Széchenyi 2020
Készült: 2011. október 20. csütörtök

Két tanulságos jogesetet teszünk közzé arról, hogy a költségvetésből nyújtott vissza nem térítendő állami támogatások esetében mindig a támogatási jogszabály és a pályázati felhívás feltételei a döntőek. Még akkor is, ha pontatlanul fogalmaznak bennük, vagy ha az MVH szakemberei telefonon ezzel ellenkező információt adnak.

1. Jogeset:
Átállás ökológiai gazdálkodásra


Tévedésből igényeltem többet

 

A felperes 2003 áprilisában pályázatot nyújtott be az alpereshez, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) a meghirdetett agrár-környezetgazdálkodási támogatás elnyerése céljából. Az ökológiai gazdálkodási célprogramban összesen 300 hektár szántó és 40 hektár zöldség művelési ágú átállási időszakú területre, valamint 15 hektár területű rét és legelő művelési ágú területre nyújtott be pályázatot. A pályázat részeként csatolta a B. H. Kht.-val mint ellenőrző szervvel 2001. február 26-án kötött szerződést, igazolva, hogy a területen 2001. év óta ökológiai gazdálkodás folyik, és a felsorolt területek ellenőrzés alatt állnak.

A felperesek már 2002-ben is igényeltek hasonló támogatást, de a pályázatot akkor az alperes MVH forráshiány miatt elutasította. A 2003. évi pályázatok – noha akkor már két éve folyt ökológiai gazdálkodás a területen – nyertek, és az 2003. augusztus 26-án kötött támogatási szerződés alapján a gazda több mint 8,5 millió forintnyi támogatást kapott.

Pénzt vissza!

 

Az MVH a szerződés teljesítésének ellenőrzése során megállapította, hogy a gazdálkodó 140 hektár szántóföldre és 40 hektár zöldségtermő területre jogosulatlanul vette igénybe a vissza nem térítendő állami támogatást, ezért a 2005. április 8-án kelt határozatával kamatokkal növelten 6 millió forint visszatérítésére kötelezte. Határozatában megállapította, hogy az érintett területek átállásának kezdete 2001. február 26-a, ezért 2003-ban, a pályázat benyújtásának idején a vetett növények már átállt státuszúak voltak.

A gazda erre pert indított, melynek során az MVH-t 3,5 millió forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek.

A MVH-nak tudnia kell!

 

A bíróság kifejtette, hogy a gazda és az MVH között létrejött támogatási szerződés olyan kötelmi jogviszonyt keletkeztetett a felek között, amelyre a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályai érvényesek. Eszerint tehát a szerződés megkötése során kölcsönösen együttműködve lettek volna kötelesek eljárni. A támogatási szerződés 10. pontja értelmében a szerződést akadályozó körülményekről egymást haladéktalanul tájékoztatni kellett volna. A bíróság megállapította, hogy az MVH e kötelezettségeknek nem tett eleget.

A benyújtott pályázati anyagból az MVH-nak látnia kellett volna, hogy a megjelölt területek nem felelnek meg az átállási területre vonatkozó követelményeknek, hiszen már több mint két éve ökológiai gazdálkodás folyik rajtuk. A felperes gazda azonban félreérthette az átállási időt meghatározó pályázati feltételt, mivel az „legalább kétéves” átállási időszakról beszél, vagyis pontatlan a megfogalmazása. Az MVH-nak azonban a gazdálkodó tévedését fel kellett volna ismernie, ez esetben a gazda még pályázhatott volna átállt státuszú területeivel.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes MVH előadta, hogy a felperes pályázatát a vonatkozó FVM rendelet alapján bírálta el, jogellenes magatartást nem tanúsított. A másodfokú bíróság mégis úgy látta, hogy a gazdálkodó az MVH magatartása miatt került olyan helyzetbe, hogy a támogatást kamatostul vissza kellett fizetnie. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az MVH a pályázatok elbírálása során szakhatóságként járt el, ezért a felperes tévedését a pályázat elbírálásakor fel kellett volna ismernie.

Az alperes e kötelezettségét alátámasztja, hogy a jogszabály megalkotásában, tervezetének elkészítésében maga is részt vett. A jogszabály „legalább kétéves átállási időszak”-ra vonatkozó meghatározása nem egyértelmű. A gazdálkodó gondolhatta azt, hogy még mindig az átállás időszakában van. Az MVH tehet róla, ha a gazda nem tudott kellő időben megfelelő pályázatot benyújtani.

Nem lehetett hiánypótolni

 

A jogerős ítéletet vitatva az MVH felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amit a Legfelsőbb Bíróság alaposnak talált. A gazda kártérítési keresetét az MVH-val kötött támogatási szerződés megszegésére alapította, a Ptk. általános, szerződéskötésre vonatkozó elvei és szabályai megszegésére hivatkozással. Csakhogy a perbeli támogatási szerződés megkötésének feltételeit, sőt a támogatási szerződések tartalmát is a Ptk. rendelkezéseitől eltérő, ágazati rendeletek szabályozzák.

A 2003. évi agrár- és vidékfejlesztési költségvetési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló kormányrendelet szerint a támogatások igénybevételének eljárási rendjét külön jogszabályok és ezek alapján kiadott pályázati felhívások határozzák meg. A pályázatok elbírálását kizárólag ezek alapján lehet elvégezni.

Az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok 2003. évi költségvetési támogatásáról szóló FVM rendelet tartalmazza a támogatásra benyújtott pályázatok elbírálásának részletes szabályait. A rendelet az egyszeri, 15 napos határidővel történő hiánypótlásra csak az adott támogatási jogcím körében és a jogszabály kifejezett engedélyével ad lehetőséget. A felperes által igényelt agrár-környezetgazdálkodási támogatás esetében a jogalkotó nem adott hiánypótlási lehetőséget. Emiatt nem az MVH hibája, hogy a gazdálkodó a téves adatközlést nem korrigálhatta.

Megalapozatlanul állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az MVH e magatartása okozta, hogy a gazdálkodónak a támogatás egy részét kamatostul vissza kellett fizetnie. Ez a jogkövetkezmény nem az alperes magatartásából, hanem a már idézett jogszabályok kötelező tartalmából eredt, és nem utolsó sorban a támogatást igénylő közrehatásából (helytelen adatszolgáltatásból).

Végül alaptalanul hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az MVH károkozó magatartása megragadható abban is, hogy a jogszabályi definíció bizonytalanságának okozója ő maga. A jogalkotás hibája a polgári jogi szerződést kötő felek szerződéskötési magatartásán kívülálló tevékenységből ered, ami a kárfelelősséget nem alapozza meg. A felperes gazda a keresetét szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránt terjesztette elő, vagyis polgári jogi vonalon közelítette meg a kérdést, holott a támogatási szerződések mögött közigazgatási szabályok húzódnak. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az MVH-nak adott igazat, és a gazdálkodó keresetét elutasította.

2. Jogeset:
Szőlőültetvények felszámolása

Művelt legyen, amit kivágsz!

 

A felperes 2005 végén a szőlőültetvények kivágási támogatás címén 72,5 hektárnyi kivágott terület után bő 11 millió forint támogatást igényelt a vidékfejlesztési hivataltól (MVH). Kérelméhez csatolta a hegyközség igazolását a 2000–2004. borpiaci évekről. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) 2006 áprilisában helyszíni ellenőrzést tartott a támogatási igénnyel érintett területen, amelynek során az ellenőrzés megállapította, hogy az ültetvény 2005-ben nem állt szakszerű művelés alatt. Erre hivatkozva az MVH 2006 júliusában kelt határozatával a gazda támogatás iránti kérelmét elutasította.

Meddig kell művelni?

 

A szőlős gazda fellebbezett a határozat ellen. A másodfokú eljárás során az OMMI ellenőrei és az MVH ügyintézői 2006 júliusában újabb ellenőrzést folytattak le a területen. A jegyzőkönyv szerint az ültetvényt már az előző évben sem művelték elfogadhatóan. A sorozatos fagykárok miatt a tőkék nagyobb részének nemes része elpusztult, és az ültetvényleltárban feltüntetettnél lényegesen nagyobb a tőkehiány, tehát nem jár támogatás.

A támogatásban részesült ezzel nem értett egyet, ezért a döntést megtámadta a bíróságon. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási szervek megsértették a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) tényállás-tisztázási kötelezettségét. Nem vették például figyelembe a hegybírói igazolást, miszerint a hegyközségi nyilvántartásban az ültetvényen nincs regisztrálva közösségi vagy nemzeti rendelkezések megsértése miatt; továbbá a kérelem benyújtását megelőző öt borpiaci évre vonatkozó származási bizonyítvány termésátlagait. Kifejtette, hogy amennyiben a hatóság e dokumentumokat is figyelembe veszi, ezek igazolták volna, hogy az ültetvény folyamatosan kitűnő művelés alatt állt.

Álláspontja szerint az előírt követelmények a lezárt borpiaci évekre vonatkoznak, a helyszíni ellenőrzésen készített fényképfelvételek szerint valóban gondozatlannak tűnhet a terület, azonban a gondozatlanság nem azonos a szakszerű művelés hiányával. Támogatási kérelme benyújtását követően az elsőfokú hatóság ügyintézőitől telefonon azt a tájékoztatást kapta, hogy 2006-ban nem kell megkezdenie a kivágási kérelemmel érintett területen a művelést.

Hivatkozott arra is, hogy a támogatási kérelmet 60 napon belül kellett volna elbírálni, ehhez képest az első helyszíni ellenőrzésre is e határidőn túl került sor. Annak igazolására, hogy 2005-ben a terület szakszerű művelés alatt állt, számlákat, a vámhatósághoz benyújtott elszámolást csatolt, továbbá tanúbizonyítást indítványozott.

Első a támogatási rendelet

 

Az elsőfokú bíróság a gazda keresetét elutasította, mondván, hogy az FVM-rendeletben az áll: támogatás kizárólag olyan ültetvényre adható, amelyik művelés alatt áll, és borszőlő termesztésére alkalmas. A felperes – nem vitatottan – a támogatási igény benyújtását követően az ültetvényt nem művelte, ez már önmagában kizárta a kérelem teljesíthetőségét.

A bíróság hangsúlyozta, a rendeltetésszerű művelésnek nem az igénybejelentést megelőző borpiaci években kellett megvalósulnia. Az igénybejelentést megelőző borpiaci éveknek az FVM-rendeletben felsorolt kizáró okok szempontjából van jelentősége. Ennél fogva az eljáró hatóságot nem terhelte a hegyközség megkeresése sem.

Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a meghallgatott tanúk vallomása alapján az sem volt megállapítható, hogy a gazda 2005-ben művelési kötelezettségének eleget tett-e. Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy az elintézési határidő megsértése az ügy érdemére nem hatott ki. Emiatt utasították el a felperes indítványát a telefonon tájékoztatást adó ügyintézők tanúkénti meghallgatására vonatkozóan is.

Késett az MVH

 

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott felülvizsgálati kérelmet be, jogszabálysértésre hivatkozással. Kifejtette, hogy bizonyították, hogy a felperes a 2005 decemberéig esedékes munkákat elvégezte; tény azonban, hogy januárban és februárban nem kell a szőlőt művelni. Az is tény, hogy a helyszíni szemlére, az érdemi határozatot a hatóság a jogszabályban biztosított határidőn jóval túl, 2006 áprilisában, illetve júniusában hozta meg, az elsőfokú határozat megszületése pedig nem hogy 60 napot, hanem 6 hónapot vett igénybe. Álláspontja szerint az, hogy az MVH az elintézési határidőn belül nem hogy határozatot nem hozott, de még helyszíni szemlét is a határidő lejártát követő négy hónappal tartott, alapvetően kihatott az ügy érdemére.

Ismertette, hogy 2004 telén 90 százalékos fagykár volt a szőlőben, így nyilvánvaló, hogy ez megmutatkozott a 2005. évi termésmennyiségben. Különös tekintettel arra, hogy ez már két egymást követő évben bekövetkezett. Mivel a fagykár nem csak az ő ültetvényét, hanem a térség valamennyi ültetvényét sújtotta; ezért kérte, hogy összehasonlító adatként a bíróság kérje be a hegybírótól a térség 2005. évi termésátlagát. Így kiderült volna, hogy a térség egyéb szőlőültetvényein – amelyek szintén szakszerűen művelve voltak – sem tudtak nagyobb termésátlagot elérni a gazdák.

A hatóság arról tájékoztatta, hogy munkaerőhiány miatt nem tudja az eljárásjogban előírt határidőket tartani, de méltányosan fogja a kérelmet elbírálni, és döntését a valósághű tényállás alapozza meg; így szükségtelen elkezdeni a tavaszi munkálatokat. A felperes e tájékoztatásnak megfelelően járt el. Hangsúlyozta azt is, hogy az eljárás során bizonyította, hogy a 2005. év végéig a szőlőterület művelés alatt állt. Hivatkozott arra is, hogy ha az MVH a törvényben előírt határidőket betartja, megállapítható lett volna, hogy 2005-ben művelt volt a szőlőterület.

Nincs művelés – nincs támogatás

 

Az ügyben végül a Legfelsőbb Bíróság hozott döntést. Álláspontja szerint az FVM-rendeletből egyértelműen következik, hogy támogatás kizárólag művelés alatt álló áru- és bortermő szőlőültetvények kivágására igényelhető, mivel a szőlőkivágási támogatás lényege az, hogy az Európai Unió területén csökkenjen a szőlőtermelési potenciál.

Az ültetvény 2005-ben nem állt szakszerű művelés alatt. Maga a gazda mondta az ellenőrzéskor, hogy „az idei év metszési munkálatait nem kezdtük el, mivel bízunk a kivágási támogatás pozitív elbírálásában.” Ezt erősítette meg a 2006. július 11-én megtartott újabb ellenőrzés is. Hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a támogatásának célja a szőlőültetvény kivágásával jelentkező jövedelemkiesés kompenzálása. Művelés alatt nem álló terület esetében nincs termés és nincs jövedelemkiesés, ami kompenzálást igényelne.

A gazda támogatási kérelmét a 2005/2006. borpiaci évben nyújtotta be, ami 2005. augusztus 1. napjától 2006. július 31. napjáig tartott. A helyszíni ellenőrzéseket ezen időszak alatt tartották. A terület nem állt művelés alatt. A gazda az MVH késésére csak akkor hivatkozhatott volna, ha ez a döntés érdemére is kihat. Márpedig a támogatási kérelem elutasításának kizárólagos oka az volt, hogy a kérelemben feltüntetett terület nem állt művelés alatt.

Mivel az alapjogosultsági feltétel nem állt fenn, ezért a terület termésátlaga az ügy elbírálása szempontjából nem bírt relevanciával. Amikor a termelő támogatást igényel, köteles az ide vonatkozó jogszabályi előírásokat betartani. A hatósággal folytatott telefonbeszélgetések sem mentesítenek ez alól a kötelezettség alól!

Takarék