Készült: 2012. szeptember 12. szerda

K özéptávra biztosított a húsmarha ágazat jövedelmezősége. Jók az árak, jók a piaci elhelyezési viszonyok mind a tenyész-, mind a vágóállat esetében” – mondja Márton István, a Vágóállat és Hús Terméktanács elnökségi tagja. Az ágazat ráadásul az utóbbi években növekedni is tudott.

Napjainkban nagyjából 130 ezerre tehető a húshasznú tehénlétszám, amely 16 ezerrel több, mint ami korábban kiharcoltunk magunknak, hiszen uniós felső határunk 114 ezer. Márton István szerint az ágazat helyzete azért is előnyös, mert az országban nagyon sok a gyepterület, és többféle gazdasági méret is versenyképes lehet.


Ennek is köszönhető, hogy a tapasztalatok szerint egyre többen érdeklődnek az ágazat iránt. „Ez különösen aktuális, mert a Közös Agrárpolitika esetében 2014-ben új szabályozás jön, tehát ha valaki támogatáshoz akar jutni, annak most kell azt megalapoznia!” – figyelmeztet a szakember.

 

Kevés a takarmány

A legnagyobb problémát idén az aszály jelentette a húsmarha ágazatban is. „A silókukorica katasztrofális, a legelők kisültek, kevesebb lesz a szálastakarmány” – jellemzi a helyzetet Márton István. Hozzáteszi; már tavaly is 250–300 milliméternyi csapadék hiányzott, amihez idén hasonló elmaradás társult. Mivel az ágazatra jellemző az extenzív tartás, így a szárazság különösen nagy gondot okoz, miközben egyre magasabbra kúsznak a takarmányárak.

Mindez a súlygyarapodáson is meglátszik. „Egy kisebb testű fajtánál a választott borjúnak ősszel 6–7 hónapos korában átlagosan 200–250 kilogrammnak kéne lennie. Mivel azonban a tehén nem tud mit legelni, és a borjú sem tud jó minőségű takarmányt enni, akár 40–50 kilogrammos súlyelmaradás is bekövezhet. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy a tehenek kondíciója sem mindig kielégítő, így a jövő évi vemhesülés is rosszabb lehet” – magyarázza Márton István. Megjegyzi: a szúrólegyek ellen is védekezni kell, ami szintén többletköltség.

 

Nem mi esszük meg

A hazai húsmarha 90–95 százalékát exportra termeljük. Márton István szerint ennek egyik oka, hogy a jó minőségű marhahúst hazánkban a legtöbben nem tudják megfizetni. Emellett Magyarországon főképp a baromfi- és sertésfogyasztásnak van tradíciója. „Hazánkban évente 6 kilogramm az egy főre jutó marhahúsfogyasztás, ez például Szlovákiában 14 kilogramm” – említ egy szomszédsági számot a szakember.

Legnagyobb felvevőpiacunkat már évek óta a törökök jelentik, ami hosszú távon is fent maradhat, ha nem rontjuk el tisztességtelen hozzáállással. A magyar húsmarha mintegy 60 százaléka jut a török piacra, de komoly felvevőnek számít Európa déli része is, ahol évente 4–5 millió turista fordul meg, és nincs elegendő minőségi marhahúsuk. Ilyen Szlovénia, Olaszország, vagy korábban Görögország.

Természetesen az árak szempontjából is a törökök a meghatározóak, ami húzóhatást gyakorol a nyugati árakra is. A korábbi 2,7 eurós kilónkénti felvásárlási ár 3 euróra emelkedett a keleti állam hatására. A törökök egyébként 4 eurónál is többet adnak az élő borjakért kilónként. „Itt azonban azt is látni kell, hogy a török állategészségügy bonyolultabb, így a marhát nem olyan egyszerű szállítani, mint az EU-n belül. Ez állatonként 20–25 ezer forint többletköltséget jelent, de még így is 2–300 forinttal magasabb az ár, mint amit nyugaton el lehet érni” – tudjuk meg.

 

Árutermelés apró anyákkal

Márton István leginkább a heterózis hatásban hisz, ha az árutermelésről van szó. „Sokan azt mondják, hogy azért tartanak charolais fajtát, mert az olaszok azt szeretik. De nem szabad elfelejteni, hogy az amerikaiak szerint a húsmarha jövedelmezősége 10:2:1 arányú. Itt a 10 a reprodukció – vagyis hogy mennyi borjú születik. 2 a produkció – hogy miként gyarapodik – és csak 1 a húsminőség. Ha nem született meg a borjú, akkor nincs miről beszélni. Ha megszületett a borjú, akkor jól kell növekednie, és csak ezután számít a húsminőség” – magyaráz a szakember.

Szerinte a célnak legjobban a brit fajták – például az angus vagy a hereford – keresztezései felelnek meg nagyobb testű fajtákkal. „Ez a két fajta a világon a marhahústermelés majdnem 80 százalékát teszi ki. Magyarországon kisebb ez a szám. Pedig árutermelésben jó megoldás, ha kisebb testtömegű, olcsón tartható, igénytelen, rendkívül reproduktív tehéntípust keresztezünk egy nagytestű francia bikával” – vélekedik Márton István.

Egy példával is szemlélteti elméletét: „A hereford vagy angus minőségű tehénnek évente 120–130 ezer forintba kerül a tartása, ami egy nagyobb testű fajtánál minimum 200–250 ezer forint. Persze igaz, hogy annak 20 kilóval nagyobb a borja, és 10 forinttal többet adnak érte kilónként. De angol anya és francia apa keresztezésekor 15–20 százalékos méretemelkedés is elérhető a kis fajtáknál, miközben egységes lesz a húsminőség. Így árban ugyanannyiért el lehet adni, míg a költségeink kisebbek lesznek.”

Aki nem tud magas hozzáadott értékben tenyészállatot eladni, annak árutermelésre kellene berendezkednie – és keresztezésre. Aki viszont tenyészállatot akar eladni, annak a tiszta vérű tenyésztést kell magas szinten végeznie.

A nagytestű hús­mar­hák nagyobb értékesítési tömeget és jobb vágási százalékot adnak – teszi hozzá Márton István –, de a kisebbek szaporábbak. A két említett fajtánál például 100 tehén után 95–98 választott borjú várható. A charolais-nál 100 tehén után 70–75 borjú látja meg a napvilágot.

A magyar tarkát leszámítva egyébként 90 ezer klasszikus hús­mar­ha van az országban. Angus és hereford mintegy 14–15 ezer, cha­ro­lais 8–10 ezer és limousine is hasonló mennyiségben.

 

Angus keresztezve charolais-val

Hasonlóan vélekedik az árutermelésről a Hubertus Agráripari Bt. állattenyésztési ágazati vezetője, Kanyar Roland. 2000 hektár gyepterületen és 1000 hektár szántón folytatnak mezőgazdasági tevékenységet. Mintegy 1200 nőivarú angus tenyészállattal rendelkeznek, melynek szaporulatát hizlalják. „Angus a női vonal, de ezek egy részét charolais-val keresztezzük” – magyaráz az ágazatvezető. Mint mondja, náluk is a törökök a meghatározó felvásárlók, de korábban olaszok, németek és osztrákok is vásároltak tőlük.

„Az angus anyai tulajdonságai nagyon jók. Jellemző rá a szaporaság, a termékenység, és lényeges, hogy szarvatlan. Silány minőségű területeken is kiválóan tartható, igénytelen, nyugodt fajta” – mondja állatairól Kanyar Roland, akinek szintén nagy gondot okozott az idei aszály. „A kukorica cső nélkül, minimális terméssel lett silózva, a cirok még lábon áll, ha lenne egy jó eső, akkor talán beindulna. A gyepek hozama kriminális, a tavalyi termés fele sem lett meg az idén, és a legelők is gyatrák.”

A cégnél a legrosszabb kukoricákat lelegeltetik, így talán télig kihúzzák. Abraktakarmányt és kiegészítőket minden évben vásárolnak, idén azonban tömegtakarmányra is kell majd költeni. Ez 20 százalékkal megnöveli a tehéntartás költségeit. Összességében mégis optimista az ágazatvezető: „Ha a támogatások és az árak maradnak, akkor életképes az ágazat. A kérődző-szerkezetátalakítási támogatás nagyon jókor jött, pár évig bebiztosítja a helyzetünket.”

 

Hereford több célra

Derczó László Nagyrozvágyban gazdálkodik mintegy 600 hektáron. 160 hereford tehenüket 350 hektár legelő és 250 hektár szántó tartja el. „Nálunk eladási probléma nincs, nagy a kereslet. Az árut főképpen a törökök viszik. A tenyészállatokkal sincsen gond. Mióta üzemelünk, azóta Horvátországba vagy a fehéroroszokhoz lehet vinni őket” – tájékoztat a termelő.

A bikákért 300 kilóig nagyjából 1000 forintot kapnak kilónként élősúlyban, míg a hízott bika 630–650 forintra tehető. Ám Derczó szerint ez a takarmányárakkal együtt feljebb megy majd. Bodrogközben is problémát okoz a szárazság. Amit áprilisban, májusban lelegeltettek, az nem sarjadt újra, és az első kaszálás után sem lehetett még egyszer hasznosítani a területeket.

A takarmány nagy részét Derczó László megtermeli magának, mert van szántóterület – de ezzel nincs mindenki így. Probléma viszont így is bőven akad: „A silókukoricát feljebb kellett vágni, mert az alja felszáradt, és az rontja a minőséget. Így 15–20 százalékkal csökkent az egy hektárról leszedett mennyiség.”

Egyébként a gyengébb legelőket is jól hasznosítja a hereford fajta, Nagyrozvágyban is teljesen ridegtartásban élnek az állatok: „A tehenek és a borjak fedett szín alatt vannak, a hízó bikáknak még ez sem jár. Szerencsére a betegségekkel nem volt probléma, a legyek ellen viszont sűrűn kell védekezni. 2–3 hetente be szoktuk őket fújni, mert a szárazság miatt most nagyon sok a légy. Csak a terményárakkal lehet probléma, de abba meg nincs beleszólásunk.” Nagyrozvágyon ez főleg a tenyészállat-előállításnál okozhat gondot, hiszen a borjakat, teheneket abrakoltatják, hogy minél jobb legyen a kondíciójuk.

 

Az a jó, ha nagy!

Az Abaúji Charolais Mg. Zrt. a Cserehát vidékén tenyészti a nagytestű húsmarha fajtát, a charolais-t. 2150 hektáros területükön növénytermesztéssel is foglalkoznak. „Őszi búza, árpa, kukorica, cirok, siló- és szemes kukorica, lucerna, napraforgó, bükköny, olajretek, telepített gyep” – sorolja lapunknak Jancsó István vezérigazgató, hogy mi mindennel foglalkoznak. Hozzáteszi: ez lényegesen változatosabb vetésszerkezet, mint a magyar átlag.

A charolais fajta első számú hazai törzstenyészete él a csereháti gazdaságban. Mintegy 400 anyatehenet tartanak, amely 100 százalékban pedigrés állomány. Az állatokat főképp továbbtenyésztésre értékesítik, a bikaborjakból saját teljesítményvizsgálat után évente nagyjából ötvenet. „A tenyészüszőket orosz, román és hazai vevők keresik, míg a tenyészbikákat román, szlovák, osztrák és magyar tenyésztők.” Hízott bikát, borjat csak török piacra értékesítenek. Korábban Görögországba is exportáltak, ám a válság miatt ők elmaradtak.

„A charolais a világ legelterjedtebb nagytestű húsmarha fajtája. Jó borjúnevelő képesség jellemzi, a választási tömege 250–300 kilogramm. Kiváló legelőkészsége van, és könnyen kezelhető. Jól eladható, akár 900 forintot is adnak érte kilogrammonként, hiszen igazán jó minőségű a húsa” – mondja a vezérigazgató. Szerinte a termőhelyi adottságokat szem előtt tartva kell a fajtaválasztást végezni. Náluk egy hektár föld egy anyatehenet és szaporulatát tartja el.

„Ha nagytestű húsmarhát választunk, ott a selejt tehenet 700 kilogrammos tömeg mellett 300 ezer forintért adhatjuk el exportra, tehát 420–430 forintos kilónkénti áron. Egy kisebb testű, 500 kilogrammos selejt tehén 150 ezer forintot ér, ami azt jelenti, hogy kilónként 300 forintért kel el. Nagyobb testű esetén tehát kisebb lesz a selejtérték-különbözet. Igaz, hogy a nagy többet eszik, de éppen ezért nem mindegy, mit és hogyan etetünk” – magyaráz a szakember.

A szárazság kapcsán Jancsó István elmondja, hogy náluk sok az AKG-s terület, ahol pillangós növényt termesztenek. „A lucerna jól tűri az aszályt, mert mélyen gyökerezik, így a szálastakarmány elég lesz télire. A gyepterületek mostanra kisültek, de másodvetésben szudáni füvet vetettünk, ezzel próbáljuk enyhíteni a helyzetet” – meséli. A legelőn már takarmány-kiegészítést végeznek, ősszel pedig a kukoricatarlót legeltetik majd.

A jövőt illetően Jancsó is bizakodó: „A felvevőpiac gyakorlatilag korlátlanul keresi a magyar húsmarhát. Ezt a pozíciót meg kell őrizni, nem szabad elveszíteni a törökök bizalmát” – utal arra, hogy télen emiatt 3 hónapra leállt a török import, ami veszteségeket okozott. Ha nem játsszuk el vevőink bizalmát, a húsmarha továbbra is húzóágazat lesz. n

Takarmánygondok ide vagy oda, a húsmarhásoknál jobb a helyzet, mint más állattenyésztési ágazatokban. A törökök változatlanul magas áron veszik a hazai marhát. Mind az árutermelés, mind a tenyészállat-előállítás nyereséges.

 

Megjelent a Haszon Agrár magazin decemberi száma
Megjelent a Haszon Agrár magazin decemberi száma