Készült: 2009. június 22. hétfő

A búza szárítására az idén, úgy tűnik, nem kell költenünk. Viszont a kukoricatermeléshez felhasznált összes gépi energiának nagyjából a felét minden évben a szárítás teszi ki. Ezer tonna tengerit 3,2 és 5,6 millió forintért is tárolható állapotba lehet hozni. Ha csak e két költség közül kellene választanunk, nem lenne nehéz a döntés.


Hazánkban a betakarítás utáni feldolgozási technológiák színvonala alaposan lemaradt a szántóföldi gépesítés színvonalától. Ez az oka annak, hogy az EMVA keretében meghirdetett szárítótelepi technológiák korszerűsítésére, új szárítók létesítésére kiírt támogatás népszerű volt a gazdák körében (35/2008. FVM rendelet). Összesen 816 pályázat futott be az MVH-hoz, ebből 671 kapott pozitív elbírálást. A pályázatok nagy részúj szárító építésére irányult. A fejlesztési program összköltsége mintegy 80 milliárd forint, ebből a támogatás 30 milliárd forintot tesz ki.

A mezőgazdaság eredményességének meghatározója a gabonaágazat. Az évente megtermelt gabonamennyiség nem ritkán ? mint ahogy 2008-ban is ? eléri a 15-16 millió tonnát. A repce és a kalászos gabonafélék (6-7 millió tonna/év) szárítási igénye minimális, ugyanakkor csapadékosabb betakarítási idényben a terményminőség megőrzése érdekében szükség lehet rá. A megtermelt kukoricát (7-8 Mt/év) viszont a biztonságos tárolás érdekében szinte teljes mennyi ségében szárítani kell.

Az egyéb tartósítási módok ? például nedves fóliatömlős tárolás saját takarmányozási célra ? bár terjednek, még nem érik el az összes mennyiség 10 százalékát. Nem feledkezhetünk meg a több mint 1 millió tonna napraforgóról sem.

Hazai szárítók

A hazai üzemekben mintegy 1600?1800 szárítótelep található. Még mindig legalább 500? 600 darabra tehető a B1?15 szárító, mely a hazai szárítókapacitás közel 45?50 százalékát teszi ki. Életkoruk 25 év feletti, energetikai és környezetvédelmi okokból mindenképpen cserére, vagy korszerűsítésre szorulnak. Az elavult ? zömükben B1?15, Sirokkó 30/4, Élgép? Collman, DSZP?32 ? szárítók nagyobb számú lecserélését a magas beruházási költség mellett az is hátráltatta, hogy az üzemek idáig elsősorban a tárolótér fejlesztésére koncentráltak.

Az új építésű szárítók részben magyar gyártmányúak (Hevesgép, IKR stb.), részben az uniós országokból (olasz, német, dán, francia, spanyol), továbbá az USA-ból és Dél-Amerikából származnak ? és szinte kivétel nélkül direkt tüzelésűek. A takarmány célú alapanyagoknál a direkt tüzelés ? földgáz esetében ? megengedett, míg élelmiszer-alapanyagok esetében ? olajtüzelésnél mindenképpen ? követelmény az indirekt (hőcserélős) fűtési mód alkalmazása. Földgázzal való tüzelésnél az égés során káros emisszió elvben nem keletkezik, külföldi kutatók még olajok eltüzelésekor is kimutathatatlan emissziós hatást jeleztek.

Jelenleg hazánkban sem a hőcserélős rendszerekre, sem a szilárd bio tüzelőanyagok elégetésére alkalmas kemencékre, illetve kazánokra sincs kiérlelt műszaki megoldás, a fejlesztések csak most kezdődtek el.

A szárítótelepek átlagos teljesítménye mintegy 10 t/h. Így a hazai szárítógéppark idényteljesítménye ? a kukorica esetében és 600 üzemórával számolva ? mintegy 10 millió tonna. Ez az országos igényt elvileg fedezi, de a területi lefedettség nem megfelelő. A kis- és közepes üzemek még mindig nem rendelkeznek megfelelő technológiával.

