Készült: 2009. május 19. kedd

A széna minősége és mennyisége meghatározza a kérődző állatok teljesítményét, ezért nem mindegy, hogyan sikerül a kaszálást, a szárítást és a betárolást elvégezni. Az időjárás olykor megtréfál minket, de a pergési veszteség és a kilúgozás ellen mi magunk is tehetünk.


A rétifű többségét szénaként használják fel, a termelt lucerna nagyobbik részéből is szénát állítanak elő. Magyarországon a mintegy 300 ezer hektár lucernát általában háromszor kaszálják évente, a gyepes kaszálókat pedig rendszerint kétszer vágják le az év során.

A szénakészítési technológiákban alkalmazható gépeknek óriási választéka áll rendelkezésre a hazai mezőgéppiaci kínálatban. Csak kaszálógépekből több mint 650 típus közül lehet választani. A rendkezelők típuskínálata meghaladja a 380-at, bálázók pedig 350 változatban állnak rendelkezésre.

KASZÁLÁS

A szálastakarmányok esetében a legtöbb tápérték egységnyi területről a virágzás kezdetén nyerhető. Emiatt fontos a betakarítás első munkaműveletének, a kaszálás időpontjának megválasztása, majd az egész szénakészítési folyamat idejének minimalizálása. Az optimálishoz képest későbbi kaszálással és hosszú idejű renden szárítással, az esetleges megázásból származó kilúgozódással jelentős tápanyag-veszteség keletkezhet.

Napjainkban szinte már csak rotációs rendszerű kaszáló gépeket alkalmaznak, alternáló kaszákkal csak elvétve lehet találkozni. A rotációs kaszáknak is két típusa terjedt el. Az egyik csoportot tárcsás kaszák képezik, amelyeknél a vágógerendelyen alsó meghajtású, általában két késsel szerelt vágótárcsák végzik a kaszálást. A tárcsás kaszák munkaszélessége a tárcsák számának növelésével nő. A tárcsás kaszák nagy átömlési keresztmetszettel rendelkeznek, kisebb az energiaigényük, de érzékenyek a talajfelszín egyenletességére. Finomabb kaszálásra valók. A tárcsás kaszák után terített rend marad hátra.

A rotációs kaszák másik csoportját a felső meghajtású dobokból felépülő kaszák képezik. A vágódobok alsó, álló tányérokon követik a talajfelszínt, a tányérok forgó részén található három kés végzi a kaszálást. A dobos kaszáknál a dobok összeforognak, és így szűkített rendre rakják le a levágott takarmányt.

Mindkét megoldás jól alkalmazható a fűfélék és a pillangósok kaszálására, a területi és a domborzati jellemzők, valamint a hozamok függvényében célszerű megválasztani a konstrukciót. Ha az időjárást is tekintetbe vesszük, eső veszélye esetén a szűkített rend a célravezető.

A tarló magasságának megválasztása is fontos. A fiatalabb telepítéseknél nagyobb tarlómagasságot (4-5 centiméter) célszerű választani, ezáltal jobb feltételeket biztosítani az újrasarjadzáshoz. Az öregebb telepítéseknél kisebb (3-4 centiméter) tarlómagasság is megfelelő.

A rotációs kaszák zöme a traktorra előre vagy hátra függeszthető kivitelben készül, de 3 méter feletti munkaszélességgel, vontatott kivitelben is készítik azokat. Több kaszából a traktorra előre és hátulra történő felfüggesztéssel 6-8-9 méter munkaszélességű változatok is rendelkezésre állnak. Magajáró kivitelben a Claas (Cougar) és Krone (BigM) gyárt nagyteljesítményű kaszáló gépeket 14, illetve 9,5 méter munkaszélességgel.

A gyártók egy része tárcsás és dobos rendszerű rotációs kaszákat is előállít, míg vannak gyártók, amelyek csak tárcsás változatokat kínálnak.

A kaszák technológiailag rendkívül fontos tartozéka a ráépített szársértő berendezés. Ez lehet dobos rendszerű, ütőujjas kivitelű ? ez főleg a fűfélék esetében hatékony ?, és lehet bordás kivitelű gumihengeres ? amely a pillangósok esetében hatékonyabb. Szársértő alkalmazásával a száradási idő negyedével, harmadával is csökkenthető.

A kaszálást csak jól felkészített és jól beállított gépekkel lehet jó minőségben elvégezni. Ezért csak hibátlan kaszapengékkel szabad dolgozni, a sérülteket azonnal cserélni kell, ami egyszerű művelet. A kaszagerendelyek tarlónyomását a tehermentesítő szerkezeteken keresztül (rendszerint rugókkal) megfelelő érzékenységűre kell beállítani a jó talajkövetés érdekében. A kopott csúszótalpakat és csúszótányérokat időben cserélni kell.

RENDKEZELÉS

A kaszálást követően a száradási folyamatot a renden lévő takarmány mozgatásával (lazításával, átszellőztetésével, átrakásával, összerakásával, majd újbóli terítésével) lehet gyorsítani. Ezért a szénakészítési technológiákban fontos szerepet töltenek be a rendkezelő gépek. Magyarországon a legegyszerűbb megoldást a talajhajtású, csillagkerekes rendsodrók képezik, amelyek rendképzésre és rendforgatásra használhatók. Hátrányuk, hogy porosítják a takarmányt, és rossz struktúrájú rendet képeznek. Használatuk a minőségi szénakészítésnél nem javasolható.

A takarmányrendek száradást gyorsító kezelésére a függőleges tengelyű, több forgórészes forgóvillás gépek a megfelelőbbek. Ezek két feladatra készülnek. Az egyik csoportot a rendte-rítésre, a rendek átszellőztetésére, fellazítására alkalmas vezéreletlen villával dolgozó gépek képezik. A másikat a második menetben alkalmazható rendképző, rendforgató és rendössze rakó, vezérelt villás gépek alkotják. Ezekkel a gépekkel kíméletes módon, kedvező rendstruktúrákkal jelentősen lehet gyorsítani a szálastakarmányok száradását. Munkaszélességük 3 és 15 méter között igen sok lépcsőben változik, és ezzel arányban a teljesítményük is változik. Nagyon fontos a gépek beszabályozása, különösen a villatagok tarló feletti magasságának beállítása, hogy ne szennyeződjön a takarmány, ugyanakkor minimális legyen az elhagyási veszteség. A vezérelt villás gépekkel két, legfeljebb négy műveletben akár 20?40 százalékkal is gyorsítani lehet a takarmányok száradását.

A rendkezelések utolsó fázisában olyan rendstruktúrát kell kialakítani, amely megfelel a betakarító gépek munkaszélességének, és kedvező teljesítmény elérését teszi lehetővé. A renden kezelt szénát 22?25 százalékos nedvességtartalommal ajánlatos betakarítani a levélpergési veszteségek csökkentése érdekében. Ennél magasabb nedvességtartalom mellett csak abban az esetben, ha a szénát még mesterségesen utánszárítják, vagy szellőztetik.

A széna betakarítására kétféle technológiát alkalmaznak a hazai üzemek. Az egyik az ömlesztett formában történő szénagyűjtés rendfelszedő kocsival, amellyel már csak elvétve lehet találkozni. A másik és egyben a legelterjedtebb technológia a bálázva történő betakarítás.

BÁLÁZÁS

Kisbálázók A kisbálás technológiákat főleg a kisüzemek alkalmazzák, mert jelentős a bála mozgatásának kézimunka-igénye, ugyanakkor a takarmány kiosztásánál előnyös a 20?25 kilogrammos bálák kiporciózása. A kisbálázók a rendfelszedőjükkel begyűjtött szénát dugattyús tömörítő rendszerükkel 36?40 × 45?50 centiméter közötti keresztmetszetű, 100?120 centiméter hosszúságú műanyag zsineggel átkötött bálákba tömörítik, és a kész bálát pótkocsira juttatják, vagy a tarlóra helyezik.

A bálacsúszdával vagy kidobóval a pótkocsira került kisbálák ömlesztve szállíthatók, kézi munkával, illetve szállítószalag közbeiktatásával kazalba rakhatók. A tarlóra került bálák kézi munkával rakhatók a pótkocsira.

Hengeres nagybálázók

A széna betakarításában világszerte és hazánkban is a hengeres nagybáláegyszerű felépítésüknek, a könnyű kezelésüknek, kisebb energiaigényüknek és a kedvezőbb áruknak is. A hengeres nagybálákban történő szénabetakarításnak további előnye, hogy a hengeres nagybálák zárt palástjuk révén kevésbé érzékenyek a megázásra, mint a szögletes kis- és nagybálák.

A hengeres nagybálázóknak két alaptípusa ismert, az egyik az úgynevezett fixkamrás gépek, amelyeknél a bálakamra átmérője egyben a bála átmérőjét is meghatározza. Ezeknél a gépeknél a kamra megtöltése után indul el a bála tömörítése. A tömörítés kívülről befelé történik, ezáltal laza magvú bála készül. A bála formázását hengeres dobok, rudas láncok vagy szakaszolt szalagok végzik. Ezek a bálázók széna esetében nagyobb levélpergést okoznak, ezért a pillangósok betakarítására kevésbé javasolhatók, de szalmára és bálázott szenázs készítésére kiválóak.

A hengeres bálázók másik csoportját a változó kamramérettel dolgozó szalagos gépek képezik. Ezeknél a bála készítése kis átmérőjű magról indul, és erre tömörítik rá rétegesen a felszedett szénát. Úgy készíti a gép a bálát, mint ahogy a szőnyeget tekerik fel a háztartásban. Ezeknél a bálázóknál kíméletesebb a szálasanyag kezelése, és kisebbek a pergési veszteségek. Pillangósok betakarítására ez a megoldás előnyösebb.

Kötözés, begyűjtés

A bálázóknak fontos részegysége a kötözőszerkezet, amely ?beszegi? a bálát. Ez lehet többször ? 20?25-ször ? áttekercselt műanyag- vagy természetes zsineg, illetve 1,2?2,2-szer átfedett neccháló. Erre azért van szükség, hogy a bála a mozgatás során és a tároláskor ne bomoljon ki. A legtöbb gépen a kötözés és a bála tarlóra történő kihelyezése automatikusan történik a bálázógép álló helyzetében.

A hengeres bálázókkal készített leggyakoribb bálaméretek az 1,2?1,25 méteres bálaszélesség mellett az 1,2?1,5 méter átmérőjű bálák. A változó kamraméretű, szalagos bálák esetében az átmérő 1,6?1,8 méter is lehet.

A hengeres bálák össze gyűjtését leggyakrabban szúrótüskés homlokrakodóval szállítójárműre történő rárakással végzik, majd a tárolás helyére szállítva kazalozzák. Elérhetőek automatikusan működő bálagyűjtő kocsik is, amelyek azonban kevésbé terjedtek el a hazai gyakorlatban.

Szögletes nagybálázó

Nagy állatlétszám takarmányellátására, illetve értékesítési célú széna betakarítására jobban megfelelnek a szögletes nagybálázóra alapozott betakarítási technológiák. Ezekkel a gépekkel kétszer tömörebb, szabályos, hasáb alakú, többször átkötött bálákba takarítható be a széna, amelyeknek szállításkor és tároláskor jó a térkitöltése.

Ezek a bálázók szintén többféle bálamérettel dolgoznak, leggyakoribbak a 80 × 80 centiméter és a 100 × 120 centiméter keresztmetszetű, illetve a 160 és 240 centiméter hosszúságú bálák, amelyek igazodnak a szállítójárművek 250 centiméteres útszelvényéhez is. A szögletes nagybálázók a felszedett szénát előtömörítik, majd dugattyús tömörítőszerkezetükkel bálákba préselik. A kisebb méretű bálákat négyszeresen kötik át, a nagyobbakat hatszoros szorítókötéssel fogják össze. A kötözés itt is automatikusan történik. A kész bála csúszdán a tarlóra jut, vagy bálarendező kocsi segítségével csoportosítva kerül a talajra. A bálák összegyűjtését legelterjedtebben ebben az esetben is rakodógépek vagy szállítójárművek végzik, bár erre a célra is rendelkezésre állnak automata bálagyűjtő kocsik. A nagy, szögletes szénabálák jól kazalozhatók, a kazlakat azonban beázás ellen takarni szükséges. A nagybálákba betakarított és tárolt széna kiosztására a takarmányozás során különböző bálabontó, aprító és kiosztó berendezések választhatók, ezáltal a teljes szénakészítési, tárolási és felhasználási technológia komplexen gépesített.

7 FOGÁS A JÓ MINŐSÉGŰ SZÉNA KÉSZÍTÉSÉHEZ

 

  • 1. A kaszálást a legtöbb tápanyagot adó virágzás kezdetére célszerű időzíteni.
  • 2. A kaszálást a legrövidebb idő alatt el kell végezni.
  • 3. A szársértős kaszák alkalmazásával jelentősen gyorsítható a szálasanyag száradása, javítható a széna minősége.
  • 4. Forgóvillás gépekkel végzett rendkezeléssel (kedvező időjárás esetén) 4-5 nap alatt elérhető a 22-25 százalékos nedvességtartalom.
  • 5. A bálázógép megválasztásakor vegyük figyelembe a takarmánynövény pergési hajlamait, a gépek teljesítményénél a betakarítandó mennyiségeket, valamint a szalmabetakarítás követelményeit is.
  • 6. A kisbálás technológiák elsősorban kisüzemekben, valamint speciális technológiák esetén (például lótartás) javasoltak. Legáltalánosabban a hengeres, nagybálás szénabetakarítás javasolható. A szögletes nagybálás megoldások nagy állatlétszám és áruszéna előállításakor, valamint nagy szállítási távolságok esetén jöhetnek szóba.
  • 7. Széna tárolására hazai körülmények között megfelelő a jól takart kazal is, de a nagy értékű szénabálákat ajánlatos fedett tárolókban elhelyezni.

 

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!