például Olimac, OROS, Geringhoff);
  • 3. speciálisan napraforgó betakarítására készült soros adapter (ilyen például az OPTIGÉP NAS, a Claas- Sunspeed).

Az első két megoldás csak beruházástakarékos szükségmegoldás. Ott célszerű alkalmazni, ahol viszonylag kis területről kell csupán betakarítani a napraforgót, és ehhez nem szükséges még egy külön adaptert megvásárolni. Mindkét esetben azonban lényegesen nagyobb elhagyási veszteséggel kell számolni ? ennek oka a kevésbé pozício nált szármegfogás (megtámasztás) és tányérleválasztás.

1. Átalakított gabona-vágóasztal

Gabona-vágóasztal átalakításakor sorterelőket, tányéremelőket kell elhelyezni, kétoldalt és a vágóasztal hátsó részén pedig magasító toldatokat. (Ezek a gyártótól beszerezhetők.) A betakarítás során sorválasztók és a tányéremelők vezetik be a napraforgószárakat a gabona-vágóasztal alternáló rendszerű kaszájához, amely leválasztja a tányérokat, és a gyűjtőcsigára továbbítja. A vágóasztal motollájának az a funkciója, hogy a levágott tányérokat a gyűjtőcsigára terelje, és megakadályozza a tányérok kihullását. Ez viszont csak részben sikerül.

A vágóasztal felemelt helyzetben a tányérok alatti vágási magasságban dolgozik. A tányéremelők olyan kiképzésűek, hogy képesek felfogni a kipergett szemek egy részét, és azt bevezetik a gyűjtőcsigára.

A betakarítási veszteség 5-6 százalék körül alakul.

2. Átalakított kukoricabetakarító adapter

A napraforgó betakarítására átalakított kukoricabetakarító adaptereknél aktívvagy passzív vágókéseket helyeznek el az adapteren, amelyek levágják a csőtörő hengerek által megfogott szárról a tányérokat. A levágott tányérok a gyűjtőcsigára kerülnek, majd a ferde felhordó segítségével a cséplődobba jutnak. A terelőorrok kivitele a kukorica betakarításához igazodik, így a határozatlanabb megfogással és vágással együtt nagyobb pergési veszteséggel kell számolni.

A betakarítási veszteség 4-5 százalék. Léteznek sorfüggetlen napraforgó- betakarító adapterek (Zaffrani), amelyek alkalmazásakor nagyobb veszteséggel kell számolni.

3. Soros napraforgóadapterek

A legjobb hatásfokkal és a legkisebb veszteséggel a speciális soros napraforgó- adapterekkel felszerelt arató-cséplőgépek dolgoznak. Ezek 45; 50; 55; 60; 70; 76,2 és 80 centiméter sortávolsággal 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10; 12 és 16 soros kivitelben készülnek. Magyarországon és az EU-ban a 76,2 centiméter sortávolságú 6-8-12 soros változatok a legelterjedtebbek. A kisebb sortávolságokat elsősorban a tengerentúlon alkalmazzák.

Ezek a speciális adapterek magasított oldalfalakkal és hátfallal készülnek, a sorterelő orrokat gyakran műanyagból gyártják, amelyek gyűjtőtálcákban végződnek. Feladatuk a lehulló szemek felfogása és a gyűjtőcsigára juttatása. A hazai gyártású, NAS típusú adapterek aktív (rezgetett) tálcával készülnek, amelynek kedvező a maggyűjtése és csigára továbbítása. A tálcák oldalperemekkel rendelkeznek és az össze hordó csiga irányába lejtenek. A rezgőmozgás felgyorsítja a mag továbbítását a gyűjtőasztalra.

Ezeknél az adaptereknél a napraforgószárat soronként hullámos hevederpárok, vagy behúzó fülesláncok, illetve behúzócsigák fogják meg, majd hullámos élű vágótárcsapárok vágják le a tányérokat. Mindezt az arató-cséplőgép előre haladása közben végzik, szinkronban a haladási sebességgel. A sebességet úgy kell megválasztani, hogy a levágott tányérok határozott mozgással a gyűjtőcsiga irányában haladjanak.

A soros napraforgó-betakarító adapterek kíméletesebben és határozottabban választják le és gyűjtik össze a tányérokat, mint az előző két megoldásban láttuk. Lényegesen kisebb a veszteség is. A kombájn cséplési és tisztítási veszteségeit is számba véve, a jó munkaminőségben dolgozó soros adapterekkel 2-4 százalék között tartható a betakarítási veszteség.

A 6?12 soros adapterváltozatokat hidraulikusan összecsukható vázszerkezettel is gyártják, ezáltal a mozgásuk közúton és áttelepüléskor a dűlőutakon könnyebbé válik, mert az adapter nem nyúlik túl a kombájn szélességén. Ott, ahol a napraforgó betakarítása sok mozgással jár a közúton, ezt az adaptert célszerű választani.

LASSABBAN ÉS KEVESEBB LEVEGŐVEL!

A legújabb fejlesztésű napraforgóadaptereken is megjelentek a soronkénti szárzúzó berendezések. Ezekkel az adapter alá szerelt függőleges tengelyű aprítóberendezésekkel a napraforgó szára felaprítható és szétteríthető. Jól megválasztott adapterrel nemcsak hatékonyan, hanem kisebb veszteséggel végezhető a napraforgó betakarítása, egyidejűleg a napraforgó szárzúzása is megtörténhet.

A deszikkált napraforgó könnyen csépelhető, ezért a kombájn cséplőszerkezetét kíméletesebb munkára kell beszabályozni, amely a cséplőrések növelésével és a dob kerületi sebességének csökkentésével érhető el. Általában a dobnál 40 milliméter körüli belépő és 20?24 milliméter körüli kilépő cséplőrést célszerű alkalmazni 14-15 m/s kerületi sebesség mellett. Egyébként minden arató-cséplőgép kezelési utasításában megtalálhatók az ajánlott adatok, ezeket jó figyelembe venni.

A tisztító szerkezetnél a légmennyiség beállítása, a szelelő fordulatszámának beszabályozása fontos, mert a könnyebb napraforgómagok könnyen kifújhatók a rostáról. A napraforgó betakarításánál nagyra nyitott zsalus rostákkal célszerű dolgozni, és így is elérhető a 90?95 százalék közötti szemtisztaság.

Jól beállított arató-cséplőgéppel óránkénti 4?6 ha/h terület tel jesítménnyel és 1,5?2 kg/t fajlagos üzemanyag- felhasználás mellett takarítható be a napraforgó.

MIBE KERÜL EZ NEKEM?

A hazai napraforgóadapter-kínálat jónak mondható. Nyolc különböző gyártó több mint 20 terméke közül lehet választani. Két hazai gyártó (OPTIGÉP és Linamar) többféle típusa is elérhető, és több külföldi gyártó kínálata is rendelkezésre áll. Az egyes adapterek korszerűségben, műszaki kivitelben is különbségeket mutatnak. Egy méter munkaszélességre jutó fajlagos áruk 450 ezer és 1 millió 950 ezer forint között változik. Az import adapterek fajlagos árai általában magasabbak, mint a hazaiaké. A hidraulikusan összecsukható és a szárzúzós kiviteleknek 40?50 százalékkal magasabb a fajlagos áruk.

Az eladási statisztikában a hazai típusok vannak többségben, mert korszerűek, megbízhatóak ? és beváltak a felhasználók körében.

LINAMAR-BERUHÁZÁST FINANSZÍROZ A KORMÁNY

380 millió forintot kapott a Linamar Hungary Autóipari és Gépgyártó Nyrt. fejlesztési támogatás címén a kormánytól, vált ismertté a hír augusztusban. A közel 5 milliárd forintos, 2006 szeptemberében indult beruházást egyedi kormánydöntés alapján segítette a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM), a Beruházás-ösztönzési Célelőirányzat terhére. A várhatóan 2009 végén befejeződő beruházás keretében 184 új munkahely létesül a vállalat két magyarországi telephelyén, Orosházán és Békéscsabán. A beruházás alapvető célja az átlag évi 10 százalékos árbevétel-növekedés biztosítása.

