Készült: 2009. január 23. péntek

Az uniós szabályok alkalmazása az eljáró hatóságnak is próbatételt jelenthet. Az alábbi eset elszenvedője csak támogatási jogosultságáról akart lemondani, az MVH azonban ezt a vétkesség elismeréseként értelmezte. Nem neki lett igaza.


Afelperes 2004. évre 429,85 hektár területnagyságra vonatkozóan egységes területalapú támogatás, 253,48 hektár területnagyságra szántóföldi kiegészítő nemzeti támogatás iránti igényt nyújtott be az elsőfokú hatósághoz. Miután egyes parcellák tekintetében ? az MVH megállapítása szerint ? túligénylés mutatkozott, az igénylőt adategyeztetésre hívta fel. A felperes az előírt formanyomtatványon a korábban bevallott területi adatokat módosította, és igénylését 132,98 hektárral csökkentette. Az MVH ? hivatkozva arra, hogy a túligénylés a 30 százalékos mértéket meghaladta ? a felperes részére egységes területalapú támogatást egyáltalán nem, kiegészítő nemzeti támogatásként 1 795 320 forintot állapított meg. A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a csökkentéssel érintett 132,98 hektár tekintetében is megilletné a támogatás, azonban az adott területre maga a tulajdonos bérbe adó is támogatási igényt terjesztett elő; ezért ő arról ? üzleti érdekekre hivatkozva ? utólag lemondott. Az MVH kitartott eredeti határozata mellett, így az ügy a bíróság elé került.

Tényszerű volt az információ?

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az igénylő alapvető kötelezettsége a jogosultságát megalapozó feltételek igazolása. Amikor a felperes eredeti támogatási igényét módosította, annak indokát nem tárta fel. Csak fellebbezésében közölte, hogy bár a támogatásra jogosult, azonban gazdasági megfontolásból igényéről lemondott. A bíróság szerint miután a felperes az egyéb igénylőkkel előzetesen nem egyeztetett, támogatási igényét pedig a későbbiekben módosította, a túligénylésért őt terheli a felelősség, mivel nem tényszerű információt közölt.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Hivatkozott arra, hogy támogatási igényét azért csökkentette, mert úgy látta, ellenkező esetben az érintett területek hasznosításának jövőbeni lehetőségétől elesik. Állította, hogy a meghatározott támogatási feltételeknek megfelel, amely bírósági határozat nélkül is megállapítható. Álláspontja szerint a túligénylésért nem ő, hanem az ingatlanok tulajdonosa a felelős, ezért támogatási igényében tényszerűen pontos információt nyújtott. Mindezek miatt őt vétkesség a túligénylésért nem terheli, vele szemben a levonások és kizárások nem alkalmazhatók.

Az MVH felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Indokként előadta, hogy a felperes azzal, hogy az adategyeztetés során támogatási igényét csökkentette, elismerte, hogy a támogatásra nem jogosult, vagyis vétkesen igényelt támogatást.

Az uniós szabályok

A felülvizsgálati kérelem alapos. A vonatkozó jogeset időpontjában hatályos szabályozás szerint az adminisztratív, illetőleg fizikai ellenőrzések alapján a jogosultsági feltételekhez kapcsolódó levonások, illetve kizárások tekintetében az EU szabályozása az irányadó, esetünket a bizottság 2199/2003/EK rendelet 5. cikke, valamint a bizottság 2419/2001/EK rendelet 44. cikke alapján kell elbírálni. A rendeletek értelmében, ha az igazgatási vagy helyszíni ellenőrzés során kiderül, hogy a bejelentett terület és a meghatározott terület között a különbség meghaladja a meghatározott terület 3 százalékát, de nem éri el 30 százalékát, akkor az adott évre nyújtandó területalapú támogatást a különbség kétszeresével csökkenteni kell. Amennyiben a különbség meghaladja a meghatározott terület 30 százalékát, az adott évre nem nyújtható támogatás.

Az EU vonatkozó rendelete szerint kell alkalmazni, ha a mezőgazdasági termelő tényszerűen pontos információt nyújtott be, vagy másképpen bizonyítja, hogy nem vétkes.

Mi történt itt?

Az idézett közösségi és magyar nemzeti jogszabályi rendelkezések értelmében tehát azt kellett vizsgálni, hogy van-e különbség a bejelentett terület és a meghatározott terület között; illetve ez a különbség meghaladja-e a meghatározott terület 30 százalékát. A peres felek által nem vitatott tényállás szerint az egységes területalapú támogatással érintett területnagyság és a módosított területnagyság közötti eltérés a 30 százalékot meghaladta. Amennyiben tehát a felperes a szabályok rendelkezései szerint a levonások és kizárások alkalmazása alól nem mentesül, úgy vele szemben az előírt csökkentéseket és kizárásokat alkalmazni kell.

Másodsorban azt kellett vizsgálni, hogy a felperes vonatkozásában vis major, más kivételes körülmény, illetve a tényszerű, pontos információ nyújtása, vagy a bizonyított vétlenség megállapítható-e? A felperes az igény módosításának indokát az elsőfokú hatósággal valóban nem közölte. Fellebbezésében viszont már egyértelműen hivatkozott arra, hogy támogatásra ugyan jogosult, de figyelemmel arra, hogy a tulajdonos is előterjesztett támogatási igényt, azt a tulajdonosi igény által érintett részében visszavonta. A felperes előadta azonban, hogy támogatási igényében ettől függetlenül tényszerűen pontos információt nyújtott be, és nem járt el vétkesen. Az alperes, valamint az elsőfokú bíróság ezzel szemben arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes támogatási igényét önként csökkentette, ezzel az eredeti támogatási igény valótlanságát elismerte, ami vétkességét alátámasztja.

Ki jogosult a támogatásra?

A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest illetően mentesülési körülmények fennálltak-e, vagy sem. A szabályozás értelmében támogatásra az a mezőgazdasági termelő jogosult, aki a termelési költségeket, illetve a kockázatot viseli. A csatolt iratok alapján az Rt. Erdészete ? mint használatba adó ? és a felperes ? mint használatba vevő ? között létrejött megállapodás szerint a tulajdonos a mezőgazdasági rendeltetésű földterületet a felperes ingyenes használatába adta, ennek fejében a talaj táperejének fenntartását, a föld állagának megóvását, ökológiai gazdálkodás folytatását várta el. A szerződés tartalmából megállapíthatóan a tulajdonossal szemben a felperes minősül támogatásra jogosultnak. A felperes tehát az adott helyzetben tőle elvárható módon járt el, amikor támogatási igényét az eredeti térmérték vonatkozásában előterjesztette. Abban sem terheli mulasztás, hogy az igény benyújtásakor a tulajdonossal nem egyeztetett. Az pedig, hogy támogatási igényét a későbbiekben csökkentette, a közölt információ pontos és tényszerű jellegét nem érinti. Miután a támogatási igényben szereplő adatok pontosak voltak, levonások és kizárások vele szemben nem alkalmazhatók. ű

Az eljárás során felhívták arra is a figyelmet, hogy a vétkesség-vétlenség vizsgálata a levonásokat és kizárásokat alkalmazó hatóság, azaz az MVH kötelessége, bírósági eljárásra ehhez alapesetben nincs szükség. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét és az MVH határozatát hatályon kívül helyezte, egyben a hivatalt új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír. Kfv. IV. 37.404/2006.)

Szira Zoltán

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!