Készült: 2012. október 17. szerda

Több nehéz időszakon van túl a lúdágazat. A libatömés betiltásának veszélye már nem fenyeget, de a növekvő önköltségek miatt most sem szárnyalhatnak örömükben a libatartók.

Ez év nyarán több döntés is született a libamáj bizniszben. Az Egyesült Államok első számú mezőgazdasági termelője Kalifornia. A legnépesebb tagállamban július óta elismert séfek és az ínyencségeket kedvelő fogyasztók búslakodnak, hogy az egyedi ízű libamájra szigorú tilalom lépett életbe. Magyarországon viszont abból a szempontból megnyugodhattak a libatartók, hogy nem kényszerülnek a tömés tiltása miatt feladni munkájukat.

Az Európai Parlament nyár folyamán hozott döntése szerint azokban az országokban, ahol a hízott libamáj tradicionális terméknek számít, szigorú szabályok mellett ugyan, de továbbra is folyhat a libatömés. Az örömteljes döntés eredményeként az ágazat 7,5–8 milliárdos éves bevétele a jövőben is hozzájárul agrárgazdaságunk exportteljesítményéhez. A termelői bázis évente 1200–1500 tonnát szokott produkálni. A Magyarországon előállított libamájra pedig töretlen az igény a felvevő piacokon.

Torkukon akad a falat?

Aggodalomra most ad az okot a lúdtartók körében, hogy idén rekordokat dönthet a legjobb tömőanyaguk ára. Egy átlagos tömegű máj eléréséhez szükséges takarmány mennyiségét meghatározza az állat kora, a tömési technológia és a takarmány típusa. A hagyományos rendszert alapul véve a tömés 16–21 napig tart.

Ha a különböző fizikai formában etetett napi 0,8–1 kg kukoricával számolunk, akkor igencsak tetemes összeg jön ki a végére. A felhasznált 16–18 kilogrammnyi tömőtakarmányban már a 70 ezer forintos tonnánkénti kukoricaár is elég nehezen emészthető a lúdtartók számára, és nem kizárható a további drágulás.

Az ország számos pontján jelentős terméskieséssel és magasabb takarmányárakkal kénytelenek kalkulálni az állattartók. Ezzel együtt libamájból év végére hasonló mennyiséget exportálunk, mint tavaly.

„A hazai lúdtartók körülbelül 1700 tonna előállítására lennének képesek. Ezt pedig nem is célszerű túllépni, mert az negatív hatással lenne az eladási árakra” – hangsúlyozza Papp Lajos, a Magyar Lúdszövetség elnöke.

A KSH adatai szerint a lúdállomány 2011 év végén 1,2 millió volt, ez év júniusában 3,3 millió. Erre az ágazatra a mai napig jellemző a kisebb állatlétszámmal működő gazdaságok száma, ahogy a nagyüzemi telepek gyarapodása is. „A kistermelői előállítás főleg Békés megyére jellemző. Az elmúlt években nagyobb létszám kibocsátására alkalmas telepek főleg Bács-Kiskun és Csongrád megyében létesültek” – tájékoztat Papp Lajos.

Két kilót rátömni
nem éri meg

Aki libatöméssel foglalkozik, a sovány libán 2–2,5 kg ráhízást igyekszik elérni 16–21 nap alatt. A többletsúlynak persze fedeznie kellene a kukorica árát. Ami a hizlaló zsebében maradhat tisztán, az a különböző kategóriájú májért kapott összeg. Lássuk, mi a helyzet a gyakorlatban. „Inkább hosszabb ideig tömünk kisebb adagokkal, mert ha ilyen takarmányárak mellett nincs megfelelő testsúlygyarapodás, akkor igazából pénz is alig van belőle” – mondja Nyerges János családi gazdálkodó.

Telepén minimum 15 rotáció van egy évben. Bértöméssel évente mintegy 22 ezer hízott libát értékesít egy tótkomlósi székhelyű integrátor cégnek. A sovány libáért kilogrammonként 560 forintot fizet az integrátornak. A hízott liba kilójáért szeptemberben 510 forintot kapott az állattartó. Magát a májat osztályokba sorolják, és a minőség alapján lehet 1400–2000 forint közötti összeget kapni kilójáért.

A töméses hízlalás során hatvan százalékban kukoricát és negyven százalékban tömőtápot alkalmaznak. A lúdtartó elmondása szerint szeptember végén a tömőtakarmány mázsája 8900 forint volt, a kukorica mázsája 7150 forint, kiszállítással együtt. Az utóbbi időkben a libák átlagsúlya kisebb, mivel 2,1 kilogrammnál nagyobb súlygyarapodást nem nagyon tudtak elérni.

Ezeket a felvásárlási árakat figyelembe véve a gazda számításai szerint a takarmányköltség úgy jönne ki, ha minimum 2,3–2,4 kilogrammos testsúlygyarapodást tudnának elérni. A plusz járulékos költségeket libadarabonként nagyjából 600 forintra saccolja. „Spórolni nemigen lehet a takarmányon, az energián, hiszen ez csak minőségromláshoz vezetne. Így csak abban tudunk bizakodni, hogy jövőre jobb évünk lesz” – teszi hozzá a lúdtartó.

Libaneveléstől a tömésig

Ebben a régióban az elmúlt esztendők során két jelentős beruházást hajtott végre a Szántó 2002 Kft., ahol évente 50–55 ezer libát tömnek. Még nyolc évvel ezelőtt kialakítottak egy libanevelő telepet egy takarmánykeverővel, SAPARD pályázat segítségével. Majd öt évvel később ÁTK pályázat keretein belül tömőház épült, valamint a hígtrágyatároló is korszerűvé vált. A 170 milliós fejlesztés nyomán az ország egyik legkorszerűbb telepévé váltak.

A vállalkozás 130 hektáron kukoricát és búzát termel. „Éves szinten mintegy 1300 tonna takarmányt használunk fel, ennek 25 százalékát vagyunk képesek előállítani egy ideá­lis évben, de idén csak a tíz százalékát” – mondja Szántó István ügyvezető. Egy évben 14–15 csoport van, amiben a libák átlagsúlya 6–7 kg körül mozog, ehhez kb. 25 kg takarmányra van szükség a napos kortól kezdve. A fejlett francia technoló­giai rendszernek köszönhető, hogy a tömés ideje 14 nap. Ezalatt 11–12 kg takarmány jut egy állatra. A hízott libákat a telepről a Green-Divízió Kft.-hez szállítják.

A tulajdonos szerint a hosszan tartó nyári kánikula a szaporulatra is rányomta a bélyegét. Sokkal kevesebb liba kelt ki, így eleve kisebb szaporulatot tudtak fölnevelni, mint amire a kapacitásuk lehetőséget ad. A tápgyártáshoz korábban kukoricát, búzát, szóját, valamint premixet használt. Ha most is így állítanák elő maguknak az indító és nevelő tápot, akkor közel 12 ezer forintra jönne ki mázsája. A saját „kicsiben” keverés most nem versenyképes a nagyobb takarmánykeverők kínálatával, ezért leálltak a tápgyártással.

„Ez az év meglehetősen fekete év volt számunkra, hiszen a telep a fejlesztések mellett sem hozza azokat a számokat, amiket kellene. De tudjuk, hogy a beruházások nem voltak hiábavalók, hiszen a technológiánk hosszú ideig megfelel majd minden állatvédelmi előírásnak”– mondja Szántó István.

Közeledik Márton napja

Igaz, hogy a libamáj ára nem az átlag magyar fogyasztók pénztárcájához van szabva, de megéri néha kivételt tenni, és hódolni a gasztronómiai élvezeteknek. A hagyomány úgy tartja, hogy aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.

Tavaly a Baromfi Termék Tanács a Márton-napi hagyományok népszerűsítése céljából libaszobor-festő pályázatot hirdetett. Az alkotások a főváros nyolc kiemelt pontján voltak láthatók. Az év közben rendezett programok látogatottsága is bizonyítja, hogy nehéz ellenállni a libából készült ételeknek.

Érdemes egy jó receptet keresni a közelgő alkalomra, és önállóan sütni-főzni valami finomságot – vagy pedig feltérképezni a Márton-napi ajánlatokat. Elvégre senki sem óhajtja, hogy beteljesüljön rajta a mondás, és éhen maradjon jövőre.

 

Megjelent az Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent az Agrár magazin szeptemberi száma!