Trend FM
Készült: 2011. november 24. csütörtök

Alábbi jogeset arról szól, hogy szerződés híján egyéb jogcímeket kell találnunk arra, ha be akarjuk hajtani a meg nem fizetett földbérleti díjat. A legfontosabb azonban, hogy állításainkat bizonyítani is tudjuk.
A felperes gazda törvényes öröklés jogcímén szerezte meg a per tárgyát képező – az alperes termelőszövetkezet különlapján felvett – 7240 m2 alapterületű, 9,6 AK értékű betagosított ingatlant. A szövetkezet az ingatlant a felperes jogelődjének tulajdonlása idejétől használja, ám írásba foglalt szerződést sem a korábbi, sem az új tulajdonossal nem kötött.

 


A szövetkezet vezetősége határozatával a földbérleti díjat 1995. évre 100 Ft/AK értékben, az 1996. évre 15 kg búza/AK értékben határozta meg. Ennek alapján 1995-re 960 forint, 1996-ra 3312 forint földbérleti díjat állapítottak meg a földtulajdonos javára. Majd a jövedelemadóval és költséggel csökkentett 3308 forintot a földtulajdonos részére kiutalták.

1997-től viszont a szövetkezet a földhasználat fejében egy fillért sem fizetett. Az FM megyei földművelésügyi hivatala 1997 februárjában tájékoztatta a földtulajdonost, hogy az elmúlt 5 év átlagában aranykoronánként 12–18 mázsa búza vagy annak pénzbeni értéke a földbérleti díj.

Mekkora a díjelmaradás?

 

Két év múlva a földtulajdonos megelégelte ezt a helyzetet, és keresetében 1995-től 1999-ig bő 3 millió forint – és ennek évi 33 százalékos kamata – megfizetésére kérte a szövetkezetet kötelezni. Az alperes szövetkezet az 1995 és 1996 évekre vonatkozóan a kereset elutasítását kérte teljesítésre hivatkozással, 1997-től pedig a kereset teljesítését 15 kg búza 92 forintos kilogrammonkénti árával számolva a 9,60 AK értékre évi 13 248 forint összegben ismerte el.

 

A bíróság megállapította, hogy bár a peres felek írásbeli haszonbérleti szerződést nem kötöttek, a szövetkezet nem vitatottan használta a felperes téesz-különlapon szereplő 9,60 AK értékű ingatlanát, amelynek ellenértékét köteles megtéríteni. Elvetette a földművelésügyi hivatal tájékoztatójára történt hivatkozást, mivel a hivatal az 1999. április 7-i levelében elismerte, hogy a díjakra vonatkozó közlése elírást tartalmaz: 12–18 mázsa búza helyett 12–15 kg a helyes meghatározás.

A gazdálkodó a bérleti díj mértékének bizonyítása érdekében hivatkozott a szóban forgó föld melletti terület AK-értékére is, mely 19,20 AK. A bíróság döntésében figyelembe vette azt, hogy a felperes az erre vonatkozó bizonyítást, szakértő kirendelését kifejezetten ellenezte, ezért a szövetkezet által elismert összegben határozta meg a gazdának járó használati díj összegét.

Így az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a szövetkezetet 26 496 forint kifizetésére a gazda részére, évi 20 százalékos kamattal növelten, a felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította. Továbbá a per kapcsán felmerült mintegy 140 ezer forint eljárási illetékből 30 ezer forint perköltséget a gazdának kell viselnie.

Bizonyítsd, hogy mennyi jár!

 

A gazdálkodó fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az alperes szövetkezetet arra is kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek további 13 248 forintot, és ennek 20 százalékos kamatát. A gazdálkodó fentieket meghaladó keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 10 ezer forint másodfokú perköltséget. A bíróság rámutatott arra, hogy a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek a gazdálkodó nem tett eleget, amikor a részére biztosított határidőn túl sem igazolta hitelt érdemlően tulajdonjogát az ingatlanon, de azt sem igazolta, hogy a hivatkozott 19,20 AK értékű ingatlant a szövetkezet használja.

 

Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, hogy a földművelésügyi hivatal felpereshez írt tájékoztatásai nem alkalmasak az alperes használatában lévő ingatlan után járó használati díj megállapítására, mert ez olyan szakkérdés, amelynek elbírálásához szakértő kirendelése lett volna szükséges. A felperes viszont ezt kifejezetten ellenezte, ezért a nem kellő bizonyítottság a terhére értékelendő.

Nem volt szerződés

 

A földtulajdonos felülvizsgálati kérelmére az ügy végül a Legfelsőbb Bíróságra került. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélethozatal nem szenvedett eljárásjogi szabálysértéseket. Már az elsőfokú bíróság is felhívta a felperest, hogy a tulajdonának állított ingatlanról a tulajdoni lapot mutassa be. Ennek a gazdálkodó az ítélethozatalt megelőző tárgyaláson sem tett eleget. Nem sérültek a per bizonyításra vonatkozó szabályai azzal sem, hogy a jogerős ítéletnél figyelmen kívül hagyták a földművelésügyi hivatal és a minisztérium tájékoztatását. E tájékoztatók ugyanis a szövetkezetet terhelő összeg meghatározására nem voltak alkalmasak.

 

A továbbiakban a gazda azt állította, hogy a jogerős ítélet a haszonbérleti szerződést jogsértően nem nyilvánította semmisnek. Az eljárt bíróságok jogi álláspontja szerint írásos szerződés hiányában nem beszélhetünk semmis szerződésről, ilyenkor a szövetkezet a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a földhasználat fejében térítést fizetni. A semmis szerződés és a létre nem jött szerződés között az ítélkezési gyakorlat nem tesz különbséget. Mind a semmisség okából érvénytelen szerződés, mind pedig a nem létező szerződés következménye az eredeti állapot helyreállítása.

A felperes az eljárások folyamán a szerződés semmisségére is hivatkozott, azonban nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem bérleti díjat követelt a felperestől. Ennél fogva a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a peres felek között nem jött létre haszonbérleti szerződés, ennek hiányában pedig a gazdálkodó a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt térítésre.

A fentiek szerint tehát akkor járt volna el helyesen a földtulajdonos, ha figyelemmel lett volna arra, hogy közte és a szövetkezet között írásos haszonbérleti szerződés nem köttetett, ezért fogalmilag kizárt, hogy a szerződéssel kapcsolatos jogait érvényesítse. Emiatt más, alkalmas jogcím alapján – jogalap nélküli gazdagodás miatt – kellett volna perelnie a szövetkezetet. Ám akármilyen jogcímen is perelünk, ha nincs szerződés és az alperes tagad, akkor nekünk kell állításainkat bizonyítanunk.

Jelen esetben azt kellett volna bizonyítani, hogy az érintett földterület a gazda tulajdonában van, milyen AK-értéket képvisel, és hogy a földet a szövetkezet használja. Az előző kettő bizonyításával a gazda adós maradt, az utóbbit a szövetkezet elismerte.

Takarék

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma