Slágernövények a kertben
Készült: 2012. február 15. szerda

Februárban felébrednek „téli álmukból” a kerttulajdonosok. A vetőmagos gondolák előtt toporogva azon tépelődnek, mi vált be eddig, és mivel érdemes az idén kísérletezniük. Néhány növényről mostanra teljesen lemondtunk, míg a fűszernövények egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

Nekem túl gyors növény a fejes saláta” – mondja egy ikladi gazdasszony. „Néha egy héten csak egyszer jutok be a kertbe, addig elöregszik.” A kertre jellemző kártevőösszetétel alapján a komoly károkat szenvedett növényeket inkább kihagyják a vetéstervből: „A sok csiga és lótetű miatt nem ültetünk már káposzta- és salátaféléket.” Mások a retekről mondtak le a gyakori kudarcok miatt („mindig férges”).


Vetéstervünket kertünk adottságai, műszaki állapota és a kertészkedésre szánt idő alapvetően meghatározza. A talaj minősége, az öntözés lehetősége, a kert tájolása, kitettsége fontos szempontok. Tudni kell, van-e időnk olyan növényekkel foglalkozni, melyek keléskor, virágzáskor figyelmet igényelnek (petrezselyem, borsó). Van-e időnk naponta szüretelni? Ha igen, a folyamatosan beérő termést a legfrissebben szedhetjük le (eper, uborka). Másként „nyugisabb” növényből (pl. sütőtök) termesszünk többet.

Növények egymás közt

Lapunk 2011 márciusi számában olvashattak a növények egymásra gyakorolt hatásáról. A közteskultúra, a növények változatos telepítése (soron belüli és sorok közt) csökkenti egyes kártevők és betegségek fellépési esélyét, a kártétel nagyságát, és talaj-egészségügyi szempontból is előnyös. Ha például levéltetvekre számítunk, akkor szerezzünk be majoránnát, kerti zsázsát, körömvirágot és sarkantyúkát is. Fonálféreg ellen facéliát vessünk. Az izsóp és kakukkfű távol tartja a csigákat. Ezek a növények napos helyen kiválóan érzik magukat, díszítik kertünket, illatosak és fogyaszthatók is.

Tömegélelmiszert ne

Egy gödöllői háziasszony az egyszerűen gondozható, kis helyigényű növényeket keresi. Választását a szomszédasszonyok tapasztalatai erősen meghatározzák. Egy másik családanya az amarántról beszél: „Magja és levele is egészséges. Egy szupermarketben bioélelmiszerként árulták, tehát nem vetőmag volt, mégis kicsírázott.”

A szokványosnak számító növények közül a fiatalasszony a sóskát, spenótot, a virág- és tökmagokat a mezőgazdasági boltban és a piacon vásárolja. Az áruházi magvak csírázóképességében nem bízik, de hozzáteszi, hogy „ez csupán előítélet”. Majd elmagyarázza, hogy az olcsó, tömegélelmiszernek számító répát, hagymát, krumplit, céklát nem szokott vetni, mert ezeket költséghatékonyabb a piacon megvenni. A dömpingben kínált káposztával, krumplival, hagymával valóban nem tudunk versenyezni.

Más az íze

Vannak azonban növények, amelyek ha árban nem is, de ízben, frissességben mindenképpen verik a bolti árut. A borsó vagy a levélzöldségek (petrezselyem, sóska, spenót, salátafélék) nem kaphatók olyan ízben és frissen, mint a saját kertünkből.

„Más ízű a saját paradicsom, majoránna, eper, kamilla” – indokolja vetéspalettáját egy máriabesnyői gazda. Frissessége miatt vet sokféle salátát és sárgarépát. „Sikerélményt ad a sütőtök, a babok és a fűszerpaprika.” A kert adottságain múlik, hogy a máshol jól termő újhagyma és a szinte kiirthatatlan kapor náluk nem terem meg.

Sokszor döntünk olyan ritka, nehezen elérhető növények mellett is, amelyeket a piacon nem, vagy csak néha kapunk meg. Ilyen a mángold, a cukorborsó, a fűszerek közül a snidling, a bazsalikom, a sárfányos szeklice vagy a borsikafű.

A vetőmagvak beszerzési helyét illetően nem mindenki érzékeny. Egy másik gazdasszony választását leginkább a vetőmag ára és az előző évi tapasztalat befolyásolja. Egy-egy év rossz vagy jó eredményei ilyenkor sem mérvadóak, hiszen ugyanaz a növény (pl. padlizsán, saláta, vagy karalábé) évente másképpen sikerül. Éppen ezért a megrajzolt vetésterv mellé nem árt egy hevenyészett „Gazdálkodási naplót” is készíteni. Vagyis írjuk fel a papírra, hogy milyen magot vetettünk, és milyen volt egy-egy hónap időjárása.

Az évjárathatás még egy növénycsaládon belül is okozhat meglepetéseket: „2011-ben a fejeskáposztát hiába locsoltam, nem volt elegendő. A kelkáposztát viszont alig győztük enni.” Fontos, hogy kitapasztaljuk kertünket: „Ismerem a talajt. A karósbab, a fejtősbab nem terem meg. A paradicsom és a hagyma viszont mindig gyönyörű.”

Kudarcos növények

Vannak növények, amelyek termesztése sokszor kudarcélménnyel jár. A retket vagy az újhagymát károsító légyfajok nyüvei okozzák a „férgesedést”, ami oly sok ember kedvét elveszi a termesztésüktől. Sokan a meztelen csigákkal vívnak kilátástalan harcot. Egy tinnyei háziasszony a salátaféléket és az epret próbálja megvédeni a csigáktól – még nem adta fel a küzdelmet.

Sokan a petrezselyemmel kapcsolatban számolnak be kudarcokról. Ez a kényes aprómag hosszú ideig elfekszik a földben, ezért ha nem voltunk elég körültekintőek az aprómorzsás, gyommentes magágy kialakításakor, egy hónap elteltével csak gazt fogunk találni a helyén.

A magok tasakján feltüntetik a vetés ideális körülményeit, például az időpontot is. A március persze lehet ilyen is, meg olyan is. Ha túl hideg, az tovább nyújtja a kelést, ha túl száraz a tavaszelő, akkor nem kel ki a mag. A petrezselyem esetében egyre többször szükség van a kelesztő öntözésre.

Egyes növények igénylik a támrendszert, illetve a kötözést, e nélkül kudarcos növényekké válnak. Ilyen az uborka vagy a nem-determinált típusú paradicsom, de akár a hosszú tenyészidejű borsó is. Ha erre nem tudunk odafigyelni, akkor ezeket a növényeket inkább ne termesszük.

Milyen magból?

Amiből csak tudunk, érdemes magot fogni. Egy ikladi családanya újraveti a burgonyát is, fokhagymából a már megszokott „kisfejű, erős fajtát” duggatja újra. Jellemző gyakorlat a bab-, uborka- és tökfélék újravetése is. Egy emődi nagymama nagyszemű tarkababjáról így mesél: „Ez a bab még az én nagyanyám kertjéből származik, évtizedek óta vetjük újra és újra.” Tény, hogy a boltban ilyen méretű tarkababot nem lehet látni.

A vetőmagok közül a tapasztalat alapján választ a Mogyoródon kertészkedő nyugdíjas asszony: „Az ár kevésbé fontos, mint a bevált fajta.” 
Ő megbízható forrásnak tartja a gazdaboltot, de petrezselyemből, paprikából, paradicsomból, tökből magot fog a következő évi terméshez. A sikeres fajták ismerősök útján is terjednek: „Tavaly egy különleges, régi magyar uborkafajtát vetettem. Jól sikerült. Érdekes, márványozott külseje és betegség-ellenállósága miatt másoknak is eltettem a magjából.”

Gyökérzöldségek és hibridek (csemegekukorica) magjait a boltban vesszük. Mielőtt vásárolni indulnánk, előbb nézzük át meglévő vetőmag-készletünket. A magok eltarthatósága (csírázóképessége) a zacskó felirata szerint, a növény fajától függően néhány évig terjedhet. Ennek leteltével sem kell feltétlenül kidobni a megmaradt vetőmagot, mivel a szükséglet többszörösét vetve ellensúlyozhatjuk a romló csírázóképességet.

Borsó a kosárban

Régebben slágernek számított a káposzta vetőmagja, de már egyáltalán nem kelendő: „Hihetetlenül olcsó a késztermék, ezért nem vágnak bele a termesztésébe” – magyarázza Kószó János. A gödöllői mezőgazdasági bolt tulajdonosa elmondja: az utóbbi években egyre többen állnak vissza a kerti termesztésre.

Sok vásárló keresi borsóhoz is az uborkahálót, ugyanis a modern fajták támasztékot igényelnek. Ezek között egyaránt megtalálhatjuk a magyar, a magyar szaporítású, valamint a külföldi eredetű, illetve onnan behozott fajtákat. A háziasszonyok inkább a velőborsót keresik: többször szedhető, jól fagyasztható. Kis- és nagyszemű fajtái egyaránt kedveltek.

Régen piacvezető volt az Újmajori korai, ma a boltban az Oscar fajtából (régen: Carlos) és a Debreceni korai velőből adják el a legtöbbet. A hosszabb tenyészidejű fajták közül a magyar szaporítású Kelvedon csodája és a Jof (100-110 nap) a sikeres.

„A kifejtőborsók bírják a hideget, tehát korai vetésre érdemes ilyet választani” – magyarázza a gazdabolt tulajdonosa. Ilyenek a Rajnai törpe vagy a Debreceni világos. Ám meggondolandó, hogy a gyors érés miatt ezek a fajták leginkább csak az első borsólevesbe, borsófőzelékbe valók, mivel hamar megöregednek, azután csak szárazborsóként hasznosíthatók.

A velőborsók – mint a Kelvedon csodája, a Jubileum, a Zsuzsi, a Rondo – több cukrot tartalmaznak, és lassabban vénülnek, mint a kifejtő fajták. Friss fogyasztásra és mélyhűtésre kiválók. Kissé érzékenyebbek a hidegre – ne vessük őket nagyon korán. A száraz mag ráncos, szögletes.

Érésidő és magasság

A különböző borsófajták ökológiai igénye hasonló. Szeretik a napot, a meleget, a talaj iránt kevéssé érzékenyek. A korai borsó kevesebb napfénnyel és meleggel is beéri, mint a kései fajták. Hamar beérik, ezért csapadék szempontjából kevésbé rizikós a termesztése. A szemek nagysága kisebb, a hüvelyek rövidebbek, vagyis kevesebb termésre számítsunk. Támasztékot nem igényelnek, és ha el is dőlnek, érésidejük a jellemzően száraz május végére, június elejére esik. Így a gombás betegségek ritkán fenyegetik őket.

A hosszú tenyészidejű fajtákat megviseli a májusi kánikula vagy a betakarításkor, júliusban beálló egyhetes eső is. Fordított időjárási helyzetben viszont igen szépen teremnek ezek a nagyszemű, hosszú hüvelyű fajták. Nemcsak a termesztési kockázat csökkentése, de a szedésidő elnyújtása is indokolja, hogy a borsót legalább két, nagyon eltérő érésidővel vessük.

A hosszú tenyészidejű fajták magasra nőnek. Ha elfekszenek, kevesebbet teremnek, és a csávázás ellenére esendőbbé válnak a gombás megbetegedésekre. A borsó megtámasztására elég, ha kétméterenként karókat szúrunk le, majd a növényt a „derekánál” mindkét oldalról egy-egy kifeszített madzaggal megtámasztjuk. Ahogy növekszik, újabb „korlátot” kell kifeszítenünk a növénysor két oldalán. A tenyészidő során elég ezt kétszer megtenni. A borsó ezen kívül más ápolást – a locsolástól eltekintve – nem igényel.

 

Fajta

Kiszerelés

Leírás

Ár

DEBRECENI KORAI VELŐ

(velőborsó, középérésű)

200 g

Korai érésű, nagyon szép, piacos hüvelyű, bőtermő fajta

220–300

500 g

300–400

1000 g

600–800

DEBRECENI SÖTÉTZÖLD

(kifejtőborsó)

200 g

Magja sötétzöld, mélyhűtésre kiváló. Zsenge állapotban szedve igen jó

220–300

500 g

300–400

1000 g

600–800

DEBRECENI VILÁGOSZÖLD

(kifejtőborsó)

200 g

Bőtermő fajta, világoszöld magszínű. Friss fogyasztásra javasolt fajta

220–300

500 g

300–400

1000 g

600–750

RAJNAI TÖRPE

(kifejtőborsó, korai)

200 g

Többszöri, szakaszos vetésre kiválóan alkalmas

180–300

500 g

300–400

1000 g

550–750

ZSUZSI

(velőborsó, késői érésű)

250 g

Jó állóképességű, nagymagvú fajta. Szép piacos hüvelyei 9-11 cm hosszúak, 8-10 szem maggal, ezek könnyen kifejthetők

180–300

500 g

350–400

1000 g

650–800

OSCAR

(velőborsó, korai érésű)

500 g

Kedvelt, hosszúhüvelyű, nagymagvú, nagyhozamú zöldborsó

400–500

1000 g

900–1000

KELVEDON CSODÁJA

(velőborsó, középérésű)

250 g

Az egyik legjobb ízű borsó. Hüvelyei 7-8 cm hosszúak, 6-8 sötétzöld szemmel

180–350

500 g

300–400

1000 g

500–700

Takarék

Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
Megjelent az Agrár magazin júniusi száma