HOGYAN MINIMALIZÁLJUK A VESZTESÉGEKET?

1. Az arató-cséplő gép teljesítményéhez igazodó munkaszélességű, lehetőleg speciális soros adaptert kell választani.

2. A vágási magasságot az állomány magasságához ? jellemzően 70?80 centiméter között ? kell beállítani.

3. A cséplőréseket az egyes kombájntípusoknál előírt bemeneti és kimeneti értékre célszerű beállítani. Ezt a kicsépelt tányérokban maradt szemekkel tudjuk ellenőrizni.

4. A magtisztító beszabályozásánál is az előírt értékeket tanácsos figyelembe venni. Ügyelni kell a mag szennyezettségére, amely nem lehet több 2?5 százaléknál!

5. Hozamtól és tányértömegtől függően a munkasebességet célszerű a 6?10 km/h tartományban megválasztani.

6. A gép elhaladási sávjában érdemes ellenőrizni a veszteséget a földön található napraforgószemek összeszámolásával. Az adapter jobb- és baloldali sávjában látható veszteség az adapter pergési és elhagyási veszteségeire utal. A kombájn középső sávjában a cséplési veszteséggel növelt veszteség mérhető, amely nem lehet több 3-4 százaléknál!

7. Nagyobb veszteségek esetén változtatni kell a munkasebességen és a beállításokon!

Hajdú József

RÁBAMENTI AGRÁR KFT., IKERVÁR

?Mintegy kétszáz hektár napraforgó betakarítása lett volna a feladat, ha ennek csaknem a felét el nem viszi az árvíz? ? kezdi a beszélgetést Erőss Jenő ügyvezető igazgató. ?A kárt 60?70 millióra becsüljük.? Arra a kérdésünkre, hogy melyik adaptermegoldást használják, Erőss úrból már a Gödöllőn végzett agrármérnök válaszol: ?Természetesen ismerjük mindhárom lehetőséget. Kétség nem fér hozzá, melyik a legjobb, így mi is a kifejezetten napraforgó betakarítására készült soros adaptert választanánk, de jelenleg másra kellett fordítanunk anyagi forrásainkat. Az agrár-környezetgazdálkodási program keretében most induló újabb ötéves ciklus szigorú gazdálkodást követel meg, ezért mi ma még a vágópengékkel felszerelt kukorica-csőtörő adaptert használjuk. Ennél a megoldásnál a szemveszteség nagyon erősen függ a tábla minőségétől. Ha árvíz vagy vihar sújtotta a területet, vagy erősen hegyes- dombos viszonyok között kell dolgozni, akkor bizony a veszteség elérheti a 10?20 százalékot is.

A vágópengés adapterrel 40?50 centiméter vágási magasságot tudunk biztosítani, miközben 8?10 hektár betakarítását tudjuk elvégezni egy-egy géppel, műszakonként. Soros napraforgó-adapterrel persze akár 10?20 centire is le tudnánk nyúlni, és ritkább tábla esetében 10?15 kilométeres óránkénti sebességgel is haladhatnánk. De ez már függ a kombájntól is? ? folytatja a Rábamenti Agrár Kft. ügyvezetője. ?A megbízhatósággal nincs gond, mind a vágópengés adapterek, mind a New Holland és Claas kombájnok jól bírják a tempót. Azért örülnénk egy nagyobb teljesítményű John Deere-nek, mert ezzel és egy soros adapterrel akár 20 százalékkal nagyobb teljesítményt is el lehetne érni. Ehhez azonban nagyobb géptámogatásra lenne szükség, de legalább arra, hogy a pályázására ne csak két hetünk legyen. A mostani 25 százalékos támogatás gyakorlatilag csak a vásárlásra felvett 4 éves futamidejű hitel kamatait fedezi."

