Széchenyi 2020
Készült: 2018. június 04. hétfő

Horváth László régi motoros a baromfisok között. Nemcsak gazdaként, de vállalkozóként is tudta, mikor kell a gazdaságát egy kicsit más irányba kormányozni. Vele beszélgettünk.


Horváth László 1983-tól Bábolnán dolgozott, majd ’92-ben lett magánvállalkozó két társával. Akkor még brojlerhizlalással foglalkoztak, és igen sikeresen: 1998-ra már 5 millió baromfit hizlaltak. Először 2002-ben kellett súlyos döntést hoznia, amikor előbb a Hajdú-Bét, majd a Bábolna (tehát mindkét felvásárló) megszűnt. „Átálltunk a szülőpár-, illetve nagyszülőpártartásra” – meséli Horváth László, a bábolnai Galliform Kft. tulajdonosa. „Arra számítottunk, hogy maximum tíz évig tudjuk ezt így folytatni, de 2016-ig elhúztuk egy 130 ezres szülőpárteleppel.”

Azt tudni kell, hogy a baromfitenyésztési rendszer egy hierarchikus piramissal jellemezhető. Ennek tetején találhatók a legértékesebb tenyészállatok, amelyek korlátozott létszámban állnak rendelkezésre (elitek). A következő lépcsőfokban az állománybázis bővül, ám ennek arányában mérséklődik genetikai értéke (ősnagyszülő, nagyszülő, szülő). A legalsó lépcsőfokon a végterméket találjuk, amelynek létszáma már szinte nem is behatárolt.

„A fiaimmal együtt, akikkel már közösen dolgozunk, azt szoktuk mondani: kicsinek túl nagyok voltunk, nagynak meg túl kicsik.” Ezzel arra céloz Horváth László, hogy átalakult a szektor, de erre a megfelelő lépéssel kell válaszolni – ő pedig mindig tudta, mikor szükséges lépni. 2016 óta már csak a nagyszülő tartása maradt, de ezt nem kudarcként fogja fel. Erre mutatkozik most igény, itt van meg a fix felvásárlói kör. Éppen ezért ezt fejlesztik. A legtöbb istállót már felújították, most a maradék kettőre pályáztak a Vidékfejlesztési Programban. Ennek köszönhetően a kapacitásuk egynegyedével fog megnőni.

A fiai pedig egy új üzletágba kezdtek bele. „2008-ban nyertünk 500 hektár szántót a földpályázaton. Ehhez még szárítókat, tárolókat vásároltunk a felszámolt bábolnai vállalattól.” A kalászosoknál vetőmagot termelnek 160 hektáron, valamint a kisebb fiú kertészkedésbe kezdett. Itt levélzöldségek termelése folyik három éve, de szántóföldi körülmények között.

Az említett két istállót felújítják, és nem építenek újat. Éppen ezért a beszélgetés végén megkérdeztem, hogy az utóbbi nem volna-e egyszerűbb. „Kiváló épületekkel rendelkeztek a nagygazdaságok ’45 előtt. Ezt ugyebár a kommunizmusban lerombolták és csak a 60-as években kezdett talpra állni a mezőgazdaság. A rendszerváltás után ezek az épületek megint enyészetnek indultak. Persze lehet, hogy egyszerűbb újat felhúzni, de túl öreg vagyok már ahhoz, hogy épületeket bontsak.”

Takarék