A szárító konstrukciója és az energiaigény

Azt, hogy milyen végnedvességet vagyunk képesek elérni, befolyásolja a szárítóberendezés fajlagos hőenergiafelhasználása (MJ/kgvíz), amit viszont a szárító konstrukciója, illetve üzemeltetése határoz meg. Jelenlegi méréseink és üzemi tapasztalataink alapján a B1? 15 szárító fajlagos hőenergia-felhasználása mintegy 5,4?6 MJ/kgvíz. Ezzel szemben egy korszerű szárító energiafelhasználása 3,8?4 MJ/kgvíz érték körül alakulhat. (Ilyenek a HEVES X?1200, az IKR B3?15, a FAO, a PETKUS, a RIELA, a STELA, a CIMBRIA, a KWA, a GSI.) Nem minden új szárító korszerű, csak a megfelelően méretezett, vastagabb rétegű, illetve hővissza nyeréses rendszerek.

Táblázatunkból is látható, hogy egy új, hővissza nyeréses szárító 25?30 százalékkal kevesebb energiát használ fel, mint egy elavult, régi, hagyományos berendezés. Az FVM-MGI korszerűségi mutatóban határozta meg a szárítógépekkel szemben támasztott követelményeket, melyet az MVH gépkatalógus tartalmaz.

Az energiahordozók ára

Túlnyomó részben fosszilis energiahordozókkal biztosítják a hőenergia-felhasználást, ami 70?80 százalékban földgáz, illetve LPG. A tüzelőolaj felhasználása csökkenő mértékű. A hőenergia-felhasználás évente ? 7 millió tonna kukoricával és 10 százalék vízelvonással számolva ? mintegy 5 millió GJ (gigajoule). Ez olajegyenértékben számolva 120 ezer tonna tüzelőolajat, vagy 150 millió köbméter földgázt jelent.

Az egyes energiahordozók a magyar energetikai rendszerben azonos hőenergia- tartalomra átszámított fajlagos ára (például gáz, LPG, könnyű, kénmentes tüzelőolaj) jelentősen eltér. Jelenleg a földgáz fajlagos ára a legkedvezőbb, de már ez is magasabb 3 Ft/MJ-nál. A gáznemű energiahordozók szabadpiaci ára függ a beszerzési lehetőségtől, a lekötött mennyiségtől, időintervallumtólstb., ezért ez a különböző üzemeknél nagyon eltérő lehet.

Bár most energiaár-csökkenés következett be, a közeljövőben állandósulni látszik az energia árának folyamatos emelkedése. Ezért elengedhetetlen a technológia fejlesztése, a telepek korszerűsítése.

A kezdeti víztartalom

Elsősorban a kukoricánál jelentős költségtényező a szárítás, és számottevően befolyásolja a termelés gazdaságosságát. A szárítás költségét a vízelvonás (százalékos) mértéke határozza meg. Mivel a megkívánt szemnedvesség, azaz a végállapot adott, ezért a felhasznált hőenergia mennyisége a kezdeti nedvességtartalomtól függ.

Tehát figyelnünk kell minden agrotechnikai tényezőre, amire csak befolyásunk lehet: a fajtára, a művelésre, a betakarítás időpontjára, a munkaszervezésre, hogy a lehető legalacsonyabb nedvességtartalom mellett végezzük a betakarítást. A kukorica szárítási energiaigénye kapcsán meg kell találni az üzemi optimumot az alacsony betakarítási nedvességtartalom és a terméseredmények (fajták) között.