PÁJTLI JÓZSEF TAMÁS VÁLLALKOZÓ, TAMÁSI

A Tamásiban tevékenykedő egyéni vállalkozó azt javasolja, forduljunk ?jobbkezéhez?, Gyenei Sándorhoz, aki agrárgépész-üzemmérnökként már maga is átépített egy-két kukorica-csőtörőt. ?Tavaly próbálkoztunk egy Geringhoff átépítésével, de azt kell mondjam, ez csak kényszermegoldás, gyakorlatilag nem használtuk. Az a véleményem, hogy ez a módszer egy 10?20 hektáros táblánál még elmegy, de 100 hektárnál a lényegesen kisebb szemveszteség miatt már megéri egy napraforgó-adaptert venni, mert az átépített szerkezet 5?10 százalékos szemveszteségével szemben így 5 százalék alá tudunk menni. Itt ugyanis egyrészt kiküszöbölhetjük a kukorica-csőtörőnél elkerülhetetlen problémát, az előre történő jelentős kipergést, amit az okoz, hogy a törőléc a kukorica-adapternél előre dől. Ugyanakkor a napraforgó- adapternél a hátrafelé dőlő tálca ? rásegítve az excenteres rázással ? lényegesen jobb hatásfokkal működik.?

?További előnyt jelent például az általunk használt hatládás 9640-es John Deere?Hillmaster kombinációnál az is, hogy a kombájn testet vízszintesen tudjuk tartani. Így nő a teljesítmény is: 10-11 kilométeres óránkénti sebesség mellett 40?50 mázsa magot tudunk betakarítani, még deszikkálás nélkül is. Nagyobb hibával nem szoktunk találkozni, de a behordó lánc azért időnként elszakadhat, főleg akkor, ha gazos vagy vadkáros a terület, vagy kisebb a tőszám, esetleg nagyobb a tányérméret. Ez a megoldás lehetővé teszi azt is, hogy az adaptert a legalacsonyabb tányérhoz igazítsuk, így akár 100? 120 centire is vághatjuk a növényt. Ekkor viszont vigyázni kell a tarlóval, mert mindent leszakíthat a kombájn. Megoldás lehet a vágóasztal aljára szerelt szárzúzó, ami nálunk még fix, de például az újabb OPTIGÉP típusoknál már állítható magasságú. De talán még ennél is jobb a Claasnál használt Sunspeed gyári adapter, ami voltaképpen egy átalakított búzaadapter: ez ugyanis a változó tányérmagasságnál is jó, nem fojtja a kombájnt.?

BELVÁRDGYULAI MEZŐGAZDASÁGI ZRT., BELVÁRDGYULA

Öt-hat éve foglalkoznak napraforgóval Belvárdgyulán, most mintegy 1200 hektáron, tudjuk meg Szűcs Imrétől, aki a helyi mezőgazdasági zrt. termelési igazgatója. ?Komolyan még nem kellett foglalkoznunk napraforgó-betakarítással kapcsolatos gépbeszerzéssel, mert a meglévő nyolc napraforgóadaptert és a két kukorica-adaptert a céggel együtt vásárolták meg a mostani tulajdonosok. Jelenleg a NAS két különböző verziójával és nagy kombájnokkal végezzük a betakarítási munkákat, alapvetően problémamentesen. Annak ellenére, hogy errefelé hegyes-dombos területeken kell dolgozni, naponta mintegy 15?20 hektáron tudunk végezni, egy-egy géppel. Ezt nyilván segíti a deszikkálás is, amit általában elvégzünk. Egyébként az, hogy célgépet vagy átalakított adaptert használ-e az ember, összetett kérdés. Tény, hogy egy hat-nyolcsoros napraforgó-adapter a növény alá tolt tálcával és a körfűrészszerű vágóval lényegesen hatékonyabban, kisebb veszteséggel dolgozik, mint egy átalakított szerkezet. Az is igaz, hogy a célgép jelentős kiadás: a fele is lehet egy kukorica adapterének, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire speciális feladatról van szó. Még az 1200 hektárunkon is egy hét alatt végzünk, és utána a célgép egy évig pihen. Ezért aztán alaposan meg kell fontolni, nincs-e máshol jobb helyen az a pénz? ? tanácsolja Szűcs Imre.

Cserkuti György

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!