Talált vadnak is nézd a fogát!
Készült: 2012. március 14. szerda

Alábbi jogesetünk nagyon friss, még vizsgálati fázisban van. Viszont egy-két tanulság máris leszűrhető belőle. Súlyosan szabályt sérteni például rosszabb, mint enyhén bűnözni.


A jogeset szerint a gyanúsítottról kiderült, hogy elvitt egy őzet, amely egy délvidéki vadásztársaság által használt terület állományából származik. Állítása szerint a vadat nem ő ejtette el, már „elhullott” állapotban találta az erdőben. Aztán teherautója platójára feltéve hazavitte, feldolgozta, és amit lehetett, azt hasznosította. Állítása szerint az elhullott vad húsát saját állataival etette meg. Kijelentette, hogy az állati hullának más hasznosítható része nem volt, a nem hasznosított részét elásta. A „találó” ellen büntetőeljárás indult, mondván, hogy a vad az állam tulajdona, amely a vadásztársaságot illette volna. Így a találónak nem volt joga azt sajátjaként kezelni, elvinni, ezzel kárt okozott a vadásztársaságnak.

Jogtalan elsajátítás

Aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak – vagy annak, aki elvesztette – nem adja át, az a jogtalan elsajátítás vétségét követi el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (a Btk. 325. § [1] bekezdése szerint). Nem vitatott, hogy a vad a megtalálója szempontjából idegen dolog, hiszen nem az övé, hanem az államé, illetve a vadásztársaságé.

Azt is egyértelműen leszögezhetjük, hogy az elhullott vadat azzal, hogy a gyanúsított „önhatalmúlag”, az arra jogosult engedélye nélkül hazavitte, megvalósította az eltulajdonítást. Ugyancsak ezt támasztja alá az is, hogy az őzet – sem nyolc napon belül, sem azon túl – nem adta át az illetékes jegyzőnek, mint a talált tárgyak bejelentésére, őrzésére, kezelésére jogosult hatóságnak. Mindezekből az következik, hogy a tényállást a megtaláló kimerítette, ezért a cselekményért felelősséggel tartozik.

Értékkel bír-e?

A cselekmény minősítése, súlya szempontjából azonban több dolgot is tisztázni kell. Például azt, hogy a gyanúsított igazat állít-e akkor, amikor azt mondja, hogy nem ő ejtette el a vadat, hanem már elhullva találta. Ennek ellenkezőjét a bűnüldöző hatóságnak kell bizonyítania. Ha védekezése támadhatatlan, akkor azt is mérlegelni kell, hogy mi volt hasznosítható az állatból. Így az is ki kell, hogy derüljön: egy elhullott állat dolognak minősül-e, vagy csupán érték nélküli hulladéknak. Mindez nem is olyan egyszerű.

Egy jogállamban ahhoz, hogy valakit büntetőjogilag felelősségre lehessen vonni, a Btk.-ban megfogalmazott tényállás valamennyi elemét ki kell, hogy merítse. Vagyis tisztázni kell: az elhullott vad dolognak minősül-e, és hogy keletkezett-e kár. A Btk. szerint dolog a villamos energia – és a gazdaságilag hasznosítható más energia is. Szintén dolog a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, amely a benne tanúsított vagyoni érték – vagy jogosultság – feletti rendelkezést biztosítja. Ez a „dolog” fogalom nem segít ki bennünket a jelen esetben. Viszont értéke csak valaminek, egy „dolognak” lehet. Nézzük meg tehát, hogy a cselekmény elkövetésekor keletkezett-e kár.

Az elhullott vad értékét szakértő állapítja meg. Lényeges, hogy mikor hullott el az őz, és húsa alkalmas volt-e még emberi fogyasztásra, akadt-e más hasznosítható része, stb. Ha a hús még állati fogyasztásra sem volt alkalmas, akkor a „dögnek” nemigen lehetett értéke. Ha nem volt értéke, akkor kár sem keletkezett. Ennek hiányában – álláspontom szerint – senkit sem lehet büntetőjogi felelősségre vonni.

Jobb egy enyhe bűncselekmény

Ha mégis volt értéke az elhullott vadnak, úgy az értékkár mértéke is befolyással bír a cselekmény súlyának megítélésénél. Tudni kell, hogy nem bűncselekmény, hanem „csak” szabálysértés valósul meg, ha a jogtalan elsajátítást húszezer forintot meg nem haladó értékre követik el. (Ez az értékhatár 2012. április 15-től 50 ezer forintra emelkedik.)

Ám az értékhatár meglehetősen „csalafinta”. Ha a szabálysértési értékhatárhoz közel áll a kárérték – mondjuk 19 900 forint –, akkor az súlyos szabálysértésnek minősül. Emiatt elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Ám ha például 20 500 forint értékre követik el a cselekményt, az bűncselekmény, de figyelemmel az alsó értékhatárhoz való közelségre csak „alig” bűncselekmény. Jóval enyhébben büntetik, és nagy a valószínűsége, hogy az elkövető megússza egy megrovással.

Színesíti az ügyet, hogy ha az eljárás elhúzódása miatt csak április 15-e után bírálják el a cselekményt, ez az értékhatár 50 ezer forintra emelkedik, és ennek figyelembevételével minősítik a cselekményt. Ennek viszont ne nagyon örüljön az elkövető, nem feltétlenül jár jobban. „Csak” szabálysértés esetén magasabb pénzbírságra vagy elzárásra is számíthat, míg enyhe bűncselekmény esetén egy szigorú ejnye-bejnyére.

Jelen ügyben valószínűleg nem lehet bizonyítani, hogy a vadat az elkövető lőtte, de kétségkívül bizonyítást fog nyerni, hogy volt értéke – különben nem rakta volna fel a teherautójára. A kár állati eledelként hasznosítva is elérheti a 20 ezer forintos értékhatárt, viszont kétséges, hogy bizonyítható-e a 20 vagy 50 ezer forintot meghaladó érték. Lehet, hogy ennek a talált húsnak „sűrű” lesz a leve? n Vida Mária

Takarék

Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
https://www.opten.hu/