A hazai üzemekben a szárítási költség 1 százalékos vízelvonásra átlagosan 500?600 forintot tesz ki tonnánként. Ha tehát 14 százalékos víztartalmat kell elérnünk, de a tábláról csak 22 százalékos nedvességtartalommal tudjuk lehozni a kukoricát, akkor 1000 tonna termés esetén a szárítás 8 × 600 × 1000, azaz 4,8 millió forintba kerül.

Amennyiben mi magunk üzemeltetjük a szárítót, tudnunk kell, hogy adott nedvességtartalom mellett mennyi földgáz- fogyasztásra számíthatunk. A táblázatban látható energiafelhasználási értékeket megszorozva a földgáz beszerzési árával megkapjuk a választ.

Ha szárítót vásárolunk?

Mint látható, a kukoricatermesztés meghatározó költségeleme a szárítás. A fentiekből kitűnik, hogy a korszerűtlen szárítók magas hőenergia-felhasználással üzemelnek. Az új berendezések viszont magasabb amortizációs költséggel járnak. Adott gazdasági méret felett azonban mindenképpen javasolt egy saját szárító beruházása. Ügyeljünk a jó kihasználásra, vállaljunk bérszárítást is! Ennek hiányában viszont csak az üzemmérethez igazodó rendszerbe célszerű beruházni.

Alapvető szempont a szárító kiválasztásánál a szárítandó termények köre és az igényelt teljesítmény. A tisztító anyagmozgató rendszereket a kalászos betakarítási teljesítményhez kell igazítani. Kukoricaszárítás esetén a szárítótelepi technológiát maximum 600 üzem óra kihasználás mellett, 10 százalék vízelvonásra célszerű méretezni. A többi termény szárításának üzemideje egy átlagos gazdaság esetében 100-200 üzemóra.

A hazai üzemi gyakorlatban közepes méretű üzemek részére a 8?10 t/h-s és nagyobb üzemek számára a 15?20 t/h-s berendezések vannak elterjedőben. Ezek éves teljesítménye kukoricaszárításnál ? 10 százalékos vízelvonás mellett ? mintegy 6?12 ezer tonna lehet. A korszerű szárítóberendezéseknél követelmény a 4 MJ/kgvíz alatti fajlagos hőenergia-felhasználás. A jellemzően aknás, illetve gyűrűaknás berendezésekhez megfelelő teljesítményű, elsősorban síkrostás magtisztítók alkalmazása javasolható.

Nem feledkezhetünk meg a 200?400 hektáros üzemekről sem, ahol elsősorban az úgynevezett mobil (anyagcirkulációs) szárítóberendezések vehetők számba. Ezek a berendezések alapkivitelben valósítják meg a technológia összes műveletét. A terményfogadás, a betárolás, minimális porleválasztás és szárítás műveletét, majd a kitárolást egy gépegységben végzik el. Komolyabb technológiai követelmények esetén mód van egyéb gépekkel kiegészíteni a szárítót. Termény-előtároló, magtisztító, utóhűtő beépítésével szélesebb minőségi igényeknek lehet eleget tenni.

A környezetvédelmi megfelelőségnél elsősorban a légszennyezettségi határértékek az irányadók. Diffúz levegőkiáramlású szárítóknál törekedni kell a legkorszerűbb technika alkalmazására. Pontszerű légszennyező forrásokról a pontforrás megengedett határértéke szálló por esetében 150 mg/m3.

Árak és támogatás

A gyártással foglalkozó nyugat-európai cégek az elmúlt évben hazánkra irányították figyelmüket. Ez jórészt a növénytermesztés korszerűsítésére kiírt ? 35/2008. (III. 27.) FVM-rendelet nyomán keletkezett ? szárítótelep-létesítési igényeknek köszönhető. Jelenleg egy 15-20 t/h-s szárító reális gépára mintegy 50?70 millió forint, típustól és szárítórendszertől függően (a teljesítmény 10 százalékos vízelvonás mellett értendő). Egy új szárítótelep létesítési költsége ? kiépítettségtől függően ? elérheti a 100?150 millió forintot is.

Bár a beruházási költség magas, hosszabb távon ? az energia-megtakarítás és a szárítási minőség révén ? mégis gazdaságosabbá teszi a működést. Támogatás 2011-ig vehető igénybe rá, összege 735 ezer eurónak megfelelő forint. A támogatás mértéke alapesetben az elszámolható kiadások 40 százaléka (KAT-területen 50 százalék). A hiányzó önrészt és a banki finanszírozást ma sajnos csak igen komoly erőfeszítéssel lehet előteremteni. A kérelmeket az MVH-hoz lehet benyújtani, minden év március 28. és május 2. között.

A jóváhagyott és építési engedéllyel rendelkező telepi beruházás támogatása (utólagos elszámolással) csak a használatbavételi engedély birtokában lehetséges. Az engedélyt a Mérésügyi és Biztonsági Hivatal területileg illetékes hatósága adja meg. Ehhez a technológiai szerelésnél is műszaki ellenőr és építési napló vezetése szükséges!

AMIT EGY JÓ SZÁRÍTÓNAK TUDNIA KELL

 

  • 1. üzemmérethez igazodó teljesítmény
  • 2. kedvező energiafelhasználás
  • 3. megfelelő munkaminőség
  • 4. korszerű vezérlés, illetve szabályozástechnika
  • 5. környezetvédelmi megfelelőség
  • 6. kedvező beruházási és üzemeltetési költség

 

FODOR PÁL, ALBA AGRÁR ZRT., SZÉKESFEHÉRVÁR

Két évvel ezelőtt a gépkorszerűsítési pályázat segítségével tudtuk beszerezni a Heves-X 1600 típusú toronyszárítót. Ez egy modernnek mondható, földgázzal működő, terménykímélő technológiával üzemelő gép. Tavaly mintegy 50 millió forintunkba került, de bérszárítással együtt 3-4 év alatt be tudja hozni az árát. A kihasználtsága döntően a kukoricaszárításban jelentkezik, melynek szezonja 40?45 nap. A búza esetében alig van szükség szárításra, eléggé kiszikkasztja maga a nap. A napraforgó is csak a saját termésünk esetében jöhet szóba, mert a magángazdák által is deszikkált mag nem jut el hozzánk ? legfeljebb tisztítási célzattal. Marad a kukorica szárítása és a gabonatisztítás bevétele.

A bérszárítás költségét tonnánként és vízszázalékonként határozzuk meg. A behozott terményből mintát veszünk, megmérjük a nedvességtartalmát, és ebből kiszámítható, hogy gabonafélék esetében 13-14 százalékos víztartalom eléréséhez mennyit kell a termelőnek fizetnie. 1 százalékos vízelvonás tavaly tonnánként 580 forintba került, tehát egy 10 százalékos nedvességcsökkentés 5800 forinttal volt kalkulálható. Most nem tudni, mennyi lesz őszre a gáz ára, és persze a villamos energia költsége is magasabb. Nagy árváltozás ezzel együtt nem várható. A gabonafélék tisztítását tonnánként 1300 forintért vállaljuk.

Egy szezonban mintegy 16-18 ezer tonna kukorica ?folyhat át? a szárítón, azaz 90?100 millió forint közötti összegű termelési érték realizálható vele, de ennek több mint 80 százalékát fel is emészti a szárítóüzem működtetése.

TANÁCSOK A BERUHÁZÁSHOZ

1. Ha lehet, vegyünk igénybe támogatást.

2. A gyártmány kiválasztásakor legalább 5-6 gyártót versenyeztessünk meg.

3. Segítik a döntést az MGI Géptesztek, Technológiai Tesztek.

4. Válasszunk az MGI Gépkatalógusából (támogatás esetén ez kötelező is).

5. Ügyeljünk a szállítási szerződés pontos megfogalmazására.

Herdovics Mihály, FVMI MGI 

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!