Ilyen a jó metszőolló!
Készült: 2011. szeptember 12. hétfő

A metszőolló fontos munkaeszköz: sokan egy életen át keresik a tökéletest, miközben egész készletet halmoznak fel a gyengébb szériából. Ráadásul fogyóeszköznek is számít: folyton elhagyunk belőle néhányat a kertben. Jó apropó arra, hogy végre beszerezzük az igazit!


 

 

Ránézésre alig különböznek egymástól a néhányezer forintos és a 15–20 ezer forintos ollók, mégis érdemes odafigyelni a vásárlásnál. „Általános olló nem létezik. Ezt érdemes leszögezni még az elején” – mondja Varga András kertépítő mérnök, fanatikus metszőolló-rajongó. „Az univerzális olló olyan, mint a svájci bicska. Mindenfélét lehet vele csinálni, de semmire sem jó igazán.”

 

"Egyszerre háromféle alapvető követelménynek kell megfelelni" írja Bálint János tanulmányában: az olló legyen jó a metszett növény, azaz a munka minősége nézőpontjából; a metsző ember, vagyis a kezünket és a karunkat érő terhelés szempontjából; végül pedig hardverként, azaz műszaki vasáruként, önmagában is be kell válnia.

 

A jól beállított és helyesen használt ollótól elvárjuk a gyors és balesetmentes munkát, a sima és roncsolásmentes metszlapokat.

 

Ami a növénynek jó

 

Az a jó olló, amelyikkel tisztán, roncsolásmentesen, minél kisebb sebeket ejtve tudunk vágni. Ehhez hegyes, keskeny pengék kellenek, amelyekkel szűk ágvillákban, elágazásokban is ügyesen tudunk dolgozni. A pengék vágás közben egymás mellett csússzanak el, vagy mindkét irányból vágjanak. Ha teljesen el akarunk távolítani egy vesszőt, akkor azt csonkmentesen tehessük, azáltal, hogy a támasztópenge is vékony, és teljesen ráfektethető a megmaradó ágrészre.

 

Mindezeknek az ellentéte a rossz olló, amelynek pengéi bumfordiak és kerekek, nem férnek be az ágak közé. „Nem szerencsés, de könnyebb dolgozni az úgynevezett rávágós ollókkal, amelyeknél a támasztó penge helyett csak egy ütköző fém van, és ez a megmaradó vesszőrészeket megnyomja” – mondja Varga András. Végül nem jók a lapos felfekvést akadályozó, vastag támasztópengék sem, amelyek vastagsága éppen a megmaradó ágcsonk hosszát adja meg.

 

Ami a kéznek jó

 

Az a jó metszőolló, amelyiknél viszonylag kevés erő kell a vesszők elvágásához, és ez az erő a tenyerünk minél nagyobb felületén oszlik meg. A pengék közé fogva minél közelebb kerül az olló forgási tengelyéhez a metszett ág, annál jobb az olló „metszési geometriája”.

 

Már mindenki tapasztalta, hogy az olló hegyével nehezebb vágni, mert ott a kisebb áttétel miatt több erő kifejtésére van szükség ehhez. Ez még egy papírvágó ollónál is így van, csak ott nem kell 200 newton erőt kifejteni, mint egy átlagosan 1,5 cm vastag almafavessző esetében.

 

Az áttételt nem a rugó által kinyitott, elengedett ollón kell megbecsülni, hiszen így a legtöbb olló pengéi hatalmasra nyílnak. A két nyél a vágási próbánál csak annyira legyen nyitva, hogy még teljesen a kezünk fogásában maradjanak. Eközben mind az öt ujjunkkal, még a legkisebbel is biztos támaszt kell hogy találjunk a szerszámnyélen.

 

Döntő szempont az ollónyelek felületének kialakítása, amelyet az illeszkedési fokkal jellemezhetünk. Az illeszkedési fok az érintett és a teljes fogantyúfelület aránya, vagyis annak mértéke, hogy munka közben a nyél mekkora része simul a kezünkbe. Nagyságát sajnos csak optimális kompromisszumként határozhatjuk meg a metszőollók esetében, mert az illeszkedés kettős szabálya esetünkben ellentmond egymásnak:

 

1. Az átvitt erő nagyságának növekedésével együtt növelni kell az illeszkedési fokot, ezáltal az erős felületi nyomás elkerülhető.

 

2. Minél nagyobb az illeszkedési fok, annál kisebb a kéztartás mozgási szabadsága.

 

A metszés esetében az átvitt erő szempontjából tehát a magas illeszkedési fok kívánatos, de a laza kéztartásra is szükség van, hiszen enélkül mindig csak egyforma vastagságú ágakat metszhetnénk.

 

Tenyerünk felületén akkor oszlik el kedvezően a vágási erő, ha az olló nyelei nagy felületen fekszenek fel az ujjainkon és a tenyér párnázottabb részein. Ehhez viszonylag vaskosabb, sima felületű, a tenyerünkbe csavarodó – és a markoló ujjaink ívét követő –, hajlított, aszimmetrikus nyelek kellenek. Ebből sajnos az is következik, hogy az igazán jó ollók csak az egyik – vagy a jobb vagy a bal – kezünkbe illenek. Szerencsére az élenjáró gyártók a balkezesekről sem feledkeznek meg.

 

A vágási erő és a felfekvési felület együttese az ollók legfontosabb ergonómiai tulajdonsága. A legjobb és a legrosszabb olló között akkora a különbség, hogy ugyanazon vessző átvágásakor a jó ollóval csak negyedakkora nyomást tapasztalunk a tenyerünkben.

 

Vannak olyan ollók, amelyeknél a két penge nem egymás mellett csúszik el, hanem a vágóél a lágy fémből készült támasztópengének ütközik. Ezeken a típusokon csekély a lehetőség az ütközés tompítására. A merev vágáson a gyártók a pengéknek két tengelyen való csúsztatásával segítenek.

 

A legjobbak, de sajnos a legdrágábbak is a forgó nyelű ollók, amelyeknél a használat némi megszokást igényel, de cserébe nagyon kímélik az ujjainkat. Balkezeseknek elvileg egy tükörkép olló kellene, ám ebből sajnos kisebb a választék a piacon.

 

A legjobb nyél

 

A nyél felülete legyen jó hőszigetelő, hiszen a metszési szezon főleg a hűvösebb évszakokra esik. A különböző tulajdonságú műanyagbevonatok használhatósága a felületi tapadásuktól és tartósságuktól függ.

 

Ha a nyél kellően magas illeszkedési fokú, akkor a felületi barázdák, recék teljesen fölöslegesek, inkább károsak. Tehát a felületi minta csak a tervezési hibák, illetve a csekély illeszkedési fok ellensúlyozására szolgál.

 

A legérdekesebb és egyben legjobb nyélkialakítás a svájci Felco 7, 10 és 12 típusú ollókon található. (A típusszámoknak nincs közük a mérethez.) „Akadnak trónkövetelők, de egyértelműen ők a legjobbak, viszont elég drágák. A jelenlegi frankárfolyamok mellett egy ilyen olló 20 ezer forintba is kerülhet” – állítja Varga András. Ezeken az ujjak felőli nyél az acéltengelyen majdnem teljesen körbe forduló, vastag műanyag forgónyél. Formai kialakításuk tökéletesen kézbe illő, és ez az egyetlen megoldás, amelynél a nyél nem csúszik az ujjak felületén, hanem utánafordul, mindig a megfelelő irányba.

 

A legjobb rugó

 

Az olló gyors nyílása a rugó erejétől függ. A rugó típusa – spirál vagy tekercs – ebből a szempontból közömbös. Még az egyszerűbb ollókon is cserélhető a rugó, így kipróbálhatjuk, melyik keménység a legkellemesebb. Az erős rugók gyorsan nyitják az ollót, viszont munka közben folyton ez ellen az erő ellen kell dolgoznunk. A puha rugó túl lassú, néha egyáltalán nem nyit, ilyenkor az olló kieshet a kezünkből, de cserébe kíméli az erőnket.

 

Tanács: válasszunk erőnlétünk, munkabírásunk szerint!

 

A legjobb zár

 

A zár szerepe, hogy az olló szárait összezárt állapotban biztonságosan rögzítse. Nyélvégi fémkallantyúk erre nem alkalmasak, legfeljebb a kéz és tenyér becsípését szolgálják. Az olcsó és egyszerű bőrszíjak szintén alkalmatlanok, mert rövid idő alatt kitágulnak, lecsúsznak a nyélről, és a legváratlanabb helyzetekben kinyitják az ollót.

 

A zár helye az olló középső részén van, már csak azért is, hogy az olló egy kézzel kezelhető, azaz egykezes legyen. Hasznos, ha a zárat úgy méretezik, hogy kesztyűben is könnyen mozgatható legyen.

 

Az „igazi”

 

„Érdemes a mindennapokban a top metszőollónak számító Felco trónkövetelőit használni” – tanácsolja a szakértő. „Ilyen a német Löwe és a japán ARS. Ezek egy kisebb konyhakertben életünk végéig szolgálni fognak.” Ha nem a legjobbat akarjuk használni, általános célra ott van a Truper és a Kuker márka.

 

A reklámokban és a gazdaboltokban legtöbbször Fiskars és Gardena márkával találkozunk. Nem rossz ollók, ám ezek a gyártók nem foglalkoznak fejlesztéssel, lejárt licencek alapján készítik az ollókat. Így megeshet, hogy akár egy tíz évvel ezelőtti fejlesztés eredményét vesszük a kezünkbe, elég borsos áron.

 

Legjobb nyél: Löwe 
Legjobb ergonómia: Felco

Legjobb penge: ARS

Takarék

Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
Megjelent az Agrár magazin júniusi száma
https://www.opten.hu/