Készült: 2012. október 17. szerda

Rendszeresen kapunk olvasóinktól kérdéseket. A személyes kérésekre egyedileg reagálunk, míg a mindenkit érintő gondból általában cikk születik – ezúttal levél formájában.

Tisztelt Szerkesztőség!

A Haszon Agrár 2012. szeptemberi számában „Disznóság a kukoricásban” címmel foglalkoztak az egyre nagyobb problémát és egyre több konfliktust okozó vadkár témájával. Teljes mértékben átérzem azemlegetett „igazi konfliktushelyzetet”.

Mezőgazdasági cégek vezetőjeként én is a megszólalóhoz hasonló helyzetben vagyok, hiszen a vadászat az egyik szenvedélyem. A cikk azon részéhez szeretnék hozzászólni, mely szerint „a termelő a törvény szerint az elvárható hozam 5 százalékáig köteles elviselni a vad károsítását”.

A cikkben megszólaltatott vadász értelmezésében a nagyvad által okozott vadkárt csak akkor köteles megtéríteni, ha az az egész táblába átlagában meghaladja az 5 százalékot. Ehhez képest az 1996. évi LV. törvény azt mondja ki: „A jogosult… köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár)”. Ugyanezen törvény meghatározza, hogy „a vadkár öt százalékot meghaladó részét a bekövetkezett összes kár alapján kell számolni.”

Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy ha egy 100 hektáros kukoricásban egyetlenegy cső is vadkárosult, akkor azt a vadászatra jogosultnak 95 százalékban meg kell térítenie.

Tisztelettel:

Ujlaki Csaba

A Haszon Agrár jogászának válasza:

A hivatásos vadász köteles az észlelt vadkárt a vadászatra jogosultnak haladéktalanul jelenteni. A vadászatra jogosultnak a vadkárral kapcsolatban a következő feladatai vannak:

1. Károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesítenie kell.

2. Amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, gondoskodnia kell az elriasztásáról.

3. A gazdálkodó hozzájárulásával vadkárelhárító berendezéseket (pl. vadles) állíthat fel.

4. Ha a kár az ő vadászterületén következett be – vagy az ő területéről váltott ki a vad –, köteles az okozott kár öt százalékot meghaladó részét megtéríteni.

5. A vadászatot úgy kell megszerveznie, hogy az a gazdálkodó tevékenységgel összhangban legyen.

6. Vadkárelhárító vadászatot indítani tilalmi időben is lehet. A vadászati hatóság engedélyezheti a vaddisznó fényszóróval történő éjszakai vadászatát is.

7. Vadászat közben a terményben okozott kárt meg kell a gazdának térítenie, ez a vadászati kár.

A fent idézett törvény szövege a kár öt százalékot meghaladó részéről beszél, területmérték sehol nem hangzik el. A vadászati törvény végrehajtására kiadott rendelet is ezt erősíti meg, amikor kimondja, hogy a vadkár öt százalékot meghaladó részét a bekövetkezett összes kár alapján – és nem az egész terület nagyságához viszonyítva – kell számolni. Olvasónknak ebben teljesen igaza van.

A föld használója köteles a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni, és a kárelhárításban közreműködni. Ha a vadles felállítását (alapos ok nélkül) megakadályozza, akkor az ebből eredő vadkárt magának kell viselnie. Figyelem, a vad elpusztítására maga a gazda nem tehet kísérletet! Ezzel a vadászatra jogosultnak okozna kárt, amit köteles megtéríteni.

Jogosult viszont a vadászati hatóságtól állományszabályozó vadászatot kérni. Jogosult továbbá a „rendes gazdálkodás körét meghaladó” közreműködésért ellenszolgáltatást kérni.

A vadkár iránti igényt a kár bekövetkezésétől számított harminc napon belül kell közölni a kárért felelős személlyel (a gyakorlatot lásd keretben). Ha a kárigény közlésétől számított 8 napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről, akkor a gazda ismét nyolc napon belül kérheti az illetékes önkormányzat jegyzőjétől a kárbecslési eljárás lefolytatását.

A jegyző nyolc napon belül szakértőt rendel ki, aki ismét nyolc napon belül elvégzi a kárfelmérést. A kárbecslést akkor is le kell folytatni, ha a kár bejelentése a 30 napos határidő után történt. De ha emiatt a kár megállapítása bizonytalanná válik, akkor ezt a bejelentő terhére kell figyelembe venni.

A jegyző ezután egyezség létrehozását kísérli meg a felek között. Ha ez sikerül, akkor az egyezséget határozatba foglalja. Figyelem, az egyszer határozatba foglalt egyezséget módosítani nem lehet! Az egyezséghez ezek után minden hatóság és bíróság kötve van, és a végrehajtása kikényszeríthető. Egyezség híján a jegyző megszünteti az eljárást.

A károsult az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül fordulhat bírósághoz kártérítési igényével. Ezen határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

A vadkár bejelentésének

időszakai kultúrák szerint:

a) őszi gabona: október 1.–augusztus 15.

b) tavaszi gabona: április 1.–augusztus 1.

c) kukorica: április 15.–november 30.

d) burgonya: április 15.–október 15.

e) napraforgó, szója: április 15.–szeptember 30.

f) borsó: március 1.–augusztus 30.

g) szőlő, gyümölcsös: egész évben

nősül-e, és hogy keletkezett-e kár. A Btk. szerint dolog a villamos energia – és a gazdaságilag hasznosítható más energia is. Szintén dolog a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, amely a benne tanúsított vagyoni érték – vagy jogosultság – feletti rendelkezést biztosítja. Ez a „dolog” fogalom nem segít ki bennünket a jelen esetben. Viszont értéke csak valaminek, egy „dolognak” lehet. Nézzük meg tehát, hogy a cselekmény elkövetésekor keletkezett-e kár.

Az elhullott vad értékét szakértő állapítja meg. Lényeges, hogy mikor hullott el az őz, és húsa alkalmas volt-e még emberi fogyasztásra, akadt-e más hasznosítható része, stb. Ha a hús még állati fogyasztásra sem volt alkalmas, akkor a „dögnek” nemigen lehetett értéke. Ha nem volt értéke, akkor kár sem keletkezett. Ennek hiányában – álláspontom szerint – senkit sem lehet büntetőjogi felelősségre vonni.

Jobb egy enyhe bűncselekmény

Ha mégis volt értéke az elhullott vadnak, úgy az értékkár mértéke is befolyással bír a cselekmény súlyának megítélésénél. Tudni kell, hogy nem bűncselekmény, hanem „csak” szabálysértés valósul meg, ha a jogtalan elsajátítást húszezer forintot meg nem haladó értékre követik el. (Ez az értékhatár 2012. április 15-től 50 ezer forintra emelkedik.)

Ám az értékhatár meglehetősen „csalafinta”. Ha a szabálysértési értékhatárhoz közel áll a kárérték – mondjuk 19 900 forint –, akkor az súlyos szabálysértésnek minősül. Emiatt elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Ám ha például 20 500 forint értékre követik el a cselekményt, az bűncselekmény, de figyelemmel az alsó értékhatárhoz való közelségre csak „alig” bűncselekmény. Jóval enyhébben büntetik, és nagy a valószínűsége, hogy az elkövető megússza egy megrovással.

Színesíti az ügyet, hogy ha az eljárás elhúzódása miatt csak április 15-e után bírálják el a cselekményt, ez az értékhatár 50 ezer forintra emelkedik, és ennek figyelembevételével minősítik a cselekményt. Ennek viszont ne nagyon örüljön az elkövető, nem feltétlenül jár jobban. „Csak” szabálysértés esetén magasabb pénzbírságra vagy elzárásra is számíthat, míg enyhe bűncselekmény esetén egy szigorú ejnye-bejnyére.

Jelen ügyben valószínűleg nem lehet bizonyítani, hogy a vadat az elkövető lőtte, de kétségkívül bizonyítást fog nyerni, hogy volt értéke – különben nem rakta volna fel a teherautójára. A kár állati eledelként hasznosítva is elérheti a 20 ezer forintos értékhatárt, viszont kétséges, hogy bizonyítható-e a 20 vagy 50 ezer forintot meghaladó érték. Lehet, hogy ennek a talált húsnak „sűrű” lesz a leve?

Megjelent az Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent az Agrár magazin szeptemberi